Világgazdaság

Kultúra

Bruno Ganz, korunk színész zsenije

[2005-02-04]

Már nemcsak Németországban, hanem hazánkban is nagy visszhangot vált ki A bukás – Hitler utolsó napjai című német film, amelyről nemrég tudtuk meg: Oliver Hirschbiegel rendező alkotása a legjobb külföldi produkció kategóriában versenyez az Oscar-díjért.

Az előkészületeket, a forgatást is kiemelt figyelem övezte. Nem véletlenül, mert bár Németországban évtizedek óta folyik a múlttal való szembenézés, filmek is készültek a nácizmusról, a holokausztról, de közvetlenül Hitler ábrázolása szinte előzmény nélküli. Nem csoda, hiszen a konkrét kép minden olvasmánynál erőteljesebben ivódik a néző tudatába. Így sokan tartottak attól, hogy ha Hitler emberként áll egy film középpontjában, a „végjáték” idején, akkor a nézők megsajnálhatják őt.

Nos, nem sajnáljuk meg. Korunk egyik legzseniálisabb színésze, Bruno Ganz ugyanis úgy alakítja Hitlert, hogy szemernyi sajnálatot nem érzünk iránta. Sőt. A Führer tettei, reakciói az utolsó 11 napban is pontos képet adnak róla. Az például, ahogyan a saját népét is csak megvetéssel emlegeti: ha nem volt méltó az ő terveihez, akkor tűnjön csak el a történelem porondjáról! Míg gyűlölete és pusztító szándéka korábban a zsidók és az oroszok ellen irányult, ekkor már a németek ellen is. Hitler a bunkerben hol értelmetlen parancsokat osztogat, hol hisztérikus dührohamot kap, mindenesetre ekkor is ragaszkodik ostoba elméleteihez, amelyeknek s ezen labilis ember rögeszmés küldetéstudatának milliók estek áldozatául. Maguk a németek több mint hétmillió embert veszítettek.

Látunk is áldozatokat a filmen, képeket a berlini harcokról, a bombázást fülsiketítő hangok kísérik. Az ellenpontozást természetesen értjük, csak kár, hogy amikor sokadik alkalommal nézzük a robbanásokat, a hullákat, ez már didaktikus lesz. A kevesebb több lehetett volna. Amint jellemző ez a terjedelemre is. Igaz, a rendező teljes kronológiájában akarta bemutatni a végnapokat, s a hitelességben biztosak is lehettünk, hiszen a forgatókönyvet Hitler egyik legalaposabb biográfusa, Joachim C. Fest német történész írta.

A történéseket a 22 évesen Hitler mellé szegődött müncheni titkárnő, Traudl Junge szemével látjuk, több történész munkája mellett az ő memoárja is kellett ahhoz, hogy elkészüljön ez a film. A történetet előrevivő vagy a Führert és környezetét árnyaló jelenetek követik egymást (a hat gyermekét meggyilkoló Goebbelsné például önmagában is megérne egy tanulmányt). Ugyanakkor ez a fontos film attól válik hátborzongatóvá, ahogy Bruno Ganz Hitlert alakítja. Aki nem tud németül, de hallotta már híradófelvételen a Führert beszélni, már a film kezdetén érzékelheti, hogy itt valami rendkívüli dolog történik. Bruno Ganz nem egyszerűen a müncheni bajor dialektust tanulta meg, hanem megtanult „hitlerül” beszélni. Képes volt belülről felépíteni ezt a szörnyű figurát.

Aki szeretne többet megérteni a történtekről, annak érdemes felkutatnia John Lukács A történelmi Hitler, valamint az 1999-ben elhunyt, remekül író német történész, Sebastian Haffner Megjegyzések Hitlerhez című kötetét (magyarul mindkettő az Európa Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot). Csak egyetlen mondat álljon itt Haffner könyvéből. Hitler már 1941. november 27-én ezt mondta: „…ha Németország nem képes győzni, akkor el kell tűnnie a történelem süllyesztőjében, ő pedig egyetlen könnycseppet sem ejt érte…” Tanulságos könyv, érdemes lenne a kiadónak most ismét megjelentetnie.