Forrás: Magyar Rádió

Több precedensértékű pert is nyert Furmann Imre jogvédő irodája

Elhangzott: 2005. január 28.

2005. február 3., csütörtök 13:15

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda a a közelmúltban ünnepelte tíz éves fennállását. Igaz az irodát 93-tól kezdték el szervezni és 1994 januárjában jegyezték be, az ünneplést azonban az első ügytől számítják.

Az iroda tíz éves évfordulóján többekkel együtt ünnepelt a jogvédő szervezet kigondolója, az alternatív Nobel díjas Bíró András is. Ő arról beszél, hogy mi volt az ötlet kiváltó oka.

Bíró András.: – Harminc évig nem voltam itthon, most már jó tizennyolc éve jöttem haza, és ez a barátom akitől mindent elvártam volna csak azt nem amit mondott és azért említem, hogy zsidó származású, mert hát üldözött volt, én is, az én korombeli, tehát a háborút megélte, szerencsére túlélte. Értelmiségi ember, író, persze nevét nem fogom elmondani. Beszélgetés közben csak úgy odavetette nekem, csak nem képzelem, hogy az unokája egy cigánygyerek mellett fog ülni egy padban? Én annyira elámultam ettől, hogy ő mond nekem ilyet, hogy egyszerűen nem is szóltam neki, mert elállt szemem, szám. De akkor eldöntöttem, hogy ezt nem lehet hagyni. Tudniillik az ember életében mindig van egy olyan kis esemény, egy olyan kis érzés, méltóság, ahogy az Imre mondta méltóságprobléma, hogy így mondjam, ami aztán kiváltja az ilyen dolgokat. És bár én még mikor nem itthon voltam akkor, az emberjogi kérdéseket nagyon fontosnak tartottam. Gondoltam, hogy szerencsés lenne itt ebben valami történne. Főleg társadalompedagógiai szempontból, hogy ilyen nagyképűen beszéljek. Azért, hogy a romák érezzék, hogy nem elvesztett a dolog. Szóval nem maradunk örökké ebben a helyzetben amiben vagyunk, tehát lehet valamit tenni, ami nagyon sokat jelent szerintem.? Szóval ez így fog menni, hogy a gyerekem, az unokám ne üljön egy cigánygyerek mellé? Egy buta dolgot fogok magának mondani. Ha igaz a demográfiai tervezés, akkor harminc éven belül egy első osztályú iskolás osztályban a gyerekek közel a fele roma lesz. Akkor ki mellé fogom ültetni az unokámat?

– Ez számomra óriási elégtétel, hogy egy ilyen ötletből, mert ilyen ötletgazda voltam, de nem csináltam a dolgot, más csinálta, hogy ebből az ötletből egy ilyen szintű, egy ilyen minőségű emberileg ilyen magas röptű, hogy így mondjam és szakmailag ilyen kitűnő szervezet jött létre, amely most már termeli a fiatal jogászokat, romákat és nem romákat, akik repülnek ki ,és csinálják a dolgokat tovább. Ez egyszerűen túlhaladta a reményeimet őszintén szólva.

Dr. Furmann Imre jó néhány dologra büszke. – Az egyik mindenképpen az, hogy sikerült az embereket arra bíztatni, hogy ha az emberi méltóságon esett csorba, az emberi méltóságukon, akkor ne hagyják magukat. Van lehetőség, keressék meg azokat az utakat, lehetőségeket, hogy a magyar igazságszolgáltatás előtt kapják vissza emberi méltóságukat, becsületüket. Aztán büszke vagyok arra, hogy tizenkét éves működésünk során a bíróságokhoz került ügyeink közül 80-90 százalékban nyertünk. Büszke vagyok arra, hogy alaptalanul senkit, soha, egyetlen vélt jogsértőt sem vittünk bíróság elé, mert ha kényesek vagyunk a saját emberi méltóságunkra, akkor nyilván a másik embernek az emberi méltóságára is kényesek kell, hogy legyünk. Büszke vagyok arra, hogy egy olyan csapat dolgozik az irodában, akik nemhogy 100 százalékig, hanem 150 százalékig adják oda magukat magának az ügynek, és talán ez reményt is ad arra, hogy én már egy tizenkét év után talán kicsit elfáradva, talán kicsit megfáradva is, de nyugodtabban egy cseppet háttérbe vonulhassak. Úgy gondolom, hogy meg tudjuk győzni a mindenkori politikát is arról, hogy igenis ez már tényleg olyan kérdés, ami nem a romák ügye, nem a romák problémája, hanem az egész társadalomnak a problémája, hogy ezt nem lehet mellékesként kezelni. Amire igen büszke vagyok, az pedig az, hogy igen nagyon sok energiát tettem én bele ebbe az ügybe magamból. De legalább háromszor ennyi szeretetet kaptam vissza a romáktól és ez rettentően fontos. Ez nagyon fontos. Volt olyan eset, hogy én nem is ismertem, soha nem is találkoztam és hallgatták meg, jegyzőkönyvet vettek föl és megkérdezték, hogy ki a védője. Ez történetesen egy elkövető hölgy volt, és valószínű vagy a televízióban láthatott, vagy az újságban olvashatott rólam, de bediktálta a nevem, hogy dr. Furman Imre. És ezután én kaptam egy idézést, hogy mint védő jelenjek meg. Azt se tudtam, miről van szó. De ez mégis jelzi azt a fajta munkánk iráni bizalmat, hogy még így látatlanból is, úgy, hogy nem is ismerjük egymást, de tudják, hogy vagyunk, létezünk és tudják, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy tényleg itt egy élhetőbb világ legyen.

Bár Magyarországon nincs precedensjog, tehát példaértékű, de ugyanakkor mégis van bizonyos fokú lehetőségük, különösen a polgári bíróságoknak, hogy ha már egyszer valamilyen ítélet született, analógiát alkalmazva hasonló ítéletet hozzanak. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda számos ilyen értelemben precedens értékű pert nyert, melyet azóta is alkalmaznak a bíróságok. Ám Furmann Imrének meggyőződése, hogy az EU bíróságai is hasznát tudják venni a magyar tapasztalatoknak: – mi tudunk Európának adni olyan megoldásokat, amit mi a saját bőrünkön, a saját izzadságunkkal, a saját nehéz feltételeink között küzdöttünk ki. Mi tudunk olyan megoldásokat, hogy hogyan lehet problémákat kezelni, mert a problémákat lehet elterelni, analizálni, mert ilyen kifejezéseket is szoktak használni, de ettől még a probléma marad.

MR

Comments are closed.