National Geographic

Ókori királyszobrot találtak egy chicagói múzeum pincéjében

Elképesztően értékes kincsek kerültek elő egy chicagói múzeum pincéjéből: az elfeledett raktárból hettita királyszobor, asszír uralkodói dombormű és a világon az elsők közé tartozó, valódi bronzból készült szobrocskák láttak (ismét) napvilágot.

A régészek álma, hogy egy addig csak az írott forrásokból ismert uralkodóról ők ássanak elő valamilyen valódi, kézzel fogható emléket. Most sikerült ez a fegyvertény néhány egyetemistának, akiket egy chicagói múzeum alagsorába küldtek kutakodni, s akik egy hettita király szobrát találták meg – az eredeti lelőhelytől sok ezer kilométerre&

Meglepő felfedezések a pincében

A Chicagói Egyetem kutatói már sok egzotikus helyen végeztek ásatásokat, és komoly eredményeket is elértek a terepmunka során, ám amit néhány hallgató most fedezett fel, az a nagyhírű professzorok orra előtt volt évtizedek óta.

Az egyetem Keleti Intézetének új galériájában mutatják be hamarosan azokat a műtárgyakat, leleteket, amelyeket nem valamilyen különleges ásatáson “bányásztak ki” az archeológusok, hanem egyszerűen az intézet alagsorában, illetve pincéjében találtak. Persze egykor ezeket is régészek tárták fel és vitték Amerikába (ahol nehéz lett volna a földből asszír, hettita vagy egyiptomi emlékeket előásni). A most kiállítandó mintegy ezer tárgy nagy többsége nyolcvan éve porosodott egy elfelejtett raktárban.

A tárlaton látható emlékek a Kr. e. 6000 és Kr. e. 600 közötti időszakot fogják át, és elsősorban a “termékeny félhold” területéről származnak. A már említett asszír, hettita és egyiptomi tárgyak mellett a mai Törökország, Szíria és Izrael területén élő egyéb ókori népek hagyatékát is bemutatják a kiállításon. Érdekesség, hogy a chicagói Keleti Intézetet az a személy alapította, akitől a “termékeny félhold” elnevezés ered: James Henry Breasted 1914-ben nevezte el így a Közel-Kelet ma török-szír-izraeli-libanoni-iraki részét.

A név egyébként arra utal, hogy ezen a félhold alakú területen alakult ki először a modern mezőgazdaság elődje, itt ment végbe az a mezőgazdasági forradalom, amely a növények nagy számban történő nemesítéséhez, az állatok tömeges domesztikálásához vezetett. Itt alakultak ki a legősibb emberi kultúrák is, például az első városok.

Királyszobor az alagsorban

A chicagói egyetemnek tehát szépek a tradíciói, de a mai generációk megfeledkeztek a nagy elődökről. Így aztán amikor két évvel ezelőtt Aslihan Yener professzor leküldte a pincébe a régész-hallgatókat, akkor alighanem csak a szokásos rutinmunkát várta tőlük, és talán csak meg akart szabadulni a sokat zavaró fiataloktól. Ám a diákok nem vették zokon a “kulimunkát”, és az addig soha nem elemzett tárgyak között valódi kincsekre bukkantak.

A pincében feltárt emlékek nagy részét a Keleti Intézet által szponzorált 20-as, 30-as évekbeli expedíciók hozták Amerikába. Akkoriban még csak-csak foglalkoztak velük, néhányról még publikációt is közzétettek, de hamarosan feledésbe merült a gyűjtemény jelentős része.

Így aztán óriási meglepetésre most kiderült, hogy egy bazalt szobor, amelynek már szinte csak a töredékei maradtak fenn (erről a későbbi hódítók, a kegyetlen új-asszír birodalom katonái gondoskodtak valószínűleg), valójában egy új-hettita uralkodót ábrázol. A király a mai Törökország területén lévő Amuk-völgyben uralkodhatott a Kr. e. 1000 és Kr. e. 750 közötti periódus egy részében. Yener szerint “wadasatini”-beli Taitáról lehet alighanem szó. (Wadasatini a luwiai, korabeli neve az Amuk-völgynek.) Az azonosítás persze egyelőre nem teljesen biztos, de az kétségtelen, hogy az eddig szinte értéktelennek hitt emlék hirtelen nagyon fontos lett a kutatók számára.

A hettiták jelentősége

A hettiták valamivel több mint 1000 évig uralták a mai Törökország, vagyis Anatólia középső vidékeit. Kr. e 1900-800 között volt uralmuk jelentősebb, de Kr.e. 1200 után, az úgynevezett tengeri népek pusztítása után már csak árnyékaik voltak önmaguknak, kisebb királyságokra oszlott szét a birodalom. Ebben a korban élhetett Taita király is, aki már csak egy völgyben uralkodott, nem egy nagyobb birodalomban, s akinek a szobrát most fedezték fel, illetve azonosították Chicagóban.

A hettiták alkották az első ismert indoeurópai nyelvet beszélő népet, amely a történelem színpadán felbukkant. (A ma élő indoeurópai népek Angliától Indiáig népesítik be Eurázsia jelentős részét, és éppen felbukkanásuk színhelyéről tűntek el, minthogy Anatóliát a török nyelvű oszmán hódítók foglalták el a középkorban.) Érdekes, hogy a hettiták és a szintén indoeurópai görögök között lehetett valamilyen kapcsolat, hiszen a trójai mondakör egyetlen szereplőjéről maradt fenn írásos emlék az Ókorból. Ez pedig Párisz, akinek második neve Alexandrosz, s akinek a neve a Trójával szomszédos hettita nagykirályok ékírásos okmányaiban szerepel. Páriszt ott a ma már görögösnek ható Alekszandrusz néven említi a Kr. e. XIV-XIII. században Muvatalis hettita király, aki szerződést kötött Uilusz (Iliosz, azaz Trója) ország uralkodójával. Ez az Alekszandrusz pedig a tudósok szerint azonos lehet a mitológiából ismert királyfival, Párisszal.

Egy új-asszír dombormű

Egy másik, a frissen azonosított hettita királyszobornál sokkal jobban ismert emlék, egy kőből kifaragott dombormű alighanem egy olyan külső átjáróból, passzázsból származik, amely II. Szargon asszír uralkodó palotájából került elő. Ez az asszír király 721 és 705 között uralkodott (időszámításunk előtt, természetesen). Az új-asszír birodalom ekkor élte fénykorát, hiszen Kr. e. 900 és 612 között meghódították többek között Babilóniát, Föníciát és Egyiptomot is. (Az asszírok több ezer éven át veszélyeztették a szomszédos államokat, és összesen három periódusban hódították meg őket. Ennek megfelelően osztjuk Ó-, Közép- és Új-Asszír Birodalomra államuk történetét. Az Új-Asszír Birodalom bukását a médek és a babilóniak okozták, ezután már soha nem nyerte vissza erejét az asszír katonaállam.)

Visszatérve a kőreliefre, az Midász phrygiai király ajándéka volt, amely lovakat ábrázol, s amelyek szintén a mai Törökország területén egykor létezett Phrygiából (Frígiából) származtak. Midász gazdagsága legendás volt – a mitológia szerint minden arannyá változott a kezében, de ez nem volt túl praktikus, mert nehezen tudta megenni az aranyat, és ezért utóbb megszabadult e tulajdonságától. Midász nevét azonban nemcsak a legendák, hanem II. Szargon felirata is megerősítette, vagyis tényleg létező személy volt. Királyként talán nem is az arany volt számára a legfontosabb (ez talán még a mitológiából is kiderült), hanem lényegesebb volt számára a ló. Hiszen Midász birodalma a lovas hadviselésen alapult – mindezt már a múzeum igazgatója, Geoff Emberling magyarázta.

A Szargon palotájából előkerült domborműveket már korábban is láthatott ugyan a közönség (a tudomány is jól ismerte ezeket), most azonban megtekinthetők az ékírásos feliratok a reliefek hátoldalán is.

Az első bronzszobrok is láthatók a kiállításon

A kiállítás egyik különlegessége, hogy olyan kisebb bronzból, aranyból és ezüstből készült szobrocskákat is láthatnak az érdeklődők, amelyek a Közel-Kelet első tökéletes bronzművességéhez kapcsolódnak. A Judaidahból (a mai Törökország délkeleti részéből) származó leletekben ugyanis először használták ötvöző anyagként az ónt. Ez az a fém, amelyet a rézhez hozzáadva bronzot lehet előállítani. A 3000 éves, férfiakat és nőket egyaránt ábrázoló szobrok páratlan értéket képviselnek.

A megiddói griff

A kiállítás szintén foglalkozik a mai Izrael területén egykor élt népekkel. Különösen Megiddóra koncentrál a tárlat, ahol számos csata zajlott, és amelyre a Biblia Armageddonként utal. A bemutató egyik ékessége az az elefántcsontból készült, griffet ábrázoló véset, amely a Kr. e. 13. századból származik, s amely azóta a város szimbólumává vált. Ugyancsak fellelhető a chicagói kiállításom a holt-tengeri tekercsek egyik töredéke is, amelyet a Keleti Intézet vásárolt 1956-ban, Jordániában. Az USA-ba viszonylag kevés töredék került a holt-tengeri tekercsekből, ezért különlegesnek számít e darabok bemutatása is.

Szegő Iván Miklós

2005.január.31

Comments are closed.