Origo

Mauschwitz

2005. február 2., szerda, 12:46

Formabontó képregény: sokkoló erejű szimbolizmussal átitatott történet egy olyan Birkenuaból, ahol egerek hordják a csíkos rabruhát, és macskák lendítik üdvözlésre mancsukat – végre itthon is teljes terjedelmében adják ki Art Spiegelman Maus című klasszikusát. Teszik ezt közel tizenöt évvel első megjelenése után, Auschwitz felszabadításának hatvanadik évfordulója alkalmából.

Spiegelman képregénye kifejezetten törekszik arra, hogy a társadalmi elvárásokkal és konvenciókkal dacolva beszéljen a holokausztról: a Maus fogalmazásában és megjelenésében is teljesen öntörvényű. A képregény oldalain antropomorf egerek és macskák elevenítik fel a vészkorszak terrorját: előbbiek a zsidókat, utóbbiak a nácikat személyesítik meg. Ez a fajta ábrázolásmód természetesen borzasztóan sztereotip: feketén-fehéren, jókra és gonoszakra osztva ábrázol egy olyan történelmi periódust, mikor az emberek többsége az erkölcsiséget mint szürke homályt értelmezve igyekezett észrevétlen maradni. Spiegelman azonban kényszerből él az előítéletekkel, hiszen azáltal, hogy lemond a képregény-univerzum etikai árnyaltságáról, olyan ábrázolási eszközök birtokába jut, melyek kivételes, eddig nem látott élességgel mutatják be a holokausztot.

Spiegelman egérhősei letagadhatatlanul egy csoportba tartoznak, részükről reménytelen lenne macskaként vagy bármilyen más állatként viselkedni – noha erre a könyvben egy helyen akad kísérlet -, ez a tény pedig rögtön a történet kezdetétől fogva a kollektív tragédia részesévé teszi a legapróbban megrajzolt egeret is. Ellentétes irányból ugyanez igaz a macskákra: tömeges ábrázolásuk sokat átad abból az uniformizált terrorból, melyet a hitleri gépezet mért Európára. A két különböző állatfajba sorolt szereplők élesen, leplezetlen valójukban mutatják a fajelmélet abszurditását, és éppen a politikai inkorrektség eszközével élve fejezik ki, hogy mennyire felfoghatatlanul embertelen is az emberi fajt rasszok alapján hierarchikusan besorolni.

Néhány kocka a képregényből

Ez az egyszerűsített, lényegileg primitív ábrázolásmód azt is bemutatja, hogy a holokauszt annyira eltávolított egymástól embert és embert, hogy adott térben és időben az egyik menthetetlenül áldozatként, a másik pedig eleve gyilkosként jelent meg. Spiegelman nem jár messze az igazságtól, mikor némi túlzással élve azt mondja: az egérlyuk és a macskaalom jelképezte létsíkok között nem volt átjárás.

Nagyobb kép

A szikár, szálkás vonalakkal megrajzolt képek önmagukban is baljós, szorongással és félelemmel teli hangulatot teremtenek. A képkockákra pillantva azonnal átérezhetővé válik a kisegerek mindennapjainak esetlegessége, láthatóvá válik a létbizonytalanságban szerzett rutin, körvonalazódnak azok a területek, melyeket a haláltáborok szakítottak ki Európából. Spiegelman beszámolója pontos és kegyetlen, a Maus esetében ne a hagyományos képregény-technikákra gondoljunk. Itt a történetet a vizuális tartalom nem színesíti, még csak nem is kiegészíti: a képek szerepe elsősorban az, hogy drasztikusabbá és nyomasztóbbá – azaz életszerűbbé -tegyék egy holokauszt-túlélő elbeszélését.

Nagyobb kép

A képregény narrációja egyértelműen a posztmodernt idézi: változik az elbeszélő személye, több nézőpontból tárul fel a történet, sőt gyakoriak a tér- és idősík-váltások is. Spiegelman egy avatott regényíró magabiztosságával vázolja, hogy Auschwitz öröksége nemcsak a túlélőket, hanem azok leszármazottait is kísérti, hogy a végső megoldás rémálma azok életét is megcsonkíthatja, akik jóval a második világháború után születtek.

Nagyobb kép

Az önéletrajzi elemeket is felvonultató beszámolót Spiegelman apja, Vladek szájába adja, az ő visszaemlékezésein keresztül tárul fel Birkenau haláltábora. Közben azonban a Vladek és Artie – az alkotó alteregója – közötti feszült és keserűségtől sem mentes viszonyra is fény derül, sőt Spiegelman még a képregény hatására elért ismertség visszáságairól is számot ad: egéralakja a holokauszt-ipar kapcsán kesereg azon, hogy az emberiség még történetének egyik legnagyobb tragédiáját is képes dollárokra váltani.

Nagyobb kép

A merész ábrázolásmód mellett a Maus irodalmi érdemeit sem lehet tehát elvitatni, a szokatlanul erős vizuális és prózai tartalom egy olyan fúziós alkotást hozott létre, melyhez hasonló a mai napig nem született. A képregény magyar nyelven történő megjelentetése tehát nemcsak méltó megemlékezés Auschwitz áldozatairól, hanem egy egykor hazánkban is népszerű művészeti forma felélesztésére tett kísérlet is.

[origo]