Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Változatlanok a megszállók teendői

2005. február 2. (8. oldal)

Zord Gábor László

Nagyobb juttatást ígér a hadiözvegyeknek és hadiárváknak George W. Bush – szól a hír, mintegy alátámasztva, hogy az Irakot de facto megszállva tartó amerikai csapatok veszteségei olyan méreteket öltenek, hogy azt a politikának már “kézzelfoghatóan” kompenzálnia kell. Hiába szeretnék tapasztalni az ellenkezőjét Washingtonban, az a tény, hogy Irakban meglepően nagy részvétellel választást rendeztek, nem gyakorol közvetlen hatást az arab országban harcoló csapatokat érő kihívásokra. Az amerikai katonai tervezők nem árulnak zsákbamacskát, amikor kijelentik, hogy az iraki műveletek még sokáig munkát adnak százötvenezer amerikai katonának.

A biztonsági helyzetből ez egyenesen következik: a választást megelőző Bush-nyilatkozat, amely szerint kivonulnak, ha az új iraki kormány ezt kéri, csak játék volt a szavakkal. Az igazság az, hogy még a jelenlevő csapatok létszáma sem elegendő ahhoz, hogy olyan állandó nyomás alatt tartsák az ellenállókat, hogy azok aktivitásában végre negatív fordulat következzen be. Hiába az olyan látványos műveletek, mint a fallúdzsai: továbbra is léteznek “vakfoltok” Irakban, és csekély vigasz, hogy ezek az amerikai rajtaütések és a gerillaharc sajátosságai függvényében körbe-körbe vándorolnak az országban. A klasszikus terrortámadások kivédhetetlensége és a civil lakosság elleni “hatékonysága” nem meglepő, elég, ha az ezen a téren nagy tapasztalattal rendelkező izraeliek korlátozott hatékonyságára gondolunk. Nagyobb gond, hogy a rajtaütések, a megszálló csapatok elleni támadások, az útszéli (RSB) vagy más néven “hevenyészett” (IED) robbanószerkezetek áldozatainak száma nem csökken. Míg ugyanis az előbbi hosszú távon a lakosság megtörését, a felkelők támogatottságának csökkenését, végső soron az amerikai szándék érvényesülését vonhatja maga után, addig az utóbbi rávilágít a megszállók gyengeségére, fenntartva elűzésük lehetőségének illúzióját.

A megszállási teendők másik kérdése a majdani új iraki kormányhoz hű biztonsági erők talpra állítása. A kiképzés és a felszerelés nagyüzemi méretekben zajlik, ennek eredménye abban is megmutatkozott, hogy vasárnap sikerült ezek “láthatóságát” maximális szintre növelni, míg az amerikaiak háttérbe tudtak húzódni. A kérdés optimista értékeléséhez alapot ad a NATO részvétele, az a tény, hogy az iraki biztonsági erők önállósága szélesebb nemzetközi támogatottságot élvez, mint a jelenlegi helyzethez vezető háború ügye.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001

Comments are closed.