Forrás: 168 ÓraNagy Könyv

2005/5 – Kultúra

Mátyás Győző

Sokak számára manapság egy szépirodalmi mű elolvasása nagyobb erőfeszítést igényel, mint egy APEH-sillabusz megfejtése. Ha a folyamat tovább tart, az kulturális katasztrófához vezethet.

Meggyőződésem: aki érti és élvezi – mondjuk – Stendhal Vörös és feketéjét, valószínűleg intellektuálisan kigyúrtabb szerzet annál, aki még a hírét sem hallotta. De talán jobb szülő, békésebb szomszéd, öntudatosabb hazafi, közügyek iránt fogékonyabb állampolgár és értékesebb munkaerő is. Erről persze egy valódi hr-menedzser típusú hr-menedzsernek halvány fogalma sincs, mert már ő is az újbarbár éra szülötte.

Ugyanis a végletesen haszonelvűvé lett kor nézőpontjából tekintve a művészet, az irodalom felesleges luxus, a velük való foglalatosság öncélú időtöltés. A tömör közléseken szocializálódott internethasználónak kedve sem nagyon van nekiveselkedni – mondjuk – egy négyszáz oldalas regénynek. A nyelvileg egyszerűen megfogalmazott, gyakorlatias közlésekkel találkozó internetezőből kiveszhet az a készség, amellyel magas színvonalú szépirodalmi szöveget egyáltalán értelmezni képes. És ez maga a kulturális leépülés.

Nyilvánvalóan így gondolhatták a kulturális tárca és az NKA illetékesei is. Ezért indítanak nagyszabású programot – összefogva a köztelevízióval – annak reményében, hogy talán sokakat visszatéríthetnek az olvasáshoz, az irodalomhoz. Nem lehet eléggé dicsérni ezt a törekvést, hiszen valószínűleg az utolsó utáni pillanatban vagyunk.

Ezt bizonyítja a BBC eredeti találmányában fellelhető ama keserűen ironikus gesztus is, miszerint ez a vetélkedő tökéletes párdarabja a Big Brothernek. Értékelem természetesen azt a szarkasztikus húzást, hogy oké, ha másként nem megy, hát igyekezzünk mi is kihasználni a hisztérikus sikert, amely a valóságshowkat övezte. Lám, a magas kultúra oroz ötletet a gagyi szférától. De hát miért is ne; nem kell a műsor keretét újra kitalálni, ha a közönséget is játékba vonó forma sikeres lehet.

A BBC-ben eredetileg Big Read címmel sugárzott műsor szinte egy az egyben átveszi a Big Brother szerkezetét. Magyar verziójában a közönség a legkülönbözőbb módon – postai úton, SMS-ben, interneten – adhatja majd le szavazatát kedvenc magyar és külföldi regényére, aminek eredményeként ez év április 23-áig összeáll egy százas lista. Ezekből újabb voksolás útján június 1-jéig kialakul egy tizenkettes mezőny. És kezdődik a látványos hatáselemekkel dúsított show. Ismert arcok fogják filmrendezők készítette „reklámfilmekben” népszerűsíteni kedvenc olvasmányaikat, amelyek kettesével mérkőznek majd meg a képernyőn. A szintén nézői szavazatok által győztesnek hirdetett hat könyv aztán megint egymásnak feszül, hogy december 17-én a döntőben kiderüljön: melyik az ország kedvenc olvasmánya.

Akadhatnak persze aggályok. Egyesek tartanak attól: a gagyiirodalom elmúlt másfél évtizedes kritikátlan honi térhódítása miatt – ami még az esetleg hasznos sznobériát is elnyomta – a közönségszavazatok alapján valamilyen rettenetes lajstrom alakul majd ki. De hát az illetékesek úgy döntöttek: nem adnak közre előzetes listát, amint tették Németországban, hogy csak abból lehessen választani. Nem váltjuk le a népet – gondolhatták a szervezők. Kísérletnek sem rossz, ha megtudjuk, miféle könyveket kedvel is mostanában a hon. Van ebben kockázat, hiszen a közönségvoksok szülhetnek akár szörnyű eredményt is. Mások azzal érvelnek, az sem baj, ha Stephen King tarol, csak forogjanak a betűk.

Kényesebb probléma lehet, hogy a műsorsorozat véghajrája decemberre esik, amikor már szügyig leszünk a választási kampányban. És – mondjuk – buzgó polgári körök beszavazzák valamelyik Wass Albert-opuszt, amellyel majd a Sorstalanság vetélkedik, és a nemes kulturális versengésbe így betüremkedik a nemtelen politika.

De hát az ilyen kockázatokat vállalni kell, mert az eredeti elképzelés nagyon jó. Angliában és Németországban hatalmas siker volt a vetélkedő, a könyvtárak látogatottsága megsokszorozódott, némely könyvből pedig tízszer-hússzor annyit adtak el, mint korábban.

Persze, mondhatnák önök, ez itt nem Anglia, s még csak nem is Németország.

A Nagy Könyv címet viselő vetélkedő azonban hozzájárulhat ahhoz, hogy legalább közelítsünk hozzájuk.