Múlt-Kor

www.mult-kor.hu

Le Pen szerint a nácik humánusak

2005. január 31.

Jean-Marie Le Pen, a francia, szélsőjobboldali Nemzeti Front alapítójának legutóbbi nyilatkozata felzúdulást keltett. Sokak szerint az „eltévedt öregember megvetést és undort kelt” s végleg kizárta magát a közéletből.

Jean-Marie Le PenFranciaország 1940-től 1944-ig tartó német megszállása alatt 76000 zsidót deportáltak náci haláltáborokba, a kollaboráns Vichy-kormány segítségével. Csupán 2500-an élték túl a háborút, és francia polgárok ezrei estek áldozatául a német hadseregnek, főleg abban az időben, amikor a háború már a végéhez közeledett.

Egy jobboldali hetilapnak adott interjúban, amely néhány hete látott napvilágot, Le Pen azt mondta Franciaország náci megszállásáról, hogy az nem volt különösebben kegyetlen; hogy a megszállás „kicsapongásai” elkerülhetetlenek voltak; illetve, hogy Franciaországnak meg kell szabadulnia történelmi hazugságaitól. Le Pen teljes nyilatkozata a Rivarol című, szélső jobboldali hetilapban jelent meg először, de a francia politikai elit csak akkor reagált rá, amikor a Le Monde napilap leközölte annak egyes részleteit. Megjegyzéseinek időzítése, az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-i felszabadításának 60. évfordulójának közelsége csak fokozta a felháborodást.

„Alávaló! Franciaország múltjának tagadásával kizárta magát a politikából” – nyilatkozta Dominique Perben, igazságügy miniszter az Europe 1 rádiónak, és vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy Le Pen törvénysértést követett-e el. Az 1990-es sajtótörvény értelmében Le Pent a nácik által, a II. világháború alatt, az emberiség ellen elkövetett bűnök nyilvános tagadásával vádolhatják. Ha bűnösnek találják, akkor akár öt év börtönbüntetésre, vagy 60000 dollár bírságra ítélhetik.

Le Pen védekezését a véleménynyilvánítás szabadságának és az ártatlanság vélelmének jogára alapozza. Az RTL rádiónak adott interjújában Le Pen úgy nyilatkozott, hogy a szabad véleménynyilvánítási joggal ellentétes amikor az Európai Unió Alkotmányának ellentmondó véleménye miatt támadások érik: „Igazam van, és botrányos, hogy 60 évvel a háború után nem beszélhetek ezekről a dolgokról”. Egy törvényszék előtti megjelenését megelőzően, ahol az elmúlt tavaszi fajgyűlöletre való felbujtásban való elmarasztalása ellen fellebbezett, így védekezett: „Megdöbbentő, hogy az igazságügy miniszter nem biztosította számomra az ártatlanság vélelmét.”

Le Pent, aki 1987-ben a második világháború jelentéktelen részleteinek nevezte a náci gázkamrákat, eddig hatszor találták bűnösnek rasszizmus és antiszemitizmus vádjában. Négyszer indult az elnökválasztáson, és máig nagy népszerűségnek örvend. 2002-ben második lett az elnökválasztás első fordulójában, és a szavazatok 16,8 százalékát megszerezve vereséget mért a szocialista baloldalra.

„Franciaországban a német megszállás nem volt kegyetlen, még akkor sem, ha történtek túlkapások, hiszen ezek elkerülhetetlenek egy 550000 négyzetkilométer területű országban” – nyilatkozta a Rivarolnak. Megkérdőjelezte a francia polgárok német hadsereg általi tömeges kivégzéséről szóló történelmi feljegyzéseket. – „Mellesleg,” – folytatta az interjúban – „ha a németek az ország minden sarkában mészárlást folytattak volna, ahogyan az a köztudatban él, akkor nem lett volna szükségük koncentrációs táborokra a deportáltak számára” – hozzátette, hogy a németek nem tartották kevesebbre a franciákat, mint saját, német katonáikat. – „Természetesen, ha valakit elfogtak fegyverrel a kezében, öt perccel azután, hogy a német hadsereg négy katonáját lelőtték, az illetőt gyorsan kivégezték,” – mondta – „de vegyük figyelembe, hogy a németek saját, bűnös katonáikkal is ugyanígy cselekedtek.”

A legnagyobb hazugság: Oradour

Le Pen szerint „nemcsak az Európai Uniótól és a globalizációtól kell megszabadítani Franciaországot, de a történelmi hazugságoktól is”. Hangoztatta, hogy a II. világháború legnagyobb, Franciaországban történt náci rémtette, az 1944. júniusi, 642 ember emberéletet követelő Oradour-sur-Glane-i mészárlás hivatalos verziója – egy német különítmény, egy dél-franciaországi faluban összeterelte a lakosságot, és halomra lőtte, majd elégette őket – hazugság. „Az Oradour-sur-Glane-i drámáról sok mindent kellene még elmondani” – idézte fel Le Pen azokat a példákat, ahogyan szerinte a Gestapo megpróbálta elkerülni a civil áldozatokat.

„Megőrjít, ahogy a történelmet tagadja” – fakadt ki Robert Hebras, az Oradour-i események túlélője, akinek édesapja és két nővére a mészárlás áldozata lett. – „Rémisztő, hogy még 60 évvel a történtek után is harcolnom kell az igazamért és az emlékeimért. Már csak ketten vagyunk a túlélők közül. Ha mi is meghalunk, ki tartja életben az emléküket?”

Az emberjogi és zsidó szervezetek is gyorsan reagáltak. Serge Klarsfeld nácivadász úgy nyilatkozott a francia Info rádiónak, hogy Le Pen csak a figyelem központjába akart kerülni: „Az egyetlen eszköze, hogy újabb botrányt robbant ki a megszállás idejével kapcsolatban”. A Nemzetközi Rasszizmus- és Antiszemitizmus Elleni Liga úgy jellemezte Le Pent, mint egy „eltévedt öregembert”, akinek egyetlen ismérve, hogy „megvetést és undort kelt.”

www.mult-kor.hu?article=9110

Minden jog fenntartva © 2001-2004 Múlt-kor történelmi portál

A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.