Forrás: MNO

Egy besúgó tisztikereszttel

Bácskai Tamás a hálózat szolgálatában

2005. január 31. 13:17

Laczik Erika

Alig telt el néhány nap az 1956-os forradalom vérbefojtásának megkezdése után, Bácskai Tamás közgazdász jelentéseket kezdett adni a titkosszolgálatnak kollégáiról és saját családtagjairól. Göncz Árpád államfő 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntette ki.

Bácskai Tamás “Szabó István” majd a későbbiekben “Nagy Lajos” fedőnéven szereplő hálózati személy az 1956-os forradalom leverése után néhány nappal már biztos, hogy ügynökként szolgálta a kommunista titkosszolgálatot – derül ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (TL) olvasható két munkadossziéból. Az anyag 395 oldalnyi jelentést tartalmaz 1956. november 29. és 1961. augusztus 16. közötti időszakból. Az Bácskai 1962-től az ügynököktől hemzsegő Bécsben Békevilágtanács titkáraként képviselte a Magyar Népköztársaságot. Ilyen munkát ebben az időben csak az végezhetett, aki teljes mértékben élvezte a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetésének bizalmát. Mint ismeretes, a Békevilágtanács (BVT) a nemzetközi kommunista pártok befolyása alatt állt, azok pénzelték. A hálózati személy, azaz az ügynök, az állambiztonsági szerv birtokában lévő terhelő vagy kompromittáló adatok – azaz zsarolás – hatására, anyagi érdekeltség miatt, vagy éppen önként működik együtt a titkosszolgálatokkal. Hogy “Szabó”, a későbbiekben “Nagy” ügynököt pontosan mi motiválta, a dokumentumokból nem derül ki. Annyi azonban bizonyos: fényes nemzetközi tudományos karriert futott be, 1999-ben megkapta az egyik legnagyobb állami kitüntetést, s még napjainkban is tekintélyes közszereplő, akinek nyilatkozatait, írásait mértékadó forrásként közli a sajtó, a Népszavában, a Figyelőben, a 168 Órában rendszeresen publikál. Számos pénzintézet, alapítvány felügyelőbizottságának tagja. Egykori besúgottjai közül sokan kerültek börtönbe, sokakat meghurcoltak, tönkretettek az 1956-os megtorlások idején. Nem csak kollégáiról, de saját családtagjairól is jelentett.

Az “ellenforradalmárok” nyomában

A “Szabó István” fedőnévű ügynök igen gyorsan bekapcsolódott a hálózat munkájába. Munkadossziéját csak 1957 januárjában nyitották meg a hírszerzési feladatkörű II/3-A osztályon, ám ez tartalmazza korábbi jelentéseit is.

Az “M” – azaz munkadosszié – az ügynök által kézzel írt eredeti jelentéseket is tartalmazza, melyet a szerv legépelt, a géppel írott másolatot általában a dossziéban a kézzel írt jelentés mögött helyezték el. A jelentések elején feltűntették az ügynök nevét, a tartó vagy a jelentést vevő tiszt nevét, a dátumot és a helyszínt. Az ügynök által elvégzett feladatokat az operatív tiszt értékelte, megjegyzéssel látta el, és az ügynöknek adott újabb feladatot is feljegyezte a jelentés végére.

“Szabó István” első tartótisztje Zima Péter főhadnagy volt. A hírszerzéstől 1957 decemberében átkerül a belső reakció elhárításával foglalkozó II/5-e alosztályra, új tartótisztje 1958 áprilisától Bárdos József százados lett. 1959 decemberétől Kovács Tibor őrnagy irányítja a munkáját. Az ügynök ezt megelőzően új fedőnevet is kap, “Nagy Lajos” fedőnéven első jelentését 1958 november 10-én adja.

“Szabó István -Nagy Lajos” 1956. november 29. és 1961. augusztus 16. között rendszeresen adott jelentéseket apjáról, testvéréről, és annak férjéről, felesége szüleiről, azok rokonairól és barátaikról. Gyermeke óvodájáról, első feleségéről Gál Éváról, annak második férjéről Litván Györgyről és barátaikról. (pl. Vásárhelyiékről) Jelentett munkatársairól, akikkel a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen (MKKE) együtt dolgozott: többek között Ádám Györgyről, Ganczer Sándorról, Huszár Gézáról, Kerényi Máriáról, Markos Györgyről, Szentes Tamásról, Kádár Ivánról, Mátyás Antalról, Nagy Tamásról, Szecskő Tamásról. Jelentett pénzügyminisztériumi munkatársairól: Liska Tiborról, Pulai Miklósról, a Petőfi-körről, Tánczos Gáborról, Bohó Róbertről, Hegedűs Andrásról, Kiss Károlyról. De jelentett Kornai Jánosról, a világszerte elismert közgazdászról is. Jelentést írt filmesekről, művészekről: Bacsó Péterről, Banovich Tamásról, Darvas Ivánról, Makk Károlyról, Palotai Borisról. A “Szabó”illetve a “Nagy” fedőnevű ügynök két munkadossziéjában összegyűjtött jelentéseket lapozva e sorok írója mindössze fél órányi számlálás után 179 személy nevére bukkant. Megfigyeltjei közül sokakat forradalmi tevékenységük, rendszerellenességük miatt bebörtönöztek, meghurcoltak.

A legelső, 1956 november 29. – én adott jelentése Banovich Tamás filmrendezőről szól: “Panovits vagy Manovits Tamás filmrendező, a Filmgyár dolgozója elmondta neki, hogy az elmúlt hetekben mint összekötő vett részt a harcokban. Rendszeresen felkereste a hegyekbe felmenekült fiatalokat, és sorra járta azok szüleit, átadta üzeneteiket. “Szabó István” továbbá közölte még, hogy “Panovits vagy Banovits” és több társa a harcok ideje alatt több száz méter filmet készítettek. Ezeket a filmfelvételeket – melyek elsősorban a szovjet csapatok támadásait örökítik meg – egymás lakásán rejtették el.”

A forradalom alatt készült híradó és dokumentumfilmeket a rendőrség begyűjtötte, a lefoglalt filmeken szereplő személyeket azonosították. Hogy a fenti jelentés következtében hány embert tartóztattak le, hány embert ítéltek el és végeztek ki, hogyan mentek tönkre emberi sorsok és családok, azt egyelőre nem tudjuk.

Besúgott kollégák

A hatalom számára értékes információkat másnap újabb jelentés követte, amelynek célpontja ezúttal Liska Tibor reformközgazdász volt: “A Pénzügyminisztériumban a Kádár-kormány el nem ismerésének fő szószólója és az MSZMP megalakulása elleni kampány szellemi atyja Liska Tibor& Olyan kijelentést is tett, hogy: Én igazán szeretem a ruszkikat, de most már menjenek a fenébe, valamint az MSZMP megalakítása után azt mondta: Lesz még forradalom Magyarországon, legalább tudjuk, kik az árulók& Jó barátja, Máriáss Antal. Bővebb felvilágosítást adhat Kafka elvtárs a PM személyzeti osztályáról. Borossné osztályvezető (PM), Hódos Rezsőné. (PM).” A következő napokban egy Kondor nevü fegyveres felkelő rejtekhelyéről jelent. Ebben az időben még az újonnan alakult karhatalmi csoportok a szovjet katonákkal karöltve járták Budapest utcáit, a forradalmárokra vadászva, akiket éppen a besúgói és ügynöki jelentések, fényképek, mozgófilmek alapján tartóztattak le.

Saját tanártársairól, a közgazdasági egyetem dolgozóiról is rendszeresen jelentett:

Jelentés

Budapest, 1957. február 15.

“Szabó István” jelenti:

“Az elmúlt héten beszéltem MARKOS GYÖRGY-gyel, a Marx Károly Egyetem dékánjával.

MARKOS elmondta, hogy az ő kommunista múltja tiszta, 1942-ben a lebukások nála álltak meg, mert ő nem köpött semmit. Mégsem lép be az MSZMP-be, mert az a véleménye, hogy az MSZMP ideológiája, a lenini tételek már több mint 50 évesek és elavultak, ezekkel az új körülmények között nem lehet semmire menni. A proletárdiktatúra és az egypártrendszer nem alkalmas a szocializmus építésére, mert ebből szükségszerűen a párt egy szűk vezető klikkjének a diktatúrája jön létre, amelyben nincs egészséges közvélemény, nem lehet nyíltan írni a sajtóban a hibákról. Több párt és demokratizmus kell, sajtószabadsággal és nyílt vitákkal, ahol az ellenzéknek nyílt, platformja van és esetleg az is kormányra kerülhet. Az angoloktól kell demokráciát tanulni. A szovjet rendszer nem lehet minta, hiszen az is súlyos válságban van, éppen a hibái miatt. A szovjet vezetők ezeket a hibákat látva hozták létre a XX. kongresszust, de az még nagyobb bajokat okozott, mert csak “hatóságilag engedélyezett” demokráciát ad, ahol legfeljebb osztályvezetőket lehet bírálni, magasabb vezetőket már nem. Azért sem lép be, mert a baloldalt átmentették és az ma is a fő támasza a vezetésnek.”

“Szabó István”

Utasítás: Az ügynök ugyanazt a feladatot kapta Markossal kapcsolatban, mint Nagy Tamással.

Szigorúan titkos!

Adta: “Szabó István”

Vette: Zima Péter r. ny. hdgy.

1957. március 4.

Tárgy: Markos György és Ádám György

Jelentés

Budapest, 1957. március 4.

“Szabó István” jelenti:

“A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem vezetése politikailag egyáltalában nem kielégítő. Az egyetem élén 3 tagú direktórium áll: Huszár Géza, Markos György, Vajda Imre.

Huszár Géza volt az, aki november végén kari tanácsülésen a Marx ároly név törlését javasolta és az egyetem átszervezésére a 30-as évek német közgazdasági egyetemeinek mintáján készített tervet. Markos György az élesen antikommunista Ádám György befolyása alatt áll, s mint Markos maga kifejtette, a kommunista professzoroknak polgári elemekkel való felváltását tűzte ki célul. Markos már a november végi kari tanácsülésen javasolta Péter György és Antos István leváltását, ugyanezt képviselte korábban, kb. október 30-án az Egyetemi Forradalmi Bizottság felé. Magánbeszélgetésen kifejtette nekem, hogy Antos elvtársat, mint a rossz sztálinista-rákosista gazdaságpolitika képviselőjét, el akarja távolítani és “koponyákat” akar behozni az egyetemre. Ilyen “koponya” Rácz Jenő volt kisgazdapárt pénzügyminiszter, aki sem tudásban, sem tapasztalatban nem ér fel Antossal, nyíltan hangsúlyozza, hogy nem marxista és ezenkívül Varga István volt kisgazda árhivatali elnök, akit az Ipargazdaságtan tanszékre kíván hozni. Ezenkívül Markos, mint az Általános Közgazdasági kar dékánja, a február 27-i kari tanácsülésen, ahol az ideológiai oktatás megszervezéséről volt szó, az egyik ideológiai oktatási csoport (világgazdaság) élére Ádám Györgyöt javasolta, akinek tevékenységéről korábbi jelentéseimben beszámoltam.

Mindezek alapján a következőket javaslom:

1. Az Egyetem élére – még az autonómia életbe lépése előtt – tekintélyes és erélyes kommunista tudóst nevezzenek ki rektorként.

2. Az ideológiai szempontból nagyon fontos általános kar élére (ahol a politikai gazdaságtan, filozófia, nemzetközi politika stb. tanszékek vannak) Markos György helyett szilárd marxista dékánt kell kinevezni (akár kintről behozva).

3. Ádám Györgyöt, aki maga köré tudja csoportosítani a fiatal tanszemélyzet és hallgatók egy részét s aki mindig az ellenforradalom taktikáját közvetíti (pl. januárig a pártba belépés ellen agitált, most híveinek a belépést tanácsolja) el kell távolítani (esetleg a racionalizálás keretében). Annál is inkább, mert tudományos felkészültsége sem indokolja ottlétét, politikai gazdaságtan tudása sekély, munkája a nyugati sajtó összeollózásából áll.”

“Szabó István”

Megjegyzés: A jelentésben szereplő Markos György és Ádám György aktív tagjai voltak a “Magyar Értelmiségi Forradalmi Bizottságnak”. Ádám Györgyöt 15 évre ítélték. Az MDP nem rehabilitálta. Ádám nem ellenőrzött adatok szerint igen aktív tevékenységet folytatott október 23-a után az egyetemisták irányításában. November 4. után maga köré gyűjtötte a Közgazdasági Tudományegyetem legjobb tanulóit és őket az MSZMP és általában a kormány ellen hangolta. Nyíltan agitált az MSZMP-be való belépés ellen. Markos György teljesen Ádám befolyása alatt áll és feltételezhető, hogy Ádám utasítása illetve javaslatai alapján kívánja végrehajtani a jelentésben foglaltakat.

Az ügynök javaslatával egyetértek és feltétlen szükségesnek látom azok megoldását. Egyébként Ádám Györgyöt javasoltam preventív őrizetbe venni március 15-e előtt.

Utasítás: Feladatul adtam az ügynöknek, hogy igen óvatosan és nem feltűnően tartsa továbbra is a kapcsolatot Ádám Györggyel és Markos Györggyel és tudja meg esetleges terveiket az elkövetkezendő időre vonatkozóan.”

aláirás Zima Péter rny. fhdgy.

Három nappal később, március 7-én újabb jelentést írt Markos Györgyékről, melyről a tartó tiszt megjegyzése a következő volt: “Szoros kapcsolatban áll Ádám Györggyel, akit preventív őrizetbevételre javasoltam. Markos, mint az Értelmiségi Forradalmi Bizottság tagja aktív tevékenységet folytatott az ellenforradalom idején. Konkrét tevékenységéről egyelőre nem tudok.

Intézkedés: Javaslom Markos Györgyöt preventíve őrizetbe venni s részletesen kihallgatni október 23-tól kifejtett tevékenységére vonatkozóan. Egyidejűleg javaslom tanúként kihallgatni a jelentésben szereplő Barabás Dezsőnét és Bihari Tamást.

Utasítás:.. Feladata figyelemmel kísérni, hogy kik keresik fel Markost és Ádámot az egyetemen.”

Ádám Györgyről március 17-én “Szabó István” újra jelent, közli, amit Simai Mihálytól tudott meg: “Ádám Györgynek az októberi események alatt fegyveres testőrsége volt s azt november 1-je után egy ideig megtartotta. Ádám ezzel a testőrséggel költözött be november 4-e után László Imre rektorhelyettes tudtával a Veres Pálné utcai diákszállóba, mert félt a letartóztatástól. A diákszállóban uszító kijelentéseket tett… kézcsókra járult Mindszentyhez, állítólag azért, hogy fellépjen Mindszenty az utcai népítéletek ellen. Megjegyzem, hogy a napokban letartóztatott Kerényi Mária, a Marx Egyetem nyelvtanárnője kapcsolatban volt Ádámmal.”

“Szabó István”

Zima utasítása “Ügynök feladata továbbra is adatokat megtudni Ádám György október 23-tól kifejtett tevékenységére vonatkozóan.

Intézkedés: Megállapítjuk, hogy Kerényi Mária jelenleg hol van őrizetben és kihallgatjuk Ádámra vonatkozóan.”

Ádám Györgyöt a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalomban kifejtett forradalmi tevékenysége miatt 1958. július 4-én életfogytiglani börtönre ítélik. Markost eltávolítják az egyetemről, életpályája összetört, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetében kapott kutatói állást.

Alapos “megrázás”, további “felhasználás”

Egy 1958. május 16-án írott jelentésében Sándor Pálról jelent:” & olyan emberek mint Sándor Pál docens, a gazdaságtörténeti tanszékről, nem szerepel az elbocsájtottak között… Az ő álláspontja az, hogy (1956-ban – a szerk.) szocialista – demokratikus, nemzeti forradalom volt, amely a pártvezetés hibájából vált ellenforradalommá.”

Egy héttel később arról számol be tartó tisztjének “Szabó István”, hogy találkozott Bod Péterrel és feleségével, akik sajnálkoztak Nagy Imre és társai sorsa felett, Kádár elvtársról pedig gúnyosan azt mondták: “az igazság a mindenkori politikai helyzet függvénye”. Majd megjegyezték az ügynöknek “ne ülj biztosan, neked is bajod lesz még, hogy a Tánczos rokona vagy.” Ugyanis Tánczost a Nagy Imre csoporttal együtt Romániába hurcolták.

“Javasoltak 6 hónapra Bécsbe, a Nemzetközi Békeintézetbe magyar delegátusnak. Az MSZMP titkársága dönt a kérdésben.”

“Szabó István”

A tartótiszt megjegyzése: “Ha ez ránézésre pozitív döntést fog jelenteni, akkor meggondolandó a vele való további bánásmód. Ha úgy határoz a titkárság, hogy kimegy, akkor javaslom egy alapos megrázást vele szemben, de a további felhasználását.” – olvasható az 1958 június 28. – i jelentésben.

Ekkor még Bécsbe nem jutott ki, rendszeres jelentéseivel továbbra is itthon segíti a békeharcot. Karel Bartosek írja Vallanak az archívumok című könyvében. A találkozóról készített beszámolókban számos adat bizonyítja, hogy a mozgalmat a kommunista pártapparátus irányította. A BVT irodájának 1959. februári moszkvai ülése előtt is például “a kommunista pártok képviselői között bizalmas tanácskozások zajlanak”,… A tanácskozások a titkárság tevékenységével kapcsolatban leszögezik (az ideológiai summázáson kívül), hogy márpedig a BVT-ben “a titkárság legyen a Párt lelke”.

1959. március 5-én három jelentést vett át a II/5-e alosztály az ügynöktől. Utasítást nem kapott, mert három hétre a Szovjetunióba utazott. A három jelentés mellé még készített egy átfogó hangulatjelentést is a munkahelyéről, hogy a politikai megoszlás “vázlatosan” milyen.

1961. áprilisi jelentésében a Kiss Károly költővel történt beszélgetéséről számolt be, akivel Tánczos Gáborné, Bácskai Vera ismertette össze. A Petőfi-körös és más forradalmi tevékenysége miatt bebörtönzött, és amnesztiával szabadult Kiss részletesen beszélt börtönélményeiről és rabtársairól. Kiss Károly véleménye szerint Krassó György nagyon “vagány, gerinces, bátor” ember. “Kitűnő” embernek tartotta Széll Jenőt, Ádámot, Földvári Rudolfot, Márton ezredest, Marián Istvánt. Az ügynök által idézett beszámoló szerint Eörsi István “nevetségesen viselkedett”, “állandóan a nyilasok és a fasiszták tetszésére pályázott, megjátszotta a magyar költőt, egyszer fegyelmije volt, mert piros, fehér, zöld gombokat varrt fel a ruhájára.”

Mindent a családról

A nagy karriert befutó ügynök saját családtagjait sem kímélte. Szűkebb és tágabb rokonságáról egyaránt jelentett:

Tánczos Gáborról – aki közeli hozzátartozója volt – 1957 tavaszán közel három oldalas részletes jelentést tett. Tánczos ekkor Nagy Imréékkel együtt Romániában raboskodott. A jelentés végén olvasható: “Rajk temetését, illetve a felvonulást (1956. október 6. – a szerk.) Tánczos szervezte meg, ő vezette, a MKKE Kádár Iván, Ádám György és Bohó Róbert voltak a segítői.

Tánczosnak az okt. 23-i tüntetés előkészítésében komoly szerepe volt. A felkelés kitörésekor teljesen a felkelők mellé állt, tagadta annak ellenforradalmi jellegét. Ebben az időben Tánczos néhány napig az MDP Központban tartózkodott. Okt. 23. és nov. 4-e között a Petőfi Kör vezetőségének újjáalakításán – elmondása szerint – teljesen megtagadta a szocializmust. Kijelentette, hogy ő nem lép be az MSZMP-be.

Tánczos nov. 4-én reggel Szilágyi nevezetű személy telefonhívására elment a jugoszláv követségre. Szilágyi azzal indokolta Tánczosnak jugoszláv követségre való menetelét, hogy le fogják tartóztatni…” “Szabó István”

Ember Judit Menedékjog című könyvében Bácskai Vera, Tánczos Gábor özvegye így emlékezik: “November 4-én hajnalban, az én emlékezetem szerint a jugoszláv nagykövetségről telefonáltak. A telefon a szomszéd lakásban, anyáméknál volt és azt mondták, hogy Gyuri (azaz Tánczos) menjen be a követségre. Személy szerint őt kérték, de felvetődött, hogy jobb volna, ha én is vele mennék, mert ha esetleg keresnék, akkor engem visznek helyette. Emlékeim szerint ez a bátyámnak volt az ötlete, ő azonban másképp emlékszik, de bennem így él.”

Ügynökünk rendkívül pontos értesülésekkel rendelkezett a Romániában fogva tartott Nagy Imre-csoport tagjairól is. Jelentésében a hozzátartozóknak írt levélre hivatkozik. Pontosan tudta, milyen személyi konfliktusok alakultak ki, kiket őriztek elkülönítve, illetve kik egyeznének ki Kádár János kormányával. Ezeket az információkat természetesen megosztotta tartótisztjével, Zima Péterrel is.

“Szabó István” jelenti:

“A Romániában lévő Nagy Imre csoport tudomásom szerint utoljára karácsonykor küldött levelet a hozzátartozóknak. A levelekből kitűnt, hogy:

1.) Nagy Imre, Losonczy és Donát a többiektől és egymástól külön vannak.

2.) Szántó, Vas és Lukács nincsenek a többiekkel.

3.) Szoros őrizet alatt vannak (pl. meghatározott sétaidő van a kertben, stb.)

4.) Vásárhelyiék, Harasztiék, Jánosiék, Tánczos Gábor, Fazekas György és Rajk Júlia, Erdős Péterné stb. vannak együtt.

Tardos Márton (Péter György veje) forrás megnevezése nélkül azt mondta, hogy a 4. csoportban nagyobb veszekedések vannak. Vásárhelyi a kormánnyal való kiegyezést képviseli, többen ez ellen vannak.”

“Szabó István”

Április elején Tánczos Gábor Lenin körúti lakásáról, – ahol akkor Bárkány György lakott, aki szintén rokona volt az ügynöknek, – a Petőfi körösök elvitték dokumentációs anyagaikat, amik terhelő bizonyítékok lehettek volna ellenük. “Szabó-Nagy” ügynök ezt is azonnal jelentette. Bárkány azt mondta az ügynöknek, hogy nem ismerte fel, hogy kik voltak akik elvitték az iratokat. A jelentést mégis e sorokkal zárta:

“A Petőfi kör volt vezetői közül rendszeresen kapcsolatot tartanak egymással: Hegedűs András Eötvös egyetem marxizmus tanszék és felesége Ember Mária újságíró, Csanádi György Marx egyetem jogi tanszék és felesége Eötvös egyetem marxizmus tanszék, Pataky Ferenc, volt DISZ funkcionárius és felesége, Sós Mária Eötvös egyetem pedagógiai tanszék, Fekete Ferenc a Közgazdasági Szemle szerkesztője, Tardos Márton Külkereskedelmi Kamara, Bohó Róbert Marx egyetem filozófia tanszék, Litván György tanár és felesége (azaz Gál Éva), Országos Levéltár.”

“Szabó István”

“Életfogyt”, akasztás, öngyilkosság

Az ügynök kollégája és megfigyeltje, az életfogytiglanra ítélt Ádám György és társai elleni perben Bohó Róbertet 8 évre ítélték. A Hungaricus perben 1959. március 4-én Fekete Sándort 9 évre, Litván Györgyöt 6 évre, Hegedűs Adrást 2 évre ítélte el a bíróság. Tánczos Gábort 1958. augusztus 19 -én egy másik eljárásban 15 évre ítélték. 1962-ben szabadul egyéni amnesztiával. 1962-68-ig a Dolgozók Középiskolájában tanít, majd az Országos Pedagógiai Inézetbe kerül, ahol nevelés-szociológiai, olvasás-szociológiai felméréseket végzett, publikál az ÉS-ben és az Új Tükörben. Erdélyi kérdésekkel foglalkozik. Kitör a belső emigrációjából, aláírja a Charta77-et 1979-ben. Nem sokkal ezután, 1979 december 6-án öngyilkos lett. “Én azt hiszem, tulajdonképpen úgy érezte, hogy ezt mégegyszer nem tudja végigcsinálni… És úgy tűnt, hogy esetleg ez lesz a következménye, vagy az, hogy elnémítják megint, szóval ez az utolsó csöpp lehetett a pohárban.” (Forrás: Ember Judit: Menedékjog-1956 – Bácskai Vera visszaemlékezése Tánczos Gáborról.)

1959. március 6-án kelt jelentése példa arra, hogy “Nagy Lajos” nemcsak jelentett szűkebb családjáról – többek között anyósáról, Palotai Erzsiről -, hanem kihasználta azok szerteágazó kapcsolatait is a művészvilágban:

“Palotai Erzsi előadóművésznő a felszabadulás után férjével együtt az SZDP tagja volt, s az egyesüléssel került az MDP-be. Az MSZMP-be sem ő, sem férje nem lépett be. Férje, Komlós Aladár tudatos szociáldemokrata, aki az MDP-ben is megtartotta kommunista és szovjetellenes nézeteit. Ezeknek a következő ideológiai gyökerei voltak: a pártfegyelem és a proletárdiktatúra elnyomja az egyéniséget, s ezzel megfojtja a művészetet. A proletárdiktatúra – rendőrállam, amelyben minden állampolgár rettegésre van kárhoztatva. Ebből következően irodalomtörténeti nézetei is át voltak hatva polgári objektivizmussal. Ezért az 1950-es években leváltották egyetemi magántanári állásából, s középiskolában tanított… Másik tényezője politikai arculatuk kialakításának baráti körük. Szoros barátságban voltak az elhunyt Gáspár Endrével, a kitelepítettek finanszírozójával. Ugyancsak jó barátságot tartottak Török Erzsivel, a Kodály köréhez tartozó, nacionalista és reakciós beállítottságú énekesnővel. Baráti viszonyban voltak Illyés Gyulával, akinek a magatartása szinte iránymutató volt a számukra. Eléggé jó kapcsolatban voltak Veres Péterrel. Általában majd a bőrükből bújtak ki, hogy zsidó voltuk ellenére a népi írók – elég antiszemita – társasága befogadja őket. El is érték, hogy az akkori Írószövetség – Veres Péter állítása szerint – Kossuth-díjra javasolta Palotai Erzsit, amit azonban ezekután sem kapott meg… . Gyárfás Miklós, a Színiakadémia tanára, író, dramaturg, valamint Palotai Boris és Bacsó Péter baráti köre, írók, filmesek (Banovits Tamás, Makk Károly, Fehér Imre, Szász Péter, Thurzó Gábor). Így már az ellenforradalom előtt teljesen az Írószövetség és az Irodalmi Újság vonalán álltak.

Az ellenforradalom alatt és után is ezt a vonalat követték. Tagadták, hogy ellenforradalom volt, szovjet imperializmusról beszéltek, hazaárulóknak nevezték a kormány és a párt vezetőit… a Nagy Imre-ügy után, boszorkánypereket emlegettek, “a múlt visszatéréséről” beszéltek. Állandóan szidták Sándor Kálmánt, Mesterházi Lajost, a párthoz hű írókat és az Élet és Irodalom körét&Önálló estjére baráti körét mozgósította, sok jegyet megvett és elküldött ismerőseinek. Ezek meg is jelentek. Ott volt Lukács György, Mód Aladár, Lakatos Éva stb.”

“Nagy Lajos”

“Megjegyzés: Az ügynök családi kapcsolatban van Palotai Erzsivel. (Felesége anyja.) Módja van a feladatok elvégzésére, arra vállalkozott is. Most összefoglalót adott röviden róluk, de régebben már több jelentést hozott róluk. Arra a célra, hogy megismerjük ezeket az embereket – ez az anyag is jó hozzájárulás.

Utasítás: Jöjjön össze a családdal, s beszéljék meg a három előadói estet, a műsort, a közönséget, kik jöttek el a meghívottak közül, kik nem. Közben értékeljék a leadott számokat. Illyés Gyula számánál vesse fel, hogy mit fog most mondani Illyésnek, vagy írni, hogy kérése ellenére előadta egy prózai művét. Hát megsérteni nem lehet, nem akarja ezt Palotai sem. Mit fog írni tehát. A legközelebbi találkozón – 5-én – beszámol erről és a Szentes Tamással folytatott beszélgetésről.”

Rendszeresen jeletett apjáról, Burger Dénesről, testvéréről Bácskai Veráról, sógoráról Tánczos Gáborról, első feleségéről Gál Éváról, anyósáról Palotai Erzsiről és testvéréről Borisról, Bacsó Péterről (édesanyja Palotai Boris) – az egész rokonságról.

Ez az “M” dosszié jól használható forrása volt az 1956-os forradalmat követő megtorlásnak. Bácskai egy 1999. augusztus-i nyilatkozatában ezt mondja: “Azt hiszem, kétféle ember okozhat problémát: az, aki nem ért hozzá, meg az, aki nem tisztességes.”

Bácskai Tamást – “Szabó István”, “Nagy Lajos” – az öt nyelven beszélő neves közgazdászt 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság akkori elnöke.

Bácskai Tamás egyetemi tanár, jogász, közgazdász.

Született: Budapest, 1925. május 30. Felesége: Bárkány Júlia.

Szülei: Burger Dénes, Wohl Ibolya.

Tanulmányok: Berzsenyi Dániel Gimnázium, Pázmány Péter Tudományegyetem (1943-47), Színiakadémia (1945-47).

1947-48-ban a jóvátételi hivatalban orosz nyelvű kereskedelmi levelező, majd a Gazdasági Főtanácshoz kerül, 1949-50-ben a Pénzügyminisztériumban dolgozik. 1950-től a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen (MKKE) tanít. 1951-től a Pénzügyi Szemle szerkesztője. 1962 és 1968 között a Béke Világtanács titkára Bécsben. Ugyanekkor Ghánában, Tanzániában, Zambiában és Etiópiában bukkan fel gazdasági tanácsadóként. 1968 és 1984 között a Magyar Nemzeti Bank vezető munkatársa, 1990-től az elnök tanácsadója. 1984-től az MKKE tanszékvezetője. A Nemzetközi Bankárképző Intézet oktatási igazgatója, több külföldi egyetem vendégtanára. Az MTA Pénzügytani Bizottságának tagja, 1988-tól a Magyar Tőzsdealapítvány Bizottságának elnöke. 1994 és 1996 között a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Forrás: Ki kicsoda, Életrajzi enciklopédia

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001-2005

Comments are closed.