Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

A félreismert Hamász

2005. január 31. (8. oldal)

Sitkei Levente

Úgy tűnik, visszafordíthatatlan a demokratikus átmenet Palesztinában. Az elnökválasztás kimenetele ugyan nem volt kérdéses, ám azt mindenki elismerte, a körülmények dacára teljesen demokratikus választást tartottak a palesztinok, ahol a legesélyesebb jelölt került az elnöki székbe. Ezzel pedig a hazájáért küzdő, végletekig elkeseredett nép példát mutatott a környező arab államoknak, ahol egyelőre még csak csírájában van meg a demokrácia intézményrendszere. Talán ennél is fontosabb azonban az az önkormányzati választás, amelyet szerdán rendeztek a Gázai övezet egyes településein. Az elnyerhető 118 mandátumból 79 lett a Hamász képviselőié, 39-et tudhat magáénak a Fatah, Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke pártja, és hármat függetlenek nyertek el. Ez pedig azt jelenti, nemcsak kormánya, de ellenzéke is van Palesztinának. Ide lehet számítani Musztafa Barguti mozgalmát, amely 19 százalékot ért el az elnökválasztáson. Ez a győzelemhez ugyan kevés volt, ám ahhoz épp elég, hogy megmutassa oroszlánkörmeit.

Április 28-án újra az urnákhoz járulnak a Gázai övezet lakosai. Akkor már nagy lesz a tét: a nagyvárosok, Gáza, Hán Júnisz vagy Rafah önkormányzatának tagjait választják meg. A Hamász az abszolút esélyese ennek a megméretésnek, s kiderült, félrevezető, ha az ifjú mozgalmat kizárólag az Ezzedin al-Kasszám Brigádok, a fegyveres szárny alapján ítéljük meg. A Hamásznak nagy támogatottsága van a civil lakosság körében, akik értelemszerűen nem a bosszúért élnek, hanem emberhez méltó körülményeket akarnak. A Hamász ezt ígéri a lakosságnak, ráadásul – mivel távol volt a húsosfazéktól Jasszer Arafat elnöksége idején – korrupcióellenes harca is népszerű. Iskolákat, óvodákat és kórházakat működtet, inkább egy komoly politikai szervezet benyomását kelti, s nem az öngyilkos merénylőkkel azonosítják őket. A Hamász egyébként – nem hivatalosan – bele is egyezett Mahmúd Abbász tűzszüneti ajánlatába. Izrael pedig kapva kapott a terven, amely az egész világon szimpátiát váltott ki.

Úgy tűnik, még a Közel-Keleten is érvényesülhet a józan ész. Az elmúlt évtizedek alatt soha nem volt olyan közel a béke, mint manapság. Jelenleg határozottan érezhető a bizakodás, amelynek betetőzése lehet a Gázai övezet kiürítése ez év júliusában. Izraelnek ugyan keményen meg kell majd küzdenie saját lakosságával és a telepesek várható ellenállásával, ám bizonyos, mostantól nem háríthatja a felelősséget minden problémájáért a palesztinokra. Akiket eddig terroristáknak nevezett, azokról kiderült, tiszta és értelmes programot képesek kidolgozni.

George Bush nagy örömében bejelentette, négy éven belül megszülethet a független palesztin állam. Ez ugyan az útiterv bukását jelenti, ám az össznépi hurráhangulatban nem érdemes ezt firtatni. A kérdés csak az: vajon működőképes lesz-e a két állam, vagy újabb puskaporos hordót hoz létre a nemzetközi közösség? A fő kérdés, a menekültek visszatérése vagy Jeruzsálem helyzete azonban továbbra sem megoldott, az egyoldalúan meghúzott határvonalon pedig egyelőre egy betonfal éktelenkedik.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001