Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Ha megtámadják, Irán védekezni fog

A perzsa ország nagykövete szerint nem ez az első eset, amikor Amerika olyasvalamivel gyanúsítja Teheránt, amiben nem vétkes

2005. január 28. (10. oldal)

Kovács Mária

Kétségbe vonjuk, hogy idegen tankok békét és demokráciát hozhatnak egy országba, és nem értünk egyet azzal, hogy a helyi lakosság ellenállását terrorizmusnak bélyegezzék. Ez ártatlanok, gyermekek legyilkolásához, kifosztásához vezetett Irakban – hangsúlyozta lapunknak adott interjújában Abolfazl Rahnama Hazavei, Irán budapesti nagykövete.

Irán a közelmúltban újra felvette a tárgyalás fonalát az Európai Unióval. Milyen előnyöket remél az EU-tól sokat vitatott nukleáris programjának felfüggesztéséért cserébe?

– A tárgyalások több szálon futnak. Az egyik a párizsi megállapodásban foglaltak továbbfejlesztése az abban részes uniós tagországok, valamint Irán és az ENSZ között.

– Mi volt ennek a megállapodásnak a tárgya?

– A Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (IAEA) szoros együttműködésben született, Franciaország, Nagy-Britannia és Németország közreműködésével. Irán arra vállalt benne kötelezettséget, hogy szünetelteti az urándúsítást addig, amíg az EU-tárgyalások eredményt nem hoznak.

– Elsősorban gazdasági előnyöket remél ezektől a tárgyalásoktól?

– Úgy mondanám, hogy mindkét részről „elváráscsomagok” vannak. Irán valóban jobb gazdasági és kereskedelmi együttműködést vár az uniótól, de a politikai kapcsolatok kiterjesztését is. A tárgyalások lefolytatására három munkacsoport alakult: egy a gazdasági-kereskedelmi és műszaki együttműködés javításának lehetőségeit vizsgálja, a másik az atomenergia békés hasznosításával, a harmadik pedig politikai kérdésekkel foglalkozik.

– Elvezethetnek-e ezek a tárgyalások addig, hogy Irán feladja az atomenergiával kapcsolatos terveit?

– Iránt szerződések kötik az atomenergia felhasználásában. Az elsők között írta alá az atomsorompó-egyezményt, amelynek 2. cikke kimondja a kizárólag békés célokra való felhasználás kötelezettségét. Mi tartjuk magunkat ehhez. A 4. cikk garantálja a békés célú nukleáris technológiákhoz való hozzáférés jogát minden ország számára. Mi pontosan ennyit akarunk, semmi többet. Szorosan együttműködünk az IAEA-val, az értesítéstől számított 24 órán belül minden nukleáris létesítményünket megtekinthetik. Eddig még sem Mohamed el-Baradei, sem előzőleg Hans Blix nem talált semmi olyat, ami az atomenergia békés felhasználásánál egyébre utalna Iránban.

– Lehet, hogy Washington ezért szeretné elmozdítani el-Baradeit?

– Washingtonban nincsenek megelégedve vele, de el-Baradei szakmai tekintélye vitán felül áll.

– Most, hogy George Busht újra elnökké választották, nem tartanak-e attól, hogy valóban katonai támadást indít Irán ellen?

– Az Egyesült Államok és Irán közötti nézeteltérés régi keletű, az iszlám forradalom idejére nyúlik vissza. Nem az első és nem is az utolsó eset, hogy Amerika olyasvalamivel gyanúsítja Iránt, amiben nem vétkes. Ami a katonai akciót illeti, úgy érzékeljük, hogy ebben a kérdésben a Bush-kormányzat nem egységes. Inkább az ún. „neokonzervatívok” az a csoport, amelyik militáns irányvonalat képvisel. Az ő sugalmazásukra, a terrorizmus elleni harc örvén és a demokrácia terjesztésének jegyében indultak a hadjáratok Afganisztán és Irak ellen, amelyekkel megsértették az ENSZ alapokmányát, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát, és bűnt követtek el az emberiség és a civilizáció ellen. Az ilyen fellépés elfogadhatatlan. Kétségbe vonjuk, hogy idegen tankok békét és demokráciát hozhatnak egy országba, és nem értünk egyet azzal, hogy a helyi lakosság ellenállását terrorizmusnak bélyegezzék. Ez ártatlanok, gyermekek legyilkolásához, kifosztásához vezetett Irakban, s az ottani események igazi következményeivel még csak ezután szembesülünk.

– Vajon Amerika megvárja-e, amíg az EU-val folytatott tárgyalások esetleg kudarcba fulladnak? Talán elő is segíti ezt?

– Az Egyesült Államok nem örül ezeknek a tárgyalásoknak, és valószínűleg tesz is a sikerük ellen. Valami pozitív eredményük azonban mindenképpen lesz, mert az EU és Irán nagyon akarja. Biztos vagyok benne, hogy az álláspontok közeledni fognak.

– Elérheti-e Washington a Biztonsági Tanácsnál (BT), hogy szankciókkal sújtsa Iránt? Ha ez megtörténne, ön szerint Kína és Oroszország vajon nem vétózna-e meg egy ilyen határozatot?

– Szerintünk nem szolgáltattunk okot arra, hogy az Egyesült Államok bepanaszoljon bennünket. Ami a szankciókat illeti, Amerika már évekkel ezelőtt büntető intézkedéseket vezetett be ellenünk. Ezeket valóban BT-határozattal tehetné nemzetközi érvényűvé. Kínával és Oroszországgal jó kapcsolatokat ápolunk, de azt csak ők tudják, hogy egy ilyen helyzetben mi lenne az álláspontjuk. Ami a vétójogot illeti, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azzal Amerika él a legsűrűbben: hivatalos adatok szerint 1970 óta 76-szor, míg Oroszország 41-szer, Kína mindössze 4-szer. Arról nem is szólva, hogy az USA az esetek nyolcvan százalékában valamely Izraelt elmarasztaló BT-határozat ellen emelt vétót. Ez a vétójog tehát inkább Amerikáé, mint bárki másé. Ennek ellenére nem hiszem, hogy egy ilyen szavazásra sor kerül, hiszen kiemelkedően jó kereskedelmi kapcsolataink vannak az EU-n kívül Indiával, Japánnal, Kínával, Oroszországgal, egyes közép-ázsiai országokkal. Nem valószínű, hogy mindegyiket rá lehetne venni, léptessen életbe kereskedelmi korlátozásokat ellenünk.

– Amerikát az is tettekre sarkallja, hogy Irán szerinte képes befolyásolni az iraki síita többséget.

– Köztudomású, hogy Irán aktívan közreműködött az afganisztáni és az iraki helyzet konszolidálásában, annál is inkább, mert szomszédos ország lévén annak maga is haszonélvezője. Síita muzulmánok élnek több országban. Ugyanakkor Iránban is vannak szunniták, de keresztények, zsidók, kurdok és tűzimádók is. Mindegyik a maga hagyományai szerint él, békességben. Csakis olyasvalaki állíthatja, hogy nem tudunk békén megférni a szomszédunkkal, aki ürügyet keres a támadásra. Tény, hogy az iraki lakosság többsége síita muzulmán, de ez történelmileg alakult így, erről mi nem tehetünk. Élnek ott türkmének és kurdok is. A fontos az, hogy mindenkinek legyen választójoga. Reméljük, sikerül olyan körülményeket teremteni, hogy élni tudjanak vele, és az eredmény Irak sok szenvedést kiállt polgárainak javát szolgálja majd.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001