Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Atiorszagotok.hu

2005. január 27. (7. oldal)

Csontos János

Szörföl az ember gyanútlanul a világhálón, s úgy hiszi, már semmi sem tudja meglepni – de csalatkoznia kell. Rátéved például egy magát liberálisként meghatározó párt (az úgynevezett SZDSZ) honlapjára, amely nyilván nagyon nagy bajban lehet, mert – fennen hirdetett elvei ellenére, hogy az egyén adataihoz nincs közük kíváncsiskodó illetékteleneknek – a két nagy párt mintájára a médiát kiiktató személyes választói adatbázis építésébe fogott. S hogy legyen kedvük önként átadni elérhetőségüket, bizalmas adataikat a virtuális szavazópolgároknak, a honlapgazdák a játékos kérdőív mézesmadzagját is bevetették, a végtelenül szellemes azenorszagom.hu fantázianéven futtatva. Mindenki letesztelheti az igenek és nemek alapján, hogy elvben (azaz a Gizella utcai dogmák szerint) mennyire liberális. Aki meggyőzően az, elérve és túlszárnyalva egy ideális szintet, azt 2006-ban – mint rendíthetetlen SZDSZ-fant – szelíd erőszakkal fülön fogja majd egy szabad madaras liberálkommandó, s a szabadságjogok meg a voksmaximalizálás nevében kérlelhetetlenül odavonszolja az urnákhoz. Ez amúgy tökéletesen alkotmányos megoldás, csupán liberális lobogó alatt fölöttébb visszatetsző: olyan, mintha mindenki alanyi jogon liberális erkölcsi bizonyítványt kapna, aki üvegzsebűbb, mint a terepjárós Demszky vagy a szőlőmágnás Wekler.

Mindez csak a szokásos színvonal, beleértve az ócska ideológiai provokációkat is. E zsákutcás liberális akkor él igazán, ha lemucsaizhat másokat, aki ízlésből nem szavaz rájuk, s ezért aztán soha nem is lehet kanonizált liberális. De legalább a tételsor volna értelmes és ellentmondásmentes! Hol van az megírva, hogy a liberalizmus üti a formállogikát? De vegyünk konkrét példákat. „Magyarország keresztény állam.” Igen vagy nem? Természetesen nem, mert keresztény állam csak egy van (a Vatikán), miként zsidó állam is (Izrael). Igaz, évszázadokon át keresztény állam volt, s az is Magyarország. A vallások közül viszont ma is a kereszténység a domináns. Miért nincs olyan választható állítás a liberális semlegesség jegyében, hogy „Magyarország mohamedán állam” vagy „Magyarország sintoista állam”? S hová húzzam az ikszet, ha Magyarország szerintem köztársaság?

„A nők életében a karrier csak a család után következhet.” Hol? Az ábécében? S a férfiak életében (nemi egyenjogúság!) hol következhet? Mi van akkor, ha az a véleményem, hogy a karrier a család mellett következhet, de semmiképp sem előtte? S hová álljon az a balga, akit a család karrierérzettel tölt el?

„Az azonos nemű párok is fogadhassanak örökbe gyereket.” Tegyük fel, hogy azt mondom: igen, fogadhassanak. De aztán odaérek: „Válás után a gyereknek mindig jobb helye van az anyánál.” Most itt mit ikszeljek? Itt van az örökbe fogadott lurkónk két szerető apukával, akik csak egymást utálták meg időközben, a kissrácot ellenben változatlanul imádják – honnan kerítsünk most egy béranyát, akinél maradhat vagy nem maradhat a gyerek? De az örökbefogadó, ám válófélben lévő leszbikus párok is tanácstalanok. Jó, jó, maradjon vagy ne maradjon válás után a gyerek az anyánál – no de melyiknél? Álljanak be a liberális kaukázusi krétakörbe?

„Az értelmetlen szenvedés ellentétes az emberi méltósággal.” Az értelmes szenvedés nem? Ha a tesztírók értelmetlen szellemi szenvedést okoztak nekem, beperelhetem őket emberi méltóságom megsértéséért? Szerencsére segít a dilemmát eldönteni a legblődebb liberális parancsolat: „A szemetelés legyen bűncselekmény.” Ebben benne vagyok, de a szellemi szemetelésre is terjesszük ki ezt a tilalmat, beleértve az ilyesféle kérdőíveket is&

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001