Forrás: Magyar Rádió

Einstein és Isten viszonya

Elhangzott: 2005. január 23.

2005. január 26., szerda 0:05

856 olvasás

Úgy gondolta, hogy létezik a világban valami olyan nagy, általános törvényszerűség, olyan tiszta rend, olyan logikai struktúra, amelynek a feltárása az igazi tudományos feladat; és ez a struktúra, ez a rend, ez valami gondolati természetű dolog lehet, amit, ha tetszik, akár Istennel is hasoníthatunk…

Einstein-év van, és bizony már folyik a harc, hogy kié is volt igazából a tudós: Ausztriáé, Németországé, Izraelé vagy az Egyesült Államoké? Ám nem minden kérdés van azért, hogy meg is válaszolják. Ha élne, nem haboznának darabokra szaggatni, és aztán örülni annak, hogy ki-ki mennyit kaparintott meg belőle. Ez persze teljesen érdektelen; de annál fontosabb, hogy Einstein gondolkodásmódját, felfedezéseit vajon milyen világszemlélet fogta egybe. Ez az ok racionális. Úgy vélte, van a világmindenségnek végső mozgatója, tiszta és egyértelmű törvénye, ami a dolgokat és a lényeket szűri. Leegyszerűsítés lenne ezt az ő esetében Istennek nevezni, de ha elhagyjuk Isten történeti képét, mégsem olyan nagy ostobaság.

Palló Gábor tudománytörténész kísérli meg a lehetetlent: egy másik ember bőrébe bújni, és megérteni a világszemléletét.

– Einstein gondolkodása alapvetően filozofikus volt. Rendkívül radikálisan gondolta át a fizika olyan alapfogalmait, mint a tömeg, a sebesség, hosszúságmérés, időmérés. Azon gondolkodott el, hogy az egymáshoz képest mozgó koordinátarendszerekben élő-működő emberek hogyan mérnék meg az egyes fizikai mennyiségeket; a mérésre redukálta az alapvető fizikai, metafizikai tartalommal rendelkező fogalmakat. Einstein a fizika jelenségeit és fizika eseményeit képes volt úgy átgondolni, hogy mit lát az az ember, aki az egyik koordinátarendszerben mondjuk egy mozgó vonaton van, ahhoz képest, aki áll az állomáson, vagy éppen az út mellett.

Ennek a szemléletmódnak a következménye, hogy előkerülnek olyan típusú viták, amelyektől Einstein olyan nagyon népszerű lett. Mondjuk az, hogy a relativitáselmélet következtében a hosszúságok, a távolságok, úgy tűnik, mások az egymáshoz képest mozgó koordinátarendszerekben. Azt mondjuk, hogy a vonaton ülő méterrúdja más hosszúságú, mint az út mellett álló ember méterrúdja. Az történik-e vajon hogy a méterrúd anyagában valamilyen változás történt? Ezt úgy hívják, hogy kontrakció, rövidülés a valamilyen sebességgel mozgó koordinátarendszerben. Miért rövidül meg? Történik valami a méterrúddal? Nincs a méterrúdnak objektív olyan hossza, amely független attól, hogy milyen koordinátarendszerben vagyunk. Mindig attól függ a méterrúd hossza, hogy milyen sebességgel mozog az egyik koordinátarendszerből nézve a másikhoz képest.

Az áttörés ebben az, hogy a hagyományos fizika szerint, a newtoni fizika szerint egy koordinátarendszerünk, egy terünk, egy időnk van, és ebben a méterrúd hossza egy olyan adott dolog, amely nem változik semmitől. Ezt a gondolkodásmódot teljességgel feloldja az einsteini szemlélet, amely szerint nincs, nem létezik olyan koordinátarendszer, amely autentikusabb, mint a másik, amelyből nézve a méterrúd hossza vagy az óra járása igazibb, mint a másiké – miközben magával az órával vagy a méterrúddal nem kell történnie semminek.

Úgy gondolta, hogy létezik a világban valami olyan nagy, általános törvényszerűség, olyan tiszta rend, olyan logikai struktúra, amelynek a feltárása az igazi tudományos feladat; és ez a struktúra, ez a rend, ez valami gondolati természetű dolog lehet, amit ha tetszik, akár Istennel is hasoníthatunk.

Ebben nemcsak hitt, de ez volt a vezérlő csillaga. Einstein nem volt vallásos a szónak semmilyen értelmében, ő alapvetően vallástalan asszimiláns zsidó volt. Az efféle absztrakt istenfogalom teljességgel különbözik a nagyszakállú embertől, aki ül a felhőkön a mennyországban – másfelől viszont ez mélységes meggyőződés a világ szerkezetére vonatkozóan. Na most ha valaki így gondolkozik istenről, és hát ez ha tetszik metaforikus istenfogalom, egy ilyen metaforikus istenfogalom esetén Einstein, egy einsteini tevékenység leírható úgy, hogy igazából Isten gondolatait akarja kifürkészni, vagyis azokat a gondolatokat próbálja kifürkészni, amelyek a világ lényegét alkotják.

Ocsovai Gábor interjúja nyomán

Comments are closed.