Forrás: Origo

Tucatnyi tanúvallomás szól az ausztráliai náci ellen

2005. január 18., kedd, 16:51

A korabeli jegyzőkönyvek szerint tucatnyi tanúvallomás támasztja alá annak a magyar férfinak a bűnösségét, akit nácivadászok találtak meg Ausztráliában. A férfit egy zsidó fiú megölésével gyanúsítják, de az iratokból az is kiderül, hogy szadista módon verte a többi elfogott zsidót és katonaszökevényt. A férfi egy ausztrál tévének tagadta bűnösségét, de a történészek szerint, ha valaki ellen ennyi tanúvallomás szól, akkor sok vitatnivaló nem lehet a dolgon. Az ügyet vizsgálja az ausztrál rendőrség is.

Ausztráliában a rendőrség vizsgálja az ügyet

Egy zsidó fiú brutális megölésével gyanúsít egy Perthben élő 84 éves magyar származású férfit a Simon Wiesenthal Központ. A birtokában lévő dokumentumokat elküldte a magyar Külügyminisztériumnak. A külügyi tárca, mivel olyan szakvéleményeket kapott, amelyek indokolhatónak tartják az igazságügyi eljárás megindítását, az ügyészséghez fordult. A Legfőbb Ügyészség várja az iratokat, amelyek azonban egyelőre nem érkeztek még meg, a további lépésekről pedig csak a dokumentumok birtokában tudnak nyilatkozni.

A férfi ügyét az ausztrál rendőrség is vizsgálja. “Ausztráliának van joghatósága arra, hogy állampolgárai állítólagos háborús bűncselekményeit vizsgálja, akár a második világháborút illetően” – mondta egy ausztrál rendőrségi szóvivő. Az ígéretek szerint olyan gyorsan vizsgálják az ügyet, amilyen gyorsan csak lehetséges. Az ausztrál főügyész pedig csak annyit jegyzett meg, hogy van kiadatási egyezmény Ausztrália és Magyarország között.

A második világháború után már alaposan kivizsgálták ezt az ügyet: zsidók, katonaszökevények és katonák egybehangzó vallomásai támasztották alá a vádat. A nyomozati és népbírósági anyagok szerint (a gyilkosságon kívül) a vádlottak brutálisan verték és terrorizálták a fogságukba került zsidókat és katonaszökevényeket. Az ügy két másik vádlottját elítélték (egyiket kivégezték, a másik életfogytiglant kapott), az Ausztráliába emigrált férfit pedig nem tudták, mivel nem jött haza külföldről. Ő egyébként azt nyilatkozta az ausztrál sajtónak, hogy ártatlan.

A történészek szerint egyértelmű az eset

A történészek szerint ez az az eset, ahol kevés vitatnivaló található. A nyomozóhatóság komoly bizonyítékokkal, tucatnyi egybehangzó tanúvallomással alapozta meg a vádat 1946-47-ben, csak a harmadik vádlottat akkor nem sikerül elfogni és elítélni.

Nyomozati anyagok a fogdák szadista urairól

Az ügy nyomozati és népbírósági anyagait végigolvasva megállapítható, hogy a gyilkossággal vádolt Z. K. egy olyan laktanyában szolgált zászlósként a nyilasuralom alatt, amely különösen hírhedt volt a zsidókkal szembeni brutális bánásmódjáról. Z. K. pedig számos tanúvallomás szerint a kínzások és verések egyik fő résztvevője volt. Az ottani visszaélések miatt három ember ellen indult büntetőeljárás, a szadista századparancsnok (Máder Béla) és két segítője, Nagy Lajos főhadnagy és Z. K. zászlós ellen. A századost kivégezték, a főhadnagynak pedig kegyelemből életfogytiglanra változtatták az ítéletét. Ő 1956-ban külföldre szökött.

Azt tehettek a foglyokkal, amit akartak

A tanúvallomások szerint Nagy Lajos és Z. K. előszeretettel járőröztek Budapesten, hogy a zsidókat és katonaszökevényeket begyűjtsék az Aréna utcai laktanyába, ahol tulajdonképpen azt tehettek velük, amit csak akartak. A katonaszökevények századait például nem is értesítették, hogy náluk van a katonájuk, nehogy rajtuk keressék.

Azt a zsidó fiút, akit halálra vertek, az iratok szerint Z. K egy villamosról rángatta le 1944. november 8-án, annak ellenére, hogy nem volt szolgálatban. Ismerte korábbról, tudta, hogy a fiú zsidó volt. Ugyanis mindketten Budafokról származtak. Az iratokból rekonstruálható Z. K. korábbi személyes ellenszenve a fiú iránt, amelyet a cinkostársa vallomása is megerősített.

“Halljátok ezt a szép zenét?”

A zsidó fiút sokan látták haldokolni. A századparancsnok ugyanis felparancsolta a szobájába a fogdában lévő munkaszolgálatosokat és katonaszökevényeket. “Halljátok ezt a szép zenét?” – kérdezte tőlük, a szétvert tüdejű fiú halálhörgésére célozva. “Ti is így fogtok járni” – fenyegette meg őket halálosan. A százados szobájában ott volt az iratok szerint a két verőlegény, Nagy Lajos és Z. K. A százados írnoka, akinek őriznie is kellett a haldokló fiút, azt vallotta, hogy öt órán keresztül verték a zsidó fiút. Egy tizedes pedig azt mondta a nyomozóhatóságoknak, hogy látta bemenni a fiút, majd hallotta a verések zaját,  este pedig segítenie kellett a holttest elszállításában. Z. K. és Nagy Lajos dobta be a Dunába a hullát, és megfenyegették őt, nehogy bárkinek is szóljon erről.

Ugyancsak számos tanúvallomás szól (ezt zsidók, katonaszökevények, katonák egyaránt megerősítették) Z. K-ék egyéb kegyetlenségeiről. Z. K. még a nyilasuralom idején sokat hencegett azzal, hogy Naggyal közös járőrözései során mennyi zsidót gyűjtöttek be, akiket összevissza vertek. Azt is mesélték, hogy agyonvertek egy fiatalembert.

“Én jól bántam a zsidókkal”

A nyomozati iratokból kiderül, hogy tucatnyi tanút hallgattak ki az ügyben, és egyikük sem tudott semmi jót mondani a vádlottakról, akik természetesen próbálták menteni a menthetőt. “Én jól bántam a zsidókkal” – mondta a bíróság előtt Nagy Lajos, a tucatnyi ezt cáfoló terhelő tanúvallomás ellenére. Nem is ismerte el bűnösségét. Máder Béla százados, akit a kegyetlenkedések értelmi szerzőjének is tartottak, a szembesítésekkor ezt hajtogatta a nyomozóknak és az éppen ott levő egykori áldozatának: “Elismerem, hogy a tanút kihallgattam, azonban sem én, sem az én jelenlétemben más valaki őt nem bántalmazta. Nem tartom kizártnak, hogy távollétemben esetleg kaptak pofonokat.”

Z. K.-t nem tudták kihallgatni, mivel amerikai fogságba esett. Onnan sikerült Ausztráliába jutnia, jelenleg Perthben él. Elfogatóparancsot adtak ki ellene a háború után, de hiába. A most már idős férfi egy ausztrál tévének kijelentette: ártatlan, és kész megvédeni magát. A fia pedig úgy nyilatkozott, hogy apja nyilvánvalóan ártatlan, mivel 1944. november 7-én, egy nappal a gyilkosság előtt hagyta el az országot. Ez azonban nehezen hihető, mivel a tanúk egybehangzóan állítják, hogy Z. K. Budapesten, a laktanyában volt november 8-án, és jóval később hagyta el az országot, mint ahogy a fia állította.

Kozák Dániel

[origo]

Comments are closed.