Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

A szabadság bajnokai

2005. január 12. (7. oldal)

Pilhál György

Csak az elismerés hangján lehet szólni Zoltay Gusztáv Mazsihisz-vezérről, akit a minap jogerősen elítélt a magyar bíróság, mire ő azonmód kijelentette, esze ágában sincs kifizetni a kirótt bírságot, majd bolond lesz. Bátor ember hírében áll a zsidóság frontembere, állítólag a nápolyit is fél kézzel eszi. Nem fizet. Elegánsan átlép a jogállamon, vele ne szórakozzon Justitia, ő Zoltay Gusztáv, és kész.

Itt veszek egy levegőt, ilyen esetekben jót tesz. Derűs tekintetű Juszt László médiamogul jut eszembe, aki meg azért mutatott fityiszt nemrégiben a komáromi bíróságnak, merthogy olyan hivatal ne ítélkezzen felette, amelynek épületét Nagy-Magyarország térképe díszíti. (Ebből kiindulva ő valószínűleg Trianon híve, Clemanceau tisztelője.)

De nem erről van itt szó. Hanem arról, hogy bizonyos „nagy” emberek magukra nézve nem tartják kötelezőnek a magyar jogrendet. Nekik egy másik kellene. Sőt, azt ők írnák&

Még mást mondok. Horn Gábor SZDSZ-képviselő arról elmélkedett múltkoriban, hogy elege van már az Alkotmánybíróságból, mert az neki nem tetsző döntéseket hoz. Törvénykezésről – kormányoldalról – ennél arcátlanabb kijelentés alig akadt az elmúlt években. De hát ő meg a Horn Gábor, neki erre jogsija van.

Visszatérve Zoltayra: ebben az országban még élünk néhányan, akikre magyar törvények vonatkoznak, így a jogerős bírósági határozatok is. És ilyenkor tudomásul vesszük, amit tudomásul kell vennünk – fizetünk, börtönbe megyünk. Zoltay Gusztáv ne szórakozzon velünk&

Mi lenne, ha holnaptól mi is fütyülnénk a törvényre (ha ők megtehetik, mi miért ne?), nem fizetünk adót, beintünk a díjbeszedőnek, ráengedjük a kutyát az önkormányzati emberre, mondván, szabadság van, vagy mi a fene?

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001