Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Iszapbirkózás Hévízen

Tájrehabilitáció helyett tízmedencés szállodamonstrumot építenének

2005. január 11. (5. oldal)

Szarka Ágota

A Hévízi-tó körüli beépítéseket sürgősen meg kellene állítani – vélik a szakértők. Ennek ellenére most újabb öt hektárt akarnak kihasítani a tőzeglápból a tó közvetlen közelében, a területen egy ötcsillagos szállodát akar felépíteni az új tulajdonos, a Smaragd-Invest, a cégnek Keszthely adta el a volt angolnanevelőt. Pedig már 1998-tól léteztek tervek a tó és az egész tájegység átfogó rehabilitációjáról, organikus egységének helyreállításáról. A környezetvédők ökológiai katasztrófától tartanak, Hévíz polgármestere mossa kezeit. A területet félmilliárdos haszonnal értékesítő Keszthely első embere – aki személyesen is lobbizott a szállodaépítő cég érdekében – nem hajlandó nyilatkozni az ügyben. A környezetvédelmi szakhatóság még nem hozta meg végleges döntését arról, hogy kiadható-e az építési engedély.

Már a rómaiak idején is lakott táj volt a különleges gyógyerejű Hévízi-tó környéke. A tavat körülvevő tőzeglápot – amely a tó vízháztartását alapvetően befolyásolja, és amelynek gyógyító hatását köszönheti – szinte teljesen beépítették. Jöttek a gondok: a környéken a szocialista időkben nyitott bauxitbánya miatt majdhogynem elapadtak a tavat tápláló források, a víz hőfoka csökkenni kezdett, a tó jövője veszélybe került. A “vízlopó” bányát ugyan bezárták – ám úgy tűnik, a tó ökológiai rehabilitációjának legnagyobb akadálya a rendszerváltozás után immár a mohó, rövidlátó profitéhség.

Megbetegített gyógytó

Papp Gábor, Hévíz MIÉP-es önkormányzati képviselője úgy véli: ami most készülődik, az nem csak Keszthely és Hévíz ügye. A világörökség címre is méltán számot tartó, egyedülálló Kárpát-medencei tájegység jövője került veszélybe. Ahogy az előzményeket meséli, szavaiból egy tipikus “magyar történet” körvonalazódik:

– A Hévízi-tó közvetlen közelében fekvő, állami tulajdonba került angolnanevelő-telepet 2001 nyarán vette meg a keszthelyi önkormányzat. A vételár 300 millió forint volt. A liciten részt vett Vértes Árpád hévízi polgármester is, de – ki tudja, miért – nem harcolt a területért, pedig még pénzünk is lett volna rá, és elemi érdeke lett volna a városnak, hogy megszerezze.

Vértes Árpád viszont azt állítja: Hévíz tehetetlen volt az ügyben, mivel Keszthelynek elővásárlási joga volt. Papp Gábor képviselő ennek kapcsán csak annyit mondott: nincs tudomása ilyesmiről, de ha még így is lett volna, Hévíz polgármestere miért nem hivatkozott az egyfolytában emlegetett jószomszédi viszonyra a terület megszerzésének érdekében?

Papp Gábor szerint a tranzakció miatt akkor még nem aggódtak, mivel Keszthely korábbi vezetése elkötelezett volt az egységes területfejlesztési koncepció mellett. Az optimizmust igazolta, hogy a terület megvásárlása után, 2001 őszén a korábbi tervek szellemében elkészült egy tájrendezési fejlesztési koncepció.

Plósz Sándor tájépítész egy olyan tervezetet készített, amiben egyszerre érvényesültek a tó rehabilitációjának és a turizmus fejlesztésének szempontjai. A Plósz-terv összekapcsolta volna Hévizet, Keszthelyt, Cserszegtomajt és Alsópáhokot, a több tíz hektáros egységes területet kisebb tavak, lovasutak, sétautak, ökológiai tanösvények, a későbbiekben akár egy látványfürdő tette volna vonzóvá, egyedülálló turistalátványossággá. Ezzel csökkent volna a tó terhelése, és úgy emelkedhetett volna az idegenforgalom, hogy a beépítettség sem nő. Egészen a választásokig úgy volt, hogy biztosan ebbe az irányba indulunk el – magyarázza a hévízi képviselő. A dolgok azonban másképp alakultak. Az önkormányzati választások előtt, 2002-ben meghalt ifj. Hegedűs László, Keszthely alpolgármestere. Ő volt, aki a terület megvásárlását a Plósz-féle terv szellemében szorgalmazta. Az önkormányzat összetétele is megváltozott:

– Sajnos, amitől féltünk, bekövetkezett. Keszthely 2003 decemberében több mint 500 millió forint haszonnal eladta a területet a Smaragd-Investnek, annak tudatában, hogy ezzel megakadályozza a tó értékeit megőrző, ráadásul hosszú távon több pénzt hozó, az egész országot gazdagító terv megvalósulását. Ugyanis mielőtt nyélbe ütötték volna az üzletet, felkerestem Keszthely polgármesterét, Mohácsi Józsefet. A találkozón ott volt Molnár Imre alpolgármester és Zemankovics Ferenc alpolgármester, akkor még MSZP-s városi elnök. Vázoltam nekik, hogy mivel jár, ha elkótyavetyélik a területet. A Plósz-féle tervből is hagytam ott egy példányt – magyarázza Papp Gábor, hozzátéve, hogy gyakorlatilag “kiröhögték” a keszthelyi vezetők, mikor a közös, hosszú távú érdekek elsőbbségével érvelt az eladás ellen. Mint mondta, néhány hónappal később sok minden megvilágosodott számára.

– Tavaly augusztusban valamiféle jelentéktelen sajtótájékoztatót tartott Keszthelyen Szekeres Imre, aki természetesen látogatása alkalmával tárgyalt Mohácsi József polgármesterrel is. Mit ad isten, másnap a városi MSZP-SZDSZ-koalíció megszavazta a Keszthely és a Smaragd-Invest között létrejövő konzorciumot, aminek létrehozására kizárólag azért volt szükség, hogy a Smaragd pályázni tudjon egy 930 millió forintos projektre – ebből finanszíroznák a szállodaépítést -, mivel az indulás feltétele, hogy egy önkormányzat is legyen benne. A szerződés szerint egyébként a konzorciumi tagságból a város semmiféle hasznot nem húz, az a vevőnek tett szívesség.

A dolog pikantériája, hogy a kiírás éppen tájrehabilitációról szól, a Smaragd tervei pedig ennek az ellenkezőjét valósítanák meg. Tény azonban, hogy Szekeres Imre a kancellárián a területfejlesztési pénzek elosztásáról dönt – mutatott rá Papp Gábor. Miután megvásárolta Keszthelytől, az egykori angolnatelep területére a Smaragd- Invest építési engedélyt kért. Ezt azért tehette meg, mert Ifj. Hegedűs László alpolgármester – a korábbi organikus elképzelések előkészületeként – annak idején kezdeményezte, hogy vonják ki a tőzegláp azon részét a védettség alól, arra hivatkozva, hogy az egy roncsolt, feltöltött terület. Ez meg is történt. A védettség megszűnte ifjú Hegedűs László halála után kapóra jött a régi elképzeléseket sutba dobó keszthelyi városvezetésnek, hogy haszonnal értékesíthesse a tó közvetlen közelében lévő láprészt.

Az üzlet vonzásában

Az elmúlt év végén a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség által elkészíttetett előzetes környezetvédelmi hatástanulmány kapcsán bárki megtehette észrevételeit, amelyeket a szakhatóság megvizsgál. Hévíz városának jegyzője felkérte az egyik képviselőt, Rábai Józsefet, hogy készítsen szakvéleményt a hatástanulmányról. A tájrendező és környezetvédelmi szakmérnök a keszthelyi agráregyetemen a környezeti hatásvizsgálat tanára volt, aki 30 éve foglalkozik a tó védelmével, egyértelműen megfogalmazta: egy ilyen nagy volumenű beruházás a tó közvetlen közelében, a lápmezőn, kiszámíthatatlan veszélyeket rejt magában, ezért nem javasolja az építési engedély kiadását. A képviselő azt indítványozta, hogy a város tegye meg észrevételeit a környezetvédelmi szakhatóságnál. Papp Gábor elmondása szerint a hévízi önkormányzat tavaly novemberi ülésén, ahol az egyik napirendi pont éppen a Rábai József által készített tanulmány volt, tiszteletét tette Keszthely polgármestere, Mohácsi József, és a jószomszédi viszonyra hivatkozva nyomatékosan “kérte” Hévíz város testületét, hogy ne tegyenek észrevételt a hatóságnál.

– Sajnálatos és felháborító, hogy Vértes Árpád polgármester és nyolc képviselőtársam Mohácsi igényeinek megfelelően szavazott. Egy tartózkodás és két ellenszavazat mellett döntés született arról, hogy Hévíz nem teszi meg észrevételeit a saját szakértő képviselőtársunk által feltárt veszélyekről – adott hangot felháborodásának Papp Gábor. Rábai József lapunknak elmondta: mivel a város nem lépett, magánemberként hívta fel a lehetséges súlyos kockázatokra a környezetvédelmi hatóság figyelmét. Egyelőre a döntésre vár. Elképzelhető, hogy a hatóság elrendeli egy új, részletes, végleges hatástanulmány elkészítését, de le is állíthatják a beruházást. És persze úgy is dönthetnek, hogy kiadható az építési engedély. Ennek esélyét jelentősen növelte a hévízi képviselő-testület azzal, hogy nem tette meg észrevételeit, nem állt tekintélyével az ügy mögé – szögezte le.

Vértes Árpád, Hévíz polgármestere kérdésünkre azt hangsúlyozta: ő kereskedő, nem környezetvédelmi szakértő, így nem is tudja megítélni, hogy a tervezett beruházás árt-e a tónak. Ennek eldöntésére ott vannak a hatóságok. Elismerte, hogy Rábai József ért a témához, és valóban azt javasolta, a város tegye meg észrevételeit. Ezt azonban a testület leszavazta.

– Nem fogunk összeakaszkodni senki kedvéért a szomszéd várossal – magyarázta, hogy miért hajoltak meg Mohácsi kérése előtt, hozzátéve azt is: miután a terület Keszthelyé lett, nekik már nem volt beleszólásuk a dolgokba. Az egységes területfejlesztési koncepció kapcsán csak annyit mondott: szerették volna, ha megvalósul, és remélik, hogy úgy is lesz. Bár szavaiból az is kiderült, mindez csak a “jó lenne” szintjén létezik az önkormányzat számára& Hogy a szállodával egy kulcsfontosságú rész eleve elvész, arra csak annyit mondott: nem kellett volna kivenni a természetvédelmi védettség alól& De szerinte ide ifj. Hegedűs László is szállodát képzelt el.

Rábai József mellett civil szervezetek is jelezték aggályaikat a környezetvédelmi hatóságnál. Füzesi Lászlóné a Hévízért Városvédő Egyesület képviseletében arra hívta fel a szakhatóság figyelmét, hogy a szállodaépítésre kiszemelt lápterületet nyilvánvalóan törvénysértően vonták ki a természetvédelmi védettség alól. Állítólagos roncsolása éppen a beruházó által elkészíttetett hatástanulmány szerint két hét alatt könnyedén felszámolható. A törvény szerint nem is lehet más cél ezeken a területeken, mint a rehabilitáció – hívja fel a figyelmet az egyesület, hozzátéve azt is: ezzel tisztában volt a felügyelet is, hiszen elkészíttette a rehabilitációt megelőző tanulmányt.

Világörökség is lehetne

Az egyesület szerint felháborító rehabilitációnak nevezni az angolnanevelő betonkádak összetörését és az útalapba való lerakását, az utak, a parkolók, a szálloda, a tíz fürdőmedence megépítését, ami a lehető legdurvább beavatkozás a terület természetes viszonyaiba. Az építkezések a tőzeg további kiszáradását eredményezik. Megjegyzik azt is: az előzetes környezetvédelmi hatástanulmány készítőjének értékrendje számukra “megkérdőjelezhető,” hiszen írója képviselte a bauxitbányászat érdekeit annak idején a Hévízi-tóval szemben. Füzesi Lászlóné lapunknak elmondta azt is: az egyesület már tájékozódott az uniós csatlakozással megnyílt pályázati lehetőségekről. Szerintük – a debreceni mintát követve – a Plósz-féle terv szellemében sikerrel indulhatna a kistérség egy tájrehabilitációs Life-pályázaton, ez jelentősen növelné a világörökség cím elnyerésének esélyeit, és az egész térség fellendülését hozhatná.

Papp Gábor azt hangsúlyozta: nem Keszthely ellen, hanem az egész térség jövőjéért emeli fel a szavát, hogy a térség megvalósíthasson egy világraszóló koncepciót, ami hosszú távon biztosítaná a régió jövőjét. Mohácsi József, Keszthely polgármestere kijelentette: nem hajlandó válaszolni kérdéseinkre.

H Á T T É R

A smaragd románcai

Munkatársunktól

A Smaragd-Invest Kft. létesítő okirata 2003. december 15-én jött létre, a cég működése 2004. január 27-től tekinthető a cégbírósági adatok szerint szabályszerűnek. A cégbíróság a végleges alapító okiratot csak 2004. április 30-án fogadta el. Ennek ellenére a Smaragd-Invest 2003. december 23-án – egy nyilvános pályázat nyerteseként – több mint 800 millió forint értékben vásárlási szerződést kötött Keszthely város önkormányzatával a Hévízi-tó mellett elterülő úgynevezett régi angolnatelep megvásárlásáról. A nyilvános adatok szerint a Smaragd-Invest Kft.-ben jelentős befolyással rendelkezik a Balusztrád Építő Kft. és dr. Bihariné dr. Csánk Júlia soproni ügyvédnő, továbbá rajtuk kívül tulajdonrésszel bír még a Balusztrád Ingatlanfejlesztő Kft. A hárommillió forint jegyzett tőkével alapított Smaragd-Investet 2004. június 29-én 300 millió forinttal stafírozták ki, mely összeget a cég hamarosan átutalta a keszthelyi önkormányzat számlájára az angolnatelep utáni ellenérték első részleteként.

A Smaragd-Invest felügyelőbizottságában két ismerős hévízi személy is megjelenik: egyikük a zalaegerszegi Balaton Szálló és a zalacsányi szabadidőközpont tulajdonosa, Németh Ferenc. A Németh-birodalmat 2000-2002 között, vagyis a megválasztása előtti két évben Mohácsi József keszthelyi polgármester igazgatta.

A Smaragd-Invest felügyelőbizottságában egy másik hévízi személyiség, Molnár Tibor is helyet kapott, aki annak a Molnár Imrének a testvére, aki 2002 óta Keszthely város alpolgármestere és ebbéli minőségében Mohácsi József egyik legközvetlenebb munkatársa. Molnár 1998-2002 között még a jobboldalon politizált, ekkor a Zala Megyei Közgyűlés FKGP-s alelnöke volt. 2002-ben egyedüli jobboldali képviselőként megszavazta a szocialista-szabad demokrata keszthelyi városvezetés létrejöttét, és ezzel egyidejűleg alpolgármesterré választották. A Molnár család jelentős kárpótlási földterülettel rendelkezik a hévízi tavat körbevevő és annak ökológiai rendszerébe tartozó lápterületeken. A Smaragd-Invest Kft. harmadik felügyelőbizottsági tagja Záborszky Ferenc, a Balusztrád csoport budapesti érdekeltségeinek vezetője.

A Balusztrád cégcsoport nem ismeretlen Zala megyében. Nagykanizsán a cégcsoporthoz tartozó és a Smaragd-Investtel azonos cím alatt bejegyzett Kanizsa-Invest 2003 Kft. ötszáz lakásos lakóparkot épít az egykori kanizsai téglagyár területén, s emellett a nagykanizsai civil élet egyik fő szponzora is, például a Gólyalábas világjátékok – város napja címmel hirdetett rendezvényé. A Kanizsa-Investben tulajdonnal rendelkezik Mohácsi József régi főnöke és támogatója, a hévízi Németh Ferenc is.

A Balusztrád Zalaegerszegen – a stadionrekonstrukció reménybeli résztvevőjeként – terjeszkedik, itt az első osztályú ZTE Futball Club egyik legnagyobb szponzora (nem mellékes, hogy a hévízi Németh Ferenc a ZTE Rt. cégjegyzésre jogosult vezetője). A Balusztrád Budapesten a IX., X. és XII. kerületekben terjeszkedik, Kőbányán a városközpontban található Kőris Házat, az Éles saroknál lévő Kőrösi parkban pedig 232 lakást és 6400 négyzetméter irodát építenek. Kőbánya hivatalos honlapja szerint a szocialista Andó Sándor polgármester hivatalában fogadta a Balusztrád cégcsoport delegációját, majd együttesen járták be a két nagy volumenű építkezést. Mint ismeretes, Andó Sándor neve a Kulcsár Attila- és a K&H Equities-ügyben is többször feltűnt. A Balusztrád-csoport egyik legnagyobb külföldi partnere az izraeli Engel-csoport, mely Kelet-Közép-Európában 10 ezer ingatlant épít, Magyarországon többek között az óbudai Hajógyári-szigeten, a III. és IV. kerületi Duna-parton, valamint Győrben a Rába gyárterületén.

A Balusztrád Építő Kft. szerepel a szcientológus cégeket tömörítő WISE nevű nemzetközi szervezet listáján. Győri László, a Balusztrád tulajdonosa és egyben a Smaragd- Invest ügyvezetője azt nyilatkozta ugyan korábban a Magyar Nemzetnek (2004. október 26.), hogy cége nem tartozik az egyházhoz. Csupán azért kerülhettek a listára, mert a szcientológia vállalatirányítási rendszerét alkalmazzák. A Balusztrád egyébként a legnagyobb szponzora a Szcientológia Egyház megalapítója, Ron Hubbard által 1972-ben indított Narconon Mozgalom magyar leányintézményének, a Drogmentes Magyarországért Alapítványnak. 2003-ban a Balusztrád Ingatlan Kft. a Drogmentes Magyarországért Maraton első számú támogatója volt.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001

Comments are closed.