Forrás: Magyar Rádió

Magyar-szerb tanácskozás a megbékélés jegyében

Elhangzott 2005. január 4-én

2005. január 8., szombat 16:08

163 olvasás

Aki nem néz szembe a múlt bűneivel, arra kárhoztatja magát, hogy a jövőben ismét elszenvedje azokat. Ez lenne az üzenete annak a tanácskozás-sorozatnak, amely a szerb-magyar barátság erősítését szolgálja. A magyar és a szerb karácsony között megtartott tanácskozáson azonban még nem mindenki tudta elviselni az igazságot, maga az egyik szervező sem.

A megbékélést szolgáló tanácskozás-sorozat első állomásának témája a II. világháború időszakában és közvetlenül utána elkövetett atrocitásokról, és nem egyszer homlokegyenest ellentétes értékrendekről szólt. Vitaindító előadást dr. Dragonuv Zsivkovics, a vajdasági parlament által létrehozott igazságfeltáró bizottság elnöke és Matuska Márton publicista tartott. Zsivkovics professzor humanizmustól áthatottan nagy empátiával beszélt arról a sötét korról, amelyben több mint 400 ezer ember tűnt el a Vajdaságból, és amelynek az eddigi, még be nem fejezett kutatások szerint is mintegy 75 ezer áldozata volt. Többek között elmondta, hogy a II. világháború idején a különféle hatóságok összesen 130 gyűjtőtábort létesítettek, ahová faji, nemzeti, politikai, vagy ideológiai alapon különítették el a polgári lakosság egy-egy megbélyegzett csoportját.

– Amikor a tartományi parlament létrehozta a tényfeltáró bizottságot, senki sem gondolta volna, hogy micsoda nehézségekkel kell majd szembenéznie. Az 1941-48 közötti időszak feltárásában tíz doktori titulussal rendelkező történész segített, több mint hatvan kutató járta a terepet. Célunk az volt, hogy olyan munkát végezzünk, amely mentes lesz minden részrehajlástól, és amely nemzetközileg is megállja a helyét. Magunk sem gondoltuk volna, hogy négy év kevés lesz ahhoz , hogy a kutatást befejezzük. Mivel négy év után csak részeredményekkel rendelkezünk, ezért a kutatást a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia keretén belül folytatni fogjuk. Célunk, hogy összeálljon a II. világháború alatt és a világégés utáni években áldozatul esettek listája. Megállapítható, hogy ebben az időszakban óriási energiát fordítottak mások megkínzására, legyilkolására, otthonaikból való elűzésére, és emberek táborokba való hurcolására, vagyonuk eltulajdonítására. Mindezt tervszerűen, előre meghatározott célok érdekében tették. Hihetetlen, hogy az emberi faj egyes képviselői milyen élvezettel élték ki szadista ösztöneiket másokon. Ezeknek az eseményeknek a feltárásához 60 év távlatából mindenképpen hozzá kellett látni, ezt a munkát egyedül a vajdasági parlament vállalta magára az állami intézmények közül – hangsúlyozta Zsivkovics professzor.

– Ennek a feladatnak az elvégzésére szükségünk van, mint tudatos és lelkiismeretes embernek, szükségünk van az igazság megállapítása miatt és azért is, mert csak így tiszteleghetünk méltóképpen az ártatlan áldozatok emléke előtt, mert a kivégzettek, az elűzöttek, megalázottak több mint 90 százaléka ártatlan volt, és szükségünk van azért is, hogy a történtekből levonjuk a tanulságot, a borzalmak ne ismétlődhessnek meg soha többé. Nem fogadhatjuk el azokat a nézeteket, hogy egyes nemzetek képviselői már születésüknél fogva bűnösek, a másik nemzet képviselői viszont minden esetben ártatlanok és áldozatok – fogalmazott a professzor.

– Ez az első eset a történtek óta, hogy az események feltárásán együtt dolgoznak szerb, magyar, német és zsidó kutatók, és hogy együtt ismerjük el, hogy gonosz tettek és ártatlan áldozatok mindegyik oldalon voltak. Az én nevemben a szerb nemzet soraiba tartozom, egyetlen szerbnek sincs joga bűnt elkövetnie más nemzet tagjaival szemben sehol a világon. Mi minden nevet fel fogunk tárni akkor is, ha közben időnként zaklatásoknak vagyunk kitéve. Engem is megfenyegettek, ez azonban nem tántoríthat el bennünket attól, hogy feltárjuk az igazságot és megalapozzuk a békés egymás mellett élést. A kutatásunkhoz nyújtott segítségért köszönetet mondunk a magyar és a horvát követségeknek, a külföldi történelmi levéltáraknak, az elűzött németség képviselőinek, mindenkinek – mondta Zsivkovics professzor, a vajdasági parlament tényfeltáró bizottságának elnöke.

Matuska Márton publicista a ’44-es magyarellenes atrocitások legismertebb délvidéki kutatója, a tanácskozás másik előadója.

– Ez az alkalom a második az életemben, hogy nyilvánosan a hatalom és a diplomáciai képviseletek jelenlétében ilyen témáról beszélhessek. Ezt a nagyon fontos kérdést Belgrád, Budapest, Berlin és más hatalmi központoknak a közreműködése nélkül nem fogjuk tudni soha befejezni, pedig ezt be kell fejezni. Ha nekünk sikerül folytatni azt a munkát, megtörténhet, hogy ez egy történelmi pillanattá fog magasztosulni, ha majd visszatekintünk rá, és úgy fogjuk emlegetni, mint a temerini kerekasztal. Ha folytatjuk. Itt mi csak egyetlen magasrangú állami vezetőre tudunk hivatkozni, a külügyminiszterre, aki hivatalosan is és a világ előtt is az általános társadalmi megbékélést hangoztatja, és ez ügyben tevékenykedik. Az, amit mi a történelemkönyvekből tanultunk, annak egy részét csakugyan meg kell örökíteni magunkban és az újabb generációkban, egy részét azonban át kell írni, és ki kell egészíteni. Ez nem csekély felelősséggel jár, és csakugyan nem lehet másként, minthogy együtt csináljuk. Körülnézünk a saját tájunkon, és észre sem vesszük azokat a döbbenetes különbségeket, amelyek a történelemhamisításokra vonatkoznak. Még egy fontos dolog, amit minekünk közösen kell tisztáznunk: kik voltak a mi őseink, és kik voltak a hazaárulók – fogalmazott Matuska Márton.

Csorba Béla író, politikus, a téma kutatója is szót kért a vitában:

– Egyik amerikai író írja a következőt: aki nem néz szembe a múlt bűneivel, az arra ítéli magát, hogy a jövőben ismét elszenvedje azokat. Örömömre szolgál Zsivkovics professzor úr referátuma, nagyon meggyőző, őszinte, az én lelkületemhez is igen közel álló előadást hallottunk. Csak ilyen humánus magatartással szabad ezekre a dolgokra tekintettel lenni, és csak így szabad vizsgálni ezeket. A konfliktusokat nem takargatni kell, hanem emberi módon a megoldásokra kell törekedni. Amit Matuska Mártontól hallottunk, azok bizony igen súlyos szavak voltak, és talán voltak olyanok is, akikre a darázscsípés érzetével hatottak a tőle hallottak, de az itt elmondottakat is ugyanúgy mérlegre kell tenni, mint minden mást. Egymás szemébe csak úgy tudunk nézni, hogyha az igazat, az általunk vélt igazat mondjuk, ami nem biztos, hogy a teljes igazság, és az sem biztos, hogy mindenki el tudja teljes igazságként fogadni, de természetesen mindenkinek jogában áll vitába szállni.

– Célom az volt, hogy egy asztalhoz ültessem a nemzetek képviselőit úgy, hogyha nem is érzelem-, de indulatmentesen elmondják azt, hogy mit is gondolnak egymásról, és hogyan képzelik el a további együttélést. Nem véletlenül választottam a bosszú vagy megtorlás témáját pontosan a két karácsony közötti időszakra, erről maguk a magyarok sem beszéltek itt hosszú évtizedeken keresztül, tehát világos, hogy mi magyarok sem tudunk eleget róla, és elég nehéz elvárni, hogy szerb barátaink, szomszédaink bármit is tudjanak róla. Fel kell fogni, hogy vannak a történelemnek olyan dolgai, amikre nem lehet egyforma szemszögből tekinteni, de ami a legfontosabb, hogy ezekről a dolgokról egymással beszélgetni kell. A megismerés hozzájárul ahhoz, hogy jobban megismerjük a másikat – mondta a tanácskozás magyar szervezője.

Ternovácz István

Comments are closed.