Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Farmernadrágot márkáért

Emelkedett azon üzletek száma, ahol ismét elfogadják a volt fizetőeszközt

2005. január 7. (10. oldal)

Tudósítónktól

Közel három évvel ezelőtt – 2002. január elsején – a németek kénytelenek voltak megválni attól a pénzegységtől, amely a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági csodájának alapját képezte: a márkát (DM) leváltotta az euró. Az átállás folyamata azóta sem fejeződött be. A márkába vetett bizalom – a kölni egyetem gazdaság- és szociálpszichológiai intézete szerint minden jól működő valuta alapja – továbbra is élénken él az emberek emlékezetében, és arra készteti őket, hogy hűségesen kitartsanak megtakarított és gondosan őrzött DM-tartalékaik mellett. A szövetségi bank szakértői szerint tizenhatmilliárd márkát még mindig nem váltottak át euróra. Sőt az utóbbi hónapokban váratlanul emelkedett azon üzletek száma, ahol ismét elfogadják a márkát. Neussban élelmiszert, Herfordban süteményt, Neuruppinban farmernadrágot árulnak a régi pénzért, Hamburg egyik fogorvosa is hajlandó márkában elszámolni a páciensekkel. E fizetési megoldást a törvény nem tiltja, annak ellenére, hogy az országban 2002 márciusa óta a márka már nem számít hivatalos fizetőeszköznek. Jogilag ugyanis nem valutaátváltásra kerül sor, hanem csereüzletre, mintha valaki például szenet kínálna gyümölcsért. A márkát övező nosztalgia ellenére a szövetségi bank kirendeltségeiben rendszerint sorba kell állniuk azoknak, akik márkájukat euróra akarják váltani. Kizárólag ez a pénzintézet – mint nemzeti bank – jogosult a csere lebonyolítására. A “márka-euró átváltás” táblával jelzett kasszánál a leszámolt márka összegének ellenében a tulajdonos számlát kap, ezzel átsétál a közeli automatához, amely azután kiadja az eurós ellenértéket. Az átváltás díjtalan.

A bank alkalmazottjai sokszor messziről érkezett emberekkel találják szemben magukat. Egy izraeli turista százmárkás bankjegyet halászik elő a zsebéből hajdani látogatásának emlékeként. A Németországban egyetemi tanulmányokat végző görög diáklány új albérleti szobájának matraca alatt talált rá két húszmárkás bankjegyre. Egy Indiából érkezett férfi két vödör aprópénzt hozott, az oda exportált használt gépkocsikban felejtett pénzdarabok gyűjteményét. A düsseldorfi bankfiókba érkező idős hölgy zsákban hozza az aprópénzt, a közeli egyházközség hívőinek az adományát. “Sokan a templom perselyeibe dobják fellelt márkáikat meg pfenningeiket, nyilván abból a meggondolásból, hogy foglalkozzon az egyház az átváltással” – mondja. Naponta átlagban száz személy keresi fel az országban működő hatvanhat fiók mindegyikét, havonta közel kilencvenezer átváltást bonyolítanak le, az összegek nagyságrendje ötven és százötven euró között mozog.

A szövetségi bank hamburgi központjában ez év augusztusában egymillió-ötszázezer márkát váltottak át euróra. A “régi szerelem nem rozsdásodik” elmélet alapján a nemzeti pénzintézet azzal számol, hogy több milliárd márka soha többé nem kerül felszínre. Statisztikusok szerint tetemes összeget tesznek ki a megsemmisült, így elégett bankjegyek és azok a pénzdarabok, amelyeket babonás német turisták dobáltak bele Olaszország kútjaiba, bízva a viszontlátás reményében.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001

Comments are closed.