Forrás: Hírtv

A pápai gyerek a pápánál (publicisztika)

Dátum: 2005. Jan. 03., Monday, 15:02

Rovat Publicisztika

Gyurcsány, a pápai gyerek még Karácsony előtt beugrott egy villámlátogatásra a Vatikánba. Kérdezték tőlem ekkortájt, hogy mit futkosnak ezek Rómába, nem félnek attól, hogy rájuk csöppen valahogy egy kis szenteltvíz, vagy netán tömjénfüst éri őket és akkor ugye megtörténhet az, hogy megjavulnak, vagy rosszabb esetben némi sistergés után köddé válnak, mint láthattunk azt számos hollywoodi filmekben.

Félre tréfa, Gurcsánynak szüksége volt egy közös fényképre a pápával. Elment ezért a képért Medgyessy is, de Horn Gyula sem hagyta ki a lehetőséget. Sőt, éppen az ő regnálása alatt született meg ama egyezmény, amelynek tiszteletben tartására nem is annyira diplomatikusan a pápai könyvtárban Gyurcsányt figyelmeztették. Hogy aztán hol és mit mondott erre a rögtönzések miniszterelnöke, arról már megoszlanak a vélemények, ellentmondóak a híradások. A pár éve még magát szocialista napilapként önmeghatározó úgy forgatja a szót, hogy Gyurcsánynak a magyar püspöki karról fogalmazott, régi, ordas időket idéző mondatai csak a Sodano bíborossal együtt elköltött ebéden hangzottak el. Más újságokban, például a nemrég még a nemlét ízével ismerkedő Hírlapban egyenesen gratulálnak a miniszterelnöknek, hogy megmondta a tutit ennek a pápának. Most akkor mi is van?

Egyébként az van, amit minden nyitott szemmel járó ember észrevehet. Az van, hogy 2002 nyara óta egyfajta megtorlás zajlik a négy történelmi egyházból három ellen. De különösen a társadalomban leginkább reprezentált római katolikus ellen. Jól látható az is, hogy Gyurcsány puccsa (Medgyessy által is használt kifejezés a lemondása körül történtekre) után ennek a megtorlásnak jelentősen növekedett az intenzitása. Sőt, a verbalitás, a sajtó és a politika szintjéről gazdasági dimenziókba is átlépett. Ha a 2005-ös költségvetés első tervezeteiben foglaltak törvényi erőre emelkednek, akkor nehéz évnek néztek volna elébe az egyházak által fenntartott intézmények.

Persze, hogy erőteljes volt a tiltakozás, hiszen létükben érezték magukat fenyegetve – különösen az iskolák. Az iskolák, ahova majd esetleg a bizonytalanság, megszorítások miatt nem íratják be a gyerekeket, ahova a közalkalmazotti státusz elvesztése miatt nem mennek tanítani a tanárok.

Olvasgatom közben a “Keresztény szégyenkezés” címmel Karácsonyra kiadott nyílt levelet, nézegetem a fogalmazványt szignálók neveit, a felhívást, hogy csatlakozhatok én is az aláírókhoz. Az aláírókhoz, akiknek gyarapodásáról a jeles kezdeményezők “Jézus reménysége iránti hűséggel folyamatosan szeretnénk tájékoztatni a közvéleményt.” Bekapcsolom lelki szemeimet, és már látom is a listát, amin a nemzeti hírügynökség által tudósítottan szentáldozó Szili Katalin mellett ott lesz majd az Öt Kenyér Egyesület, és még sokan mások, akik mindig hajlandók aláírni, ha egy jót bele lehet rúgni a kétezer éves Egyházba.

Azon ütköznek meg egyébként a fogalmazók(?), Donáth és Iványi lelkész urak, hogy az elmarasztalt egyházak a választások közeledtével nem szólítják fel híveiket a baloldal támogatására, sőt szerintük ilyenkor intézményrendszerüket mint a jobboldal választási segédcsapatait működtetik. Öreg apácákat látok magam előtt, ahogy főnöknőjük vezényletével óriásplakátokat ragasztanak, látom az elaggott papok otthonának lakóit, amint a fix helyre telepített röplapozóként működnek. Ha aztán visszagondolok, a katolikusok leginkább szavazásra szoktak buzdítani körleveleikben, meg arra, hogy azokra a pártokra szavazzanak, akik által képviselt értékrend közelebb áll a hívek értékrendjéhez. Talán kijelenthetem, hogy a főpolgármester, vagy a baloldali miniszterelnökök múltja, életvitele nem fér össze ezzel az értékrenddel.

Ugyanezen értékrend alapján -“felelős hazafisággal”, vagy anélkül – nem szavazhatott a kettős állampolgárság, azaz testvérei ellen egyetlen hívő ember sem. Fölhánytorgatják még az egyházi iskolák mellett szervezett tüntetést, amiről aztán az élelmes kereskedelmi híradós már úgy tudósított, hogy bevágta a közeli óvoda sétáról éppen visszatérő kis csapatát, az óvónő tiltakozása ellenére. A Párt és sajtója meg már harsogta is, hogy viszik megint a politikát be az iskolába, onnan meg ki az utcára.

Ebbe a kórusba társultak be aztán a lelkész urak.

Az is fájt a levélíróknak, hogy a három történelmi egyház nem csatlakozott egy másik, de tagságát tekintve hasonló kórushoz, akik Bácsfi Dájáná gyermeteg karlendítéseiben látták meg megint az aktuális szélsőjobboldali veszélyt. Ez a fejezet nagyon jól illeszthető aztán ahhoz a karácsony táján rendszeresen visszatérő vádhoz, miszerint szegény Pius pápa meg nem tiltakozott elég hatékonyan a zsidóüldözések ellen a második világháborúban. (Hány hadosztálya van a pápának? – hogy egy klasszikust is idézzek.)

Vesszőparipám, a pedofil papok is befutottak így karácsonytájt megint rendesen. Hogy aztán a negatív hírek hiánya készteti itt a szerkesztőket, vagy valami más oka lenne a dolognak, azt meg ki-ki maga döntse el.

– pálffy –

A hír forrása: Hír TV

http://www.hirtv.hu/

A hír elérhetősége:

http://www.hirtv.hu/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=36932

Comments are closed.