Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Románia uniós csatlakozása nincs kőbe vésve

Paul Magnette: Az Európai Parlament papíron érdekes, de a valóságban nem a legfontosabb és leghasznosabb intézmény

2005. január 3. (10. oldal)

Lovas István (Brüsszel)

A hatalmas Cambre park mellett futó elegáns Roosevelt sugárúton áll az Európai Tanulmányok Intézete, amelynek teljes költségvetését a Brüsszeli Szabadegyetem fedezi. A kutatással és oktatással foglalkozó intézet igazgatójával, Paul Magnette-tel beszélgettünk az Európai Unióról. Az igazgató hiányolta a Magyarországról érkező diákok jelenlétét intézetében.

Felolvasom önnek azt az első két mondatot, ahogyan Anne-Marie le Gloannec a francia Figaro december 18-i számában reagált a kormányfők brüsszeli döntésére Törökország uniós csatlakozási tárgyalásairól: “Nem lesz európai politikai unió. Európa atyáinak álma halott.” Ehhez mit szól?

– Van benne valami. Ez nem az az Európa, amelyről az alapító atyák álmodoztak. Ez már egy sokkal nagyobb Európa. Sokkal erősebb a nemzetközi színtéren. Az alapítók álma bátor volt, de kényelmes. Újat teremtettek, de barátságosan kis közösséget. Hat államra terjedt ki. Európa kis részét foglalta magába, amely az amerikai védőernyő alatt állt. Ambíciói korlátozottak voltak. Soha nem érünk el majd olyan integrációt, mint amire sor kerülhetett volna az eredeti hatokkal. Egyfajta Európai Egyesült Államokat. De az a lakosságot és a területet tekintve sokkal kisebb lett volna. És sokkal gyengébb a nemzetközi színtéren. Nem lett volna gazdagabb az Egyesült Államoknál, mint amilyen a jelenlegi Európa. Nem lenne a világ első számú kereskedelmi hatalma.

– Nem gondolja, hogy a fokozatos bővítéssel – Románia, Bulgária, netán Törökország – egyfajta lazuló integráció felé haladunk, ami majd inkább a NAFTA-ra hasonlít, az Észak-amerikai Kereskedelmi Társulásra?

– Sokkal többről van szó a NAFTA-nál. Ugyanis bármit teszünk a jövőben, a jelenlegi intézményeink maradnak. Vagyis megtartjuk a nemzetek fölöttiség bizonyos elemeit. Megtartjuk a minősített többséggel történő szavazást, ami nincs meg a NAFTA-ban. Az Európai Uniónak van bírósága, amelyik garantálja, hogy az uniós törvényeket be- és megtartják. Vannak intézményes korlátok, kényszerek, keretek és a tagállamok ebbe ágyazódnak, ami minden más nemzetközi szerveződésnél erősebb.

– Amikor a NAFTA-t említettem, inkább annak a sokszínűségére gondoltam és az ottani hatalmas különbségekre. Amelyek például a Mexikó chiapasi őserdejében élő indiánok és a manhattani Park Avenue dúsgazdag ügyvédei között húzódnak. Nem lesz az unió is kicsit ehhez hasonló?

– Nem hinném. Ugyanis Európában a sokféleség, a heterogeneitás sokkal kisebb, mint az Egyesült Államokban. A leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti űr nem akkora, mint ott. És ha a leggazdagabb és a legszegényebb társadalom közötti különbséget nézzük, az nem akkora, mint Chiapas és az Egyesült Államok északkeleti része között.

– Járt már Románia legszegényebb részein?

– Igen, tizenöt évvel ezelőtt.

– Hasonlítsa össze azt Flandriával.

– Egyetértek önnel. De nézze meg, hogy Görögország milyen volt a kilencvenes évek elején. Vagy milyen volt Spanyolország a hetvenes években. Vagy Olaszország az ötvenes években. Volt olyan szegénység, amelyik a mai Törökország északkeleti részéhez vagy a mai Romániához hasonlatos. Természetes, hogy a csatlakozás után nem emelkednek azonnal az uniós szintre. Idő kell hozzá és erőfeszítés. De ha már Törökország tagjelöltté válik – és az országban stabilitás van, ami egyébként hiányzik Romániában& Az a véleményem, hogy Törökországnak nagyobb esélyei vannak a gazdasági fejlődésre az elkövetkező tizenöt évben, mint Romániának. Jobban vonzza a külföldi tőkét, mint Románia. Sőt, még egy picit Bulgáriánál is jobbak a török kilátások.

– Térjünk vissza Le Gloannec cikkéhez, amely közepén jól odavág Romániának: “A korrupció mély ebben az országban. Egy olyan kommunizmus tartotta életben, amelyik bukását követően szinte maffia jellegű hatalmat hozott létre.”

– Pontosan ezért mondtam, hogy Törökország jobb helyzetben van Romániánál az unióhoz való konvergálásban.

– Miért nem tudunk őszintén beszélni akkor, és kimondani: Brüsszel hozott egy politikai döntést. Romániát felvesszük. A többi meg nem érdekes?

– Nem hiszem, hogy így lenne. Hiszen először várniuk kellett. Nem voltak az első hullámban. Mondtuk nekik, hogy még nem készültek fel a csatlakozásra. Meglehet, hogy 2007-ben is ezt mondjuk majd nekik.

– Tegye a szívére a kezét és mondja úgy: igen, hiszek abban, hogy 2007-re vagy 2008-ra Romániában kicsi lesz a korrupció, megtisztítják a környezetet&

– Nem. Én azt mondom, hogy ha 2007-re vagy 2008-ra nem lesz erőteljes előrelépés& A dolgok nem lehetnek tökéletesek. Rengeteg a probléma a balti államokban is az orosz kisebbségekkel, Magyarországon a környezettel& Szóval, ha addigra nem lesz komoly haladás, az Európai Tanács mondhatja azt, hogy Románia még nem áll készen a csatlakozásra. Majd meglátjuk, hogy milyen változások lesznek az új román kormánnyal. Törökország esetében viszont óriási változások történtek az elmúlt három évben.

– Vagyis ön azt mondja, hogy Románia vagy Bulgária csatlakozása nem kőbe vésett dolog?

– Igen, azt állítom, hogy csatlakozásuk nincs kőbe vésve. Különösen most, hogy Törökország csatlakozásáról kezdődtek meg a tárgyalások. Nem kevesen kezdik emlegetni azt, hogy Törökország jobb helyzetben van, mint Románia és Bulgária. Ez tehát szerintem újra megnyitja a két ország csatlakozása időpontjával kapcsolatos vitát. A csatlakozás ösztönzést jelent a belső reformok végrehajtására. Ha viszont ez az ösztönzés elmarad, és bárki csatlakozhat gazdasági és politikai reformok végrehajtása nélkül, akkor a bővítésnek elvész az értéke. Elvész az unió legfontosabb külpolitikai célja, ami maga a bővítés.

– Ön magasztos értékekről beszél. Mit válaszolna egy görögországi macedónnak, akinek még a kisebbségi jogát sem ismeri el az uniós tag Görögország?

– Ez nem az unió ügye. Az az Európa Tanács területe (az Európa Tanács nem tévesztendő össze az unió egyik intézményével, az Európai Tanáccsal – L. I.). Akár hiszi, akár nem, ugyanez a problé- ma fennáll a Belgium flamand területén élő francia ajkúakkal.

– Az emberi jogokra Brüsszel jobban odafigyel?

– Sokkal. Nézze meg, hogy a törökországi kurdokkal mennyit javult a bánásmód! Annak ellenére persze, hogy bárki is irigylésre méltónak találná a törökországi kurdok helyzetét. De ez sem túlzottan fontos kritérium az uniónál. Az uniót sokkal inkább érdekli a politikai korrupció hiánya. Ugyanis ha egy országban van politikai korrupció, akkor az az ország nem lehet az EU tagja. A másik fontos szempont a gazdasági hatékonyság, mert ha egy ország a hatékonysági követelményeknek nem tud eleget tenni, akkor egyszerűen képtelen az egyesített piacon belül működni.

– Ha egy nem kormánypárti magyar önt hallja és összeveti azzal, hogy Magyarország a korrupció – beleértve a politikai korrupciót – tengerében úszik; a pénzügyi felügyeletek elnökét először fizikailag megverik, majd a kormányzat lecseréli egy neki tetsző emberre, akár a statisztikai hivatal elnökét, akit legalább nem vertek agyba-főbe; egy közszolgálati műsorvezető nyíltan enged teret műsorában a hatalomnak leginkább nem tetsző vezető politikusok és újságírók válogatott eszközökkel történő meggyilkolására való felszólításnak. Nincs itt valami alapvető képmutatás? Összeurópai értékek& Hm.

– A helyzet az, hogy Nyugaton az emberek ezt nem tudják. Higgye el. Nem viccelek. Nem tudják. Ha ilyen dolgokat tudtak volna, nagyon nehéz lett volna elfogadtatni a közvéleménnyel Magyarország csatlakozását. Az unión belül egyébként a kritikus hangok az ilyenekkel kapcsolatban egyre erősödnek. Ezért sem lesz köny-nyű a két új jelölt felvétele. Korrupció természetesen mindenhol létezik. A lényeg az, hogy ne beszélhessünk a korrupció általános rendszeréről. Nem egyedi esetekre gondolok, mint most a brit belügyminiszterre, aki egy illegális bevándorlót vett fel és ezért le kellett mondania. A lényeg az, hogy az állampolgár tudja: ha követ egy bizonyos eljárást, annak eredményeként hozzájut bizonyos dokumentumokhoz. Vagy azon pénzek elérik azokat, akiknek ezen összegeket szánják. De ez a rendszer nem működik Albániában vagy Romániában. Magyarországról viszont nem állíthatjuk, hogy ott egy teljesen korrupt rendszer működne.

– Lenne negatív visszhangja az unióban annak, ha Belgiumban a kormány félreállítaná a statisztikai hivatal vezetőjét és egy neki megfelelőbbet állítana a helyére?

– Ha az új elnök olyan adatokat szolgáltatna, amelyek megfelelnek az uniós követelményeknek, akkor ebbe az unió nem szólna bele. Az unió nem Washington. Nem szuperállam, hanem egy összetett nemzetközi szervezet, amely nem szól bele a belügyekbe. Ha egy intézmény élén olyan csere történik, amelynek nincs negatív hatása az unióra, akkor az belügy marad.

– Ha már értékekről és képmutatásról is szó esett, felolvasok önnek egy mondatot az Európai Bizottság egyik friss dokumentumából: “Az EU-nak és Izraelnek közösek az értékei a demokrácia, az emberi jogok, a törvény uralma és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása terén.” Ezt rezzenéstelen arccal felolvasná annak a palesztin mentőautó-vezetőnek vagy tízéves iskolás kislánynak, akire katonák lőnek?

– Látja, ez a probléma az értékekkel kapcsolatos retorikánál. Az értékeket illetően mindig lehet egyetértés. Az értékek terén teljesen egyetérthetünk az Egyesült Államokkal, de abban nem, ahogyan ezeket az értékeket az adott esetben például Irakban alkalmazzák. Ez az a retorika, amelyet az ilyen dokumentumokban talál, de ez nem a dolgok lényege.

– Mondja, ha a dolog fordítva lenne, és a palesztinok lőnének izraeli iskolás gyerekekre, akkor ugyanilyen emelkedett mondatot olvasnánk az EU és a Palesztin Állam közösen vallott értékeiről?

– Nem tudom. Nem tudom, mert nem is olvasok ilyen dokumentumokat. Különben is, Palesztin Állam nem létezik, mert ha lenne, akkor lenne az államhoz közvetlenül kötött közigazgatása. De akkor elképzelhető, hogy egy ilyen mondatot leírnának. De azért nem lennék cinikus, hanem inkább kétkedő. Azért nem lennék cinikus, és nem mondanám, hogy ezek csak üres szavak és nem valóság. Igenis, az ilyen dokumentumok alapján a gyakorlatban diszkriminálni lehet államok külpolitikája között. Államokat szankcionálni is lehet. Nézze meg, hogy mit tettek Ausztriával 1999-ben, amikor a tagországok nagy részének nem tetszett a bécsi kormány. Felállítottak egy “bölcsek bizottságát”, amely megvizsgálta, hogy az osztrák kormány demokratikus működésű-e. Ez egyfajta “békésen erőszakos” beavatkozást jelentett az osztrák belügyekbe. Tehát van ilyen az értékek, a demokrácia és a törvények uralma nevében. Vagyis nemcsak retorikáról van szó, hanem lényegi dolgokról is.

– Hogyan látja az unió két-három éves jövőjét?

– Azt hiszem, hogy az unió fő problémája – mint ahogyan ezt a kérdést már érintettük – a szabályok gyakorlati alkalmazása. Kezdünk rájönni arra, hogy a szabályok alkalmazása legalább annyira fontos, mint maga a döntés. Meg kell reformálni az Európai Bizottságot és meg kell növelni hatalmát, mint olyan szervezetét, amelyik a tagországok közigazgatását alaposan ellenőrzi. Új kapcsolatokat kell teremteni a tagországok közigazgatása és a bizottság között. A szabályok megsértését pedig szankcionálni kell.

– Ön szerint az Európai Parlament szerepe – mint azt sokan állítják – erősödik és erősödni fog?

– Az Európai Bizottság hatalmát az elmúlt tizenöt évben módszeresen gyengítették. A maastrichti szerződés az Európai Parlamentet és az Európai Tanácsot erősítette. Ezt a folyamatot tovább vitte az amszterdami és a nizzai szerződés és az új alkotmányi szerződés. Ne felejtsük el, hogy az uniót az tette egyedivé, hogy egy nemzetek fölötti végrehajtó hatalommal rendelkeztünk, ami nincs a NATO-ban, a NAFTA-ban és a többi nemzetközi szervezetben. Ez azt jelenti, hogy náluk nincs nemzetek fölöttiség, ami segít a tárgyalásokban, a szabályok korrekt betartásában, mint a Kereskedelmi Világszervezet esetében. Remélem, hogy rá fognak jönni: pontosan ezt a nemzetek fölöttiséget megtestesítő Európai Bizottságot gyengítették túlzottan&

– Ön tehát az Európai Bizottság hatalmának erősítését szeretné?

– Pontosan. A törvény uralma érdekében. Ugyanez vonatkozik az uniós bíróságra, amely a szerződések betartásán őrködik.

– Az Európai Parlamentet, amely a “népet” képviseli, gyengíteni kívánná?

– Őszintén szólva az Európai Parlament fura intézmény. Nagyon gyakran vagyok ott. Sokat beszélnek. Olykor sikerül törvényt módosítaniuk. De nem ellenőrzik a végrehajtást, holott éppen az lenne a feladatuk. Ellenőrizniük kellene az Európai Tanácsot, a Miniszterek Tanácsát, az Európai Bizottságot, a tagországok közigazgatását, de nem teszik mindezt eléggé. Túl sok időt töltenek a döntésekkel. Hadd mondjak egy példát. Az Európai Bizottság évente jelentést készít arról, hogy az egyes tagországokban miként ültetik át a gyakorlatba az uniós jogokat. Az Európai Parlamentben erről nem folyik vita. Holott ez kulcsfontosságú kérdés! Sokkal fontosabb, mint arról hozni határozatot, hogy elítéljük az emberi jogok helyzetét Bangladesben vagy ki tudja, hol. Vagy arról, hogy a cigarettacsomagon a cigaretta gyilkos hatására felhívó figyelmeztetés betűi három helyett három és fél centiméteresek legyenek. Nézze, mik ezek az európai parlamenti képviselők? Politikusok, akiket nem választanak, teljesen felelőtlenül járhatnak el, mert hazájukban fütyülnek arra, hogy mit csinálnak Brüsszelben, és közülük nem egy magánérdekeket és lobbiérdekeket képvisel. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének kitűnő víziójú emberek közöttük, akik tudják, hogy az uniónak milyennek kellene lennie&

– Miért mondja, hogy az európai parlamenti képviselőket nem választják meg?

– Persze, hogy választják, csak éppen a választók kevesebb mint felének szavazatával. Vagyis sokszor az Európai Tanács tagjainál, a minisztereknél gyengébb alapon választott politikusok. Említsen már egy magyar európai parlamenti politikust, aki otthon vidéken vagy a tévében magyarázza el az unió működését és akit ismernek? Melyik képviselő mondja el azt választóinak, hogy miként tüsténkedik Brüsszelben vagy Strasbourgban az uniós jogszabályok magyarországi megvalósítása ellenőrzésében? Nem talál ilyet. Örülnek, hogy Brüsszelben lehetnek, és olykor törvénymódosítást javasolnak szűk érdekekből. Az Európai Parlament papíron érdekes, de a valóságban nem a legfontosabb és leghasznosabb intézmény. Jó és erős Európai Bizottságra lenne szükségünk, amelyik javaslatot tesz és a bírósággal együttműködve ellenőrzi a végrehajtást.

Akik az uniót tanulmányozzák. Az intézetet 1963-ban hozták létre, és az Európai Uniót tanulmányozó kutatási és oktatási központok közül az egyik legrégibb. Az intézetben végzettek valósággal elárasztják az európai intézményeket, az Európai Bizottságtól kezdve az európai bíróságon át a miniszteri posztokig. Az intézet minden évben mintegy tíz-tizenkét kutatót fogad az unió területén működő egyetemekről, valamint az amerikai kontinensről és Ázsiából. Az intézet falai között évente mintegy húsz konferenciát rendeznek, valamint számos szemináriumot, vitát és találkozót. A franciául és angolul folyó oktatásban mintegy kétszáz diák vesz részt és szakosodik a jog, a közgazdaságtan vagy az európai politika területére és hallgat általános, több területet átfogó előadást. Az intézetben körülbelül száz kutató gondoskodik a diákok oktatásáról. Az intézet minden évben nyári oktatást is biztosít európai, illetőleg amerikai egyetemekkel együttműködve. (L. I.)

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001

Comments are closed.