Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Húsz év múlva

2005. január 3. (15. oldal)

Végh Attila

M ú l t k u l t ú r a

Nemrég végighallgattam az Epiktétosz és a nanotechnológia című rádióműsort. Szerkezete a következő volt: egy női hang a nanotechnológia jelenéről és jövőjéről beszélt, amit néha férfihang szakított meg. Epiktétosz Kézikönyvecskéjéből olvasott fel részleteket. Epiktétosz, olyan van, de mi a fene az a nanotechnológia? – kérdeztem magamtól.

A nanotechnológia – avatott be a kimért nőhang – olyan praxis, amely a különböző anyagokat atomi szinten építi fel. Bármilyen anyagot meg tud csinálni. Olyan, mint a terülj, terülj, asztalkám, vagy mint a hajdani lengyel gyerekrajzfilm-sorozat varázsceruzája. Állítólag húsz év múlva mindenkinek lesz otthon saját nanogépe, mely a levegő atomjaiból építi föl mindazt, amire vágyunk. A gyárak ezzel teljesen fölöslegessé válnak, és az erdők kiirtására sem lesz szükség, mert a fát is a nanogép küldi. (Így talán az Amazonas őserdő is megmenekülhetne, hiszen akkor tehénlegelőkre sem lesz szükség – lévén a nanogép miniatűr hamburgergyár is -, csakhogy annak az őserdőnek húsz év múlva egy atomja sem lesz már meg.)

Az egészségügy forradalmát is a nanogépek vívják majd meg, mondja a rádió. Megszületik az ember, és azonnal benyomnak a szervezetébe néhány nano-őrt. Méretük egymilliomod milliméter, feladatuk pedig az, hogy őrt álljanak szerveink kapuinál. Ha egy gonosz baktérium vagy vírus „ante portas”, akcióba lépnek és lezúzzák a támadót.

A szép, új világ eme előzetesébe időnként Epiktétosz mondatai szaggatnak bele. Epiktétosz (i. sz. 55-135.) a Római Birodalomban élt. Görög nyelven író zsidó rabszolga volt, mellesleg az egyik legnagyobb sztoikus filozófus. A phrügiai Hierapoliszban született, rabszolgája volt Néró császár egyik titkárának, aki később felszabadította. A sztoikus Musonius tanítványa lett, majd miután 89-ben Domitianus császár kitiltotta a filozófusokat Rómából, iskolát nyitott Nikopoliszban. Sztoicizmusának alappillére a külső és a belső dolgok dichotómiája. Némely dolgok hatalmunkban állnak, más dolgok nem. El kell döntenünk, melyiket tekintjük fontosnak. Mert csakis erkölcsi akaratunk áll hatalmunkban. Aki szabadságát belátásán túlra terjeszti ki, megbontja a harmóniát a természettel és elvész.

A sztoikus idézetekből kitetszik: a rádióműsor szerkesztői a nanotechnologizált, borzalmas jövő előérzetét morálisan kívánják kezelni, az epiktétoszi kettősséget átértelmezve. Ebben az átértelmezésben a végletesen külsővé vált élet áll szemben a csakis bensőként felismerhető erkölcsi akarattal. Jómagam jobban örültem volna, ha a ránk váró nano-őrületet inkább ismeretelméletileg vizsgálják meg. Mert valószínű, hogy a nanogép elterjedése gyökeresen átalakítja majd anyagfogalmunkat. Ám a műsor így is szép volt. Segítséget akart nyújtani ahhoz, hogy a kedves hallgató rátaláljon arra a belső ösvényre, amely az egyre viharosabban külsődlegessé váló, semmibe szédítő világ ellen a védekezés egyetlen útja lehet. Hogy ez a kísérlet egyre reménytelenebb, arról nem ez a rádióműsor tehet.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001