Forrás: Magyar Rádió

A karácsony művészete Kelet- és Nyugat-Európában

2004. december 22., szerda 10:56

A keleti kereszténység mentalitásával, szakrális építészetével, drámaian megkomponált liturgiájával, valamint az ikonok elbűvölő világával gazdagítja az egyetemes kereszténységet, ellenpontozva a nyugat logikusabb, racionálisabb hitéletét. A két vallási kultúra egymást kiegészítve egyesül karácsonykor, a megtestesülés hitének ünneplésében.

Földrészünk sokszínűsége lenyűgöző – és ez vallási szempontból is elmondható. Európa keleti fele egyúttal a keleti kereszténység földje is, amely mentalitásával, szakrális építészetével, drámaian megkomponált liturgiájával, valamint az ikonok elbűvölő világával gazdagítja az egyetemes kereszténységet, kiegészítve-ellenpontozva a Nyugat logikusabb, racionálisabb hitéletét. A két vallási kultúra egymást kiegészítve egyesül karácsonykor, a megtestesülés hitének ünneplésében.

A bizánci kereszténység karácsony szent éjjelén nem tart éjféli misét, hanem összevonva az esti és reggeli zsolozsmát végzi. A hazai görög katolikusok nagy élménye a többször énekelt himnusz: “Velünk az Isten, értsétek meg, nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten!” Az éjszakai liturgia többi része is drámai elemekkel telített. A dráma lényege a felfoghatatlan jelenség: a Kisded, ki vállain hordozza a mindenséget. Az emberi elme által felfoghatatlan az isteni tett: “Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli, és a föld a Befogadhatatlannak istállót ajánl fel… mert érettünk született a Kisded csecsemő, az örökkévaló Isten.”

A hosszú, változatos és drámai liturgiával szemben az ikonfestészet, apró eltérésektől eltekintve egyetlen kompozíciót kínál fel. A képtábla közepén, sötét barlang szájában látható a jászol, a pólyába takart Kisdeddel. Barlangban született, barlangban temették el. Anyja pólyába takarta az újszülöttet, az istenfélő József gyolccsal borította meggyötört, élettelen testét. A jászla mellett egy ökör és szamár látható, amely ószövetségi előképet idéz: “Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!” (Iz 1,3). Az Istenszülő félig fekvő helyzetben elfordul a gyermektől, és aggódva néz Józsefre, akit kételyek gyötörnek. Kételyeinek megtestesítője, egy torz alak, előtte áll. A központi jelenetet különböző csoportok veszik körül. Az angyalok, a mennyből kitörő hármas sugár, az “égi szféra” mellett küldetésüket teljesítik: hirdetik az Örömhírt, és szolgálnak. Jobbra pásztorok csoportja közeledik. Izrael fiai közül ők az elsők, akik imádják a megtestesült Istent, és jelképezik a zsidó keresztényeket. Baloldalt a három király vagy bölcs érkezik, jelképezvén a pogányságból nemsokára megtérő keresztények tömegeit. A képtábla jobb alsó sarkában nagyon emberinek látszó, mégis hitvalló jelenet látható: dajkák fürdetik a gyermeket. A hitvallás lényege: “incarnatus est”, valóságos emberré lett.

A keresztény Nyugaton a hit tartalma ugyanaz, a megközelítés azonban inkább Isten szeretetét hangsúlyozza a megtestesülés dogmájában. Az ünneplés is ennek a szeretetnek földi, emberi leképezése: a megbocsátás és béke családias eszméjének megélése. Ezen gondolatok jegyében születtek a közismert karácsonyi énekek, amelyek a hit világán kívül állóknak is fontosak.

A képzőművészeti megjelenítést illetően óriási változatosság figyelhető meg, amelyben Szűz Mária és a gyermek Jézus iránti mély szeretet kifejezése a legfontosabb. Most csak a “hit évszázadainak” néhány alkotásáról ejtünk szót.

Alsó-rajnai mester műve 1410 körül az a kép, amely tipikusnak mondható. A stilizált és romladozó istálló mégis ünnepélyes hatást kelt: tetejét ugyanis angyalok javítgatják. Ők hordják a vizet, tartják a törlőkendőt, igazítják a párnát Szűz Mária feje alatt, viszik az ételt számára, aki díszes takaróval borított ágyon ünnepélyes ruhában nézi a nevelőapja felé lépkedő gyermek Jézust. József máris gondoskodik családjáról: munkapadja előtt ülve dolgozik.

Piero della Francesca művén a kopár földön fekvő Kisdedet ünnepélyes ruhába öltözött, zenélő angyalok csoportja veszi körül. Éles az ellentét a romos istálló, a kopár táj, a védtelen gyermek és a körülállók gazdagsága között.

Jellemző Jan van Eyck korai alkotása: Madonna a templomban. A gótikus templombelső közepén, a kék palástba öltözött, drágakővel díszített koronás Szűz Mária kezében az egyszerű lepelbe burkolt Kisjézus látható. A fény északról árad a templomba. Ez fizikailag lehetetlen, ezért ez a világosság csak isteni eredetű lehet.

Közeleg a karácsony. A csillogó és harsány felszín alatt rejtőzik a drámai mélység, amely ebben az évben is felfedezésre vár.

[Nagymihályi Géza]

Comments are closed.