Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

A rendszerátváltástól a rendszerváltásig

A gazdasági és a gazdaságon túlnyúló belső erő: a mindennapok összetartó biztonsága

2004. december 18. (6. oldal)

Práger László

A kórház-privatizáció folytatásának elutasításáról tartott népszavazás csaknem kétharmados igenje és az ország a kettős állampolgárság kérdésében való teljes megosztottsága a rendszerváltás óta eltelt időszak és az azt megelőző négy évtized hatásainak újbóli átgondolását ismét aktuálissá teszi. A rendszerváltáshoz vezető utak, maga az átmenet és a máig terjedő történések egy jól körülhatárolható, többszereplős, velünk élő, de még formálható történelmi vonulat összefüggő részei.

Két erőtér harca a magyarországi

terepen a nyolcvanas években

A szovjet internacionalista és az amerikai globális erőterek harca a világban és Magyarországon már a 80-as években megkezdődött, és egyre inkább felerősödött. A Magyarországon jelen lévő szovjet-kommunista hatalom kiszorítását az Egyesült Államok vezette globális erőtér képviseletei kezdték meg, miközben Európa gazdasági és politikai hatása csak másodlagos erejű volt.

A sorsfordító folyamatban kiemelt dátum 1982. Kádár Moszkvában és az NSZK-ban tárgyal. A Közös Piac felfüggeszti kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval. Magyarország elítéli az izraeli agressziót. Arafat palesztin elnök Budapesten tárgyal. A Nemzetközi Auschwitz Bizottság nálunk tartja ülését. Megkezdik működésüket a magántaxik. Az áram díja 25 százalékkal emelkedik. Marjai József miniszterelnök-helyettest májusban Washingtonban fogadja Reagan elnök. Magyarország a Nemzetközi Valutaalap tagja lesz. Június 8-án a KGST 36. ülésszaka Budapesten tanácskozik. Június 23-án az MSZMP KB a gazdaságról tanácskozik. Július 4-én Nixon volt amerikai elnök Budapestre érkezik. Július 7-én Magyarországot felveszik a Világbankba. Szabó István Mephisto című filmje Oscar-díjat nyer. Magyar-amerikai filozófiai tanácskozás színhelye Budapest. Duray Miklóst lefogják. Puja Frigyes külügyminisztert Rómában fogadja a pápa. Magyar-román történésztalálkozóra kerül sor. Az erdélyi magyar értelmiségieket letartóztatják. December 14-én házkutatásokat tartanak budapesti ellenzékiek lakásán.

A máig ható, akár a decemberi népszavazások belső tartalmához való pártviszonyulásokban is tetten érhető lényeg: a történések 1982-ben és az évtized során nem zavarosak és nem ellentmondásosak, egy sokszereplős történelminek nevezhető átalakulás zajlik le a világban és Magyarországon. Ebben részt vesznek a nemzetközi és a belső erők, bennük az erősödő ellenzék. Néha elkülönül, máskor összemosódik a rendszervédő, rendszerváltó, a megbízó és a megbízott, a továbbvivő, átmentő, a gyarapító, a megtartó, az újraíró, a nemzeti és a nemzetek feletti.

1982-ből a rendszerváltás évére ugorva a Világbank 1990 májusában egy hitelcsomag folyósítását összegzi. Feltételévé teszi többek között a megfelelő középtávú gazdasági program végrehajtását. Elvárás egy elfogadható, a megállapított időrendet követő privatizációs stratégia kidolgozása és végrehajtása, amely lehetővé teszi meghatározott vállalatok magánosítását. Meg kell hirdetni az importliberalizációs programot, megfelelő előrehaladást kell elérni a támogatások leépítésében. A feltételrendszer része a nagy gazdaságok és vállalatok meghatározott körének felszámolása, az egészségügyi és a nyugdíjrendszer a bank számára elfogadható reformja. A dokumentum dátuma: 1990. május 25. Két nappal előtte, május 23-án az Országgyűlés elfogadja a kormányprogramot, hivatalba lép a demokratikus rendszerváltozás első szabad koalíciós kormánya. Létrejött az SZDSZ és az MDF közötti pártközi megállapodás, az MSZP erőtere időlegesen a gazdasági-pénzügyi világba hátralépve izmosodik. A Fidesz a hatalmi körön kívül alakíthatja hosszabb távú jövőképét. Megkezdődik a külföldi tőke gazdasági, pénzügyi, tulajdoni szerkezetet átalakító, Magyarországot a globális világ számára egyre versenyképesebb részévé formáló beáramlása. Magyarország véglegesen a szabad világ része lesz. Ennek egyik ára az átmenet nélküli meggazdagodás-elszegényedés, az ország gazdasági-érzelmi kettéosztódása, a fizikai megélhetésért, az elveszett és meg nem teremtett biztonságért, az anyagi létért való küzdelem a nemzeti összetartó erő nélküli Magyarországon.

Az újraelosztott és a hosszú távra

megszerzett hatalmi terek

Mindez mégsem hirtelen fellépő jelenség. Az Andrew Sarlós kezére bízott Első Magyar Befektetési Alap már évek óta valóságos bázis a hatalmi terek újraelosztására, a nemzetinek besorolt vagy nemzetek feletti vállalkozások-vállalkozók felemelésére, a rendszer(át)váltásra. A privatizációt, a szükséges külföldi tőkebevonást lehetővé tevő törvények jó része, a megrajzolt rendszerváltó-pálya bejárásra kész. 1990 januárjában Antall József és az MDF külügyi vezetője, Jeszenszky Géza, majd márciusban az ideiglenes köztársasági elnök, Szűrös Mátyás is Washingtonban tárgyal. Ezekben a hetekben a hivatalban lévő miniszterelnök, Németh Miklós Szófiában a KGST 45. tanácsülésén, majd Strasbourgban az Európa Tanács közgyűlésén vesz részt. Horn Gyula külügyminiszternek többek között Moszkvában Sevarnadzéval a szovjet csapatok teljes kivonásáról szóló megállapodás aláírása jut feladatul.

A rendszerváltó világtér kettős kötést hozott létre. A politikai rendszerátváltást, a tulajdonátváltást a tényleges hatalmat gyakorlókkal egyeztethette, miközben erősítette a rendszerátváltást megvalósítani hivatott erőket is. A deklarált politikai hatalom 1990-ben négy évre a rendszerváltás képviseleti körének jutott. A rendszerváltást szintén előkészítő korábbi hatalmi tér néhány évre a felszíni politika hátterébe lépve hallatlan mértékben tovább erősíthette a nyugati erővonalakkal összekötött gazdasági, pénzügyi hatalmát. Nem eredeti tőkefelhalmozódásról, hanem a történelmi Magyarországon az évszázadok vagy éppen a kommunista uralom négy évtizede alatt sok-sok tízmillió magyar állampolgár által megtermelt vagyon, a pénzügyi-gazdasági tér újraelosztásáról van szó. A felszíni politikai parlamenti hatalom újraosztható, a mögöttes gazdasági-pénzügyi terek uralása hosszú távú.

A tagadás fordulata, a nemzeti fejlődési pálya elfelejtett jövője

A rendszerváltás döntően a tagadás rendszerváltása volt, amelyben minden pozitív változásnak számított, amely a szovjet rendszerhez köthető struktúra látszólagos vagy tényleges lerombolását jelentette. Ezt (a hazai ellenzéki mozgalom szerepe és szerepeltetése mellett) csak az Egyesült Államok által vezetett globális hatalmi tér tudta végrehajtani. Ily módon nemcsak a szabadság, hanem maga a nemzetté válás, a nemzeti fejlődés fogalma is a döntően a globális erőtér által irányított átalakulások tartalmával azonosult. Így estek egybe a felszínen, aztán a mélybe ágyazva a jól megtervezett, globális világhatalmi célok az újnak és sajátnak hitt rendszerváltó eszmékkel. Gyors nyitás, liberalizáció következett be a belső gazdaságban, a külkereskedelemben, a tulajdonviszonyokban, de az értékrendek világában is. E folyamatot járva Magyarország a rendszerváltáskor úgy lépett a Szovjetunió vezette (nemzetek felettivé tett) internacionalista világból egy másik, szabad vagy szabadnak hitt (globális) világba, hogy lényegében egy történelmi pillanatra sem vált önmagává. Nem teremtette meg saját belső nemzeti létét, a gazdasági, a kulturális, a történelmi összetartozás tudatát és mindennapi biztonságát, gazdasági és gazdaságon túli erőterét. Nem sikerült kellően megerősítenie a belső vállalati, gazdasági erőket, az ennek alapján kialakuló népi és polgári réteget. A politika mindemellett sokszor az alig létező polgársághoz szólt, elfeledve a tömegeket (ma divatos kifejezéssel: az embereket), valamiféleképpen a társadalom fölé emelve magát és egyúttal csaknem elveszítve a nemzetet, a társadalmat.

Az ország valóságos versenyképessége:

a gazdasági és az azon túli kohézió

A rendszerváltást követően a magyar belső tér nemzetközi tér lett. Mindez nem káros, sőt előnyös, ha a megtelepedett külső erőtér elfogadja új otthona értékeit, kellően hozzájárul annak növeléséhez, ha nemcsak a maga felé való hasonulást követeli meg, hanem a befogadók világának része lesz. A nemzeti felzárkózás nemcsak a gazdaságban maradt torzó, az egészségügy, a nyugdíjrendszer, az oktatás is végletesen leszakadt a világtól. A nyolcvanas évek végén előkészített folyamatok a kilencvenes évek közepén érnek valósággá. Az 1995-1997 közötti három évre a rendszerváltást követő több mint egy évtized külföldi privatizációs vagyonszerzésének csaknem kétharmada jut. 1998-99 fordulóján a legszegényebb népességtized részesedése az ország öszszes jövedelméből már csak egytizede a felső decilisének.

A nemzet feloldódásának veszélyeire, a generációkra kiható változtatásokra csak az új század fordulója táján döbbent rá az ország. Pitti Zoltán a MeH számára 2001-ben írt tanulmánya szerint ekkor a magyarországi vállalatok bruttó árbevételének több mint ötven százaléka, az export nyolcvan százalék feletti része már a részben vagy teljesen külföldi kézben lévő társaságoktól származott, miközben a munkaerő mintegy harmadát foglalkoztatták. Ám a Széchenyi-tervben egy olyan új, nemzeti, saját versenyképességünket megteremtő program is megfogalmazódott, amely az európai uniós harmonizációhoz, a globális világgal való viszonyhoz szükségszerűen kapcsolódva a nemzet minden részesének, generációjának élhető jövőt és lehetőséget kívánt nyújtani.

A mindennapok életen át tartó belső

biztonsága

A feladatok és célok ma sem mások. Olyan gazdaság kell, amely piaci módon, versenyképesen működik, de olyan ország megteremtése a cél, ahol nem válik piaci termékké a kultúra, az oktatás, a tudomány, az egészségügy, az időskori és a mindenkori lét, végső soron maga az ember. Az állam gondoskodó állam mindazon polgáraival szemben, akik magukról is gondoskodnak. Az elszakított Széchenyi-tervre támaszkodva kialakítható az új nemzeti terv, amelyben az állam nemcsak figyelemmel kíséri, hanem a saját maga teljesítményéhez kapcsolódva támogatja is polgárait az élet legfontosabb pontjain. Jelképesen, majd a valóságban is létrejöhet egyfajta, a magyar nemzethez való tartozást jelentő “nemzeti tagsági részjegy”, a megtermelt nemzeti vagyonból való (lehívható) részesedés biztonsága, a saját egyéni teljesítménytől is függő részesedés lehetősége a teljes élet során. Az élethosszig tartó tanulás új európai szlogenjéhez megnövekedett erővel csatlakozhat az élethosszig tartó értelmes, gazdag, élhető élet célja. Az ország, a benne élő emberek mindennapi és hosszú távon megtartható gazdasági érdekközössége, érzelmi, értékrendbeli, gazdasági kohéziója hozza létre az erős nemzetet, amely az egyes ember, a család mellett áll a születéskor, az óvodába kerüléskor, az iskolába, majd a felsőoktatásba lépéskor, a tanulmányok befejezése után a munkavállalás vagy a vállalkozás elindítása idején. A boldog és a nehéz élethelyzetekben: a házasságkötéskor, lakásépítésnél, az első gyerekek megszületésekor vagy éppen a munkahely elvesztésénél, a vállalkozás gondjainál, betegség esetén, az újrakezdések szakaszaiban, a nyugdíjazásnál és azután, az élet végén.

Elvétett és újra megtalált célok

Az Európai Unió is egyre inkább újraértékeli 2000 márciusi lisszaboni döntéseit, amikor a hruscsovi Szovjetuniót idézve a tartalmak és a realitások vizsgálata nélkül az Egyesült Államok tíz éven belüli utolérését és túlhaladását tűzte ki célul. Versenyt és utolérést, meghaladást hirdetett az internetek világában, a gépkocsik, a számítógépek, az elektronikus átviteli rendszerek bruttó számában, az információs társadalom célrendszerében. Nem vette észre, és nem fogta fel, hogy az amerikai nép egységessé váló történelme, közössé váló kultúrája, egységes pénzneme, határok nélküli, már a globális világrend részévé váló országa, határokon túlnyúló vállalatbirodalmai, a láthatatlan (de sokszor idézett) nemzetközi közösségben deklarált irányító szerepe, az egységes döntések, az egységes intézményrendszeri struktúra nem váltható ki egyszerűen Schengennel, az euróövezettel, a nemzetek felettiség túlhajtásával, mert Európa történelme és történeti, de egyben aktuális ereje, jövője is más.

Berend T. Iván, az Egyesült Államokban élő korábbi magyar akadémiai elnök írása alapján a világ kézzelfogható bruttó gazdasági teljesítményénél mintegy tízszeresen nagyobb a világ hatalmi tereit elosztó spekulatív tőke mértéke. Világosan látható, hogy Magyarország megosztott politikai erőterei milyen pályákat foglalnak el. Vagy (a felszínen akár nemzeti érdekeket hangsúlyozva) tudatosan csatlakoznak a hatalmat biztosító érdekpályákhoz, vagy – sokszor erősen strukturált belső erőterükkel is megküzdve – megkísérlik megfogalmazni, majd lehetőséget kapva megvalósítani a világ és Európa egészében elhelyezett modern nemzeti fejlődést. Amikor – Heller Ágnest idézve – az EU-csatlakozással egy birodalom részévé válunk, akkor a ketté (de nem két egyenlő részre) osztott ország, nemzet gyengülése, majd végelgyengülése elkerülhetetlen. Az anyagi erősödést, a belső kötődést a mindennapok és a hosszabb távú jövő tudatosan megteremtett, egymással megosztott biztonsága adhatja majd meg. Ez pedig a századfordulón megkezdett, majd megtört utak átgondolt újrafolytatását jelenti.

A szerző közgazdász, tanszékvezető egyetemi tanár

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001

Comments are closed.