Forrás: Magyar Rádió

Szörényi László irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete igazgatój

Elhangzott: 2004. december 13.

2004. december 14., kedd 7:58

112 olvasás

Az idő felhasználása az egyetlen, ami a birtokunkban marad. A pályánkat és a lehetőségeinket oly mértékben beszűkítette a világ, hogy az ember semmi másnak a szuverén uraként nem jelenhetik meg, mint a saját életidejének. Ezért a pazarlás, az idővel való pazarlás az utolsó gyékényt húzza ki alólunk.

„Ne panaszolkodják életed rövid voltáról, ne mondd a hollónak, miért élsz te hétszer addig, mint urad, vagy a szarvasnak: irigylem sorsodat, ki te hetedízig látni fogod maradékimat. Mi végre kívánod a hosszú életet, Hogy egyél, igyál, a világot láthassad, benne mulathass? Mindezeken netalán lelked terhével alkalmasint által mentél? Elég időt adott, hagyott néked az Isten. De te erre nem tartottál számot, eltékozlottad és a jelenvalót is gondatlanul vesztegeted, mintha az elégnél több volna hátra. Nem érdemled meg, káradra is volna a többi. Nem a sokaság, hanem a takarékosság tenyésző, bölcs minden időben él és azért eleget él. Az esztelen sohasem él, ezért eleget sem.”

Faludy Ferenc egy áltibeti angolt fordít. A XVIII. század második fele először volt globális. Először hitt abban, hogy az örökölt bölcsességen kívül, amit a mi zsidó-keresztény tudatunk a hagyomány révén mindenkinek közvetít, azon kívül vannak más igazságok is a földön. Létezik valamifajta bölcsesség, amely egybevág azzal a mély tanítással, amelyet a kereszténység is közvetít mindenkinek. Ironikus ellenfénybe helyezi az emberi panaszokat, amelyek általában a lustaságból, a restségből és minden ehhez hasonló, igazán nem bölcs emberhez méltó magatartásból fakadnak és ő nyájasan, mosolyogva azt mondja, hogy így is gondolkodhatsz, de én inkább azt mondom, hogy másképp gondolkozzál. Az idő felhasználása az egyetlen, ami a birtokunkban marad. A pályánkat és a lehetőségeinket oly mértékben beszűkítette a világ, hogy az ember semmi másnak a szuverén uraként nem jelenhetik meg, mint a saját életidejének. Ezért a pazarlás, az idővel való pazarlás az utolsó gyékényt húzza ki alólunk.

MR