Forrás: Magyar Rádió

Hogyan képezzünk könnyen, gyorsan bűnbakokat?

Elhangzott: 2004. december 5.

2004. december 9., csütörtök 12:32

200 olvasás

A bűnbakképzéshez előbb be kell vonnunk a közösségbe az idegent, hogy aztán idegenként bélyegezzük meg. A szomorú XX. század – egy előadás nyomában.

Mindig voltak mutatóujjak, amelyek mutatták az irányt. Arra van a baj. Mindig voltak mutatóujjak, amelyek diadalmasan megbökdöstek embert és embereket – mondjuk a torkuk lágy húsába mélyedve: „Itt a baj. Innen jön az idegen lélegzet, itt belül dobog az idegen szív. Tőle vagyunk mi rosszkedvűek és elátkozottak.” A XX. században efféle ujjak egész légiója végezte ezt a kényes és mindig hasznos műveletet, hiszen a század emberevő kannibálkorszak volt, és mindig kellett a friss hús. Mindig kellett a bűnbak.

Hol örmény, hol cigány, hol magyar, hol zsidó, hol bosnyák. Ki merné állítani, hogy ennek vége van? Végtére is a jövőhöz semmi köze nincs annak a ténynek, hogy a bűnbakképzés technikáját már tökéletesen átlátjuk – amint ez Pók Attila történész előadásából kiderült. Úgy látszik, Magyarországon most a cigányok kerülnek sorra.

– Elgondolkoztató, hogy noha a két háború közötti magyar társadalomban kisebb számban, de jelen volt a roma társadalom, de mégis, csak azért azt nem mondhatjuk, hogy mondjuk tipikus bűnbakja lett volna a két háború közötti időszaknak a cigányság. Annyira lenézett volt, annyira külön életet élt, hogy tulajdonképpen még arra sem volt érdemes, hogy igazából bűnbak szerepet kapjon. Paradox módon talán meg lehet fogalmazni azt a hipotézist, hogy az újabb időkben a cigányság bűnbak szerepbe kerülése a szegregáció lassú feloldásának a következménye, mert a bűnbaknak valamilyen módon mindig integrálódnia kell a társadalomba. Az az idegen, amelyik teljesen ismeretlen, és semmi közünk hozzá, nem ideális bűnbak, mert nem látunk benne semmit. Az ideális az, amelyik valamilyen módon jelen van, helyet keres magának, megpróbál beépülni: de éppen evvel irritálja a többségi társadalom képviselőit.

MR