Forrás: Magyar Rádió

Palesztin helyzet: a világ kivár

Elhangzott 2004. november 28-án.

2004. december 2., csütörtök 7:22

316 olvasás

Az iraki adósság – harminckilenc milliárd dollárról van szó – elengedését a Párizsi Klub berlini értekezlete javasolta. Ezzel szinte egy időben széles körű nemzetközi értekezletet tartottak Irak ügyében az egyiptomi Sarm el-Sejkben.

– Milyen elképzelések, javaslatok születtek itt?

– A konferenciának talán a legnagyobb érdeme az volt, hogy összeült egyáltalán ebben a kérdésben. Igazából megfigyelők szerint túl sok megállapodás nem történt, minden résztvevő támogatta, hogy január 30-án Irakban választásokat tartsanak, ebben megállapodtak, de amit nagyon sokan nehezményeztek, az az volt, hogy mind emellé nem rendeltek hozzá egy menetrendet, hogy hogyan fogják az amerikai csapatokat kivonni majd Irakból – mondta Nagyné Rózsa Erzsébet, a Teleki Intézet főmunkatársa.

– Fallúdzsa bevétele után az amerikai-brit haderő a halál háromszögének nevezett lázadógóc felszámolását kezdte meg – egy Bagdadtól délre eső területről van szó -, az offenzíva célja a hírek szerint a lázadás vezető személyiségeinek az elfogása, főként Abu Muszab al-Zarkavit keresik. Lehet-e részleteket tudni erről az új offenzíváról?

– Egy viszonylag friss hír, hogy Zarkavi egyik segítőjét, második emberét sikerült az amerikaiaknak elfogni. Az új offenzíva leginkább egyrészt a felkelés leverésére, nyilván a vezető személyiségek kiemelésére irányul, másrészt pedig készülődés a 2005-ös januári választásokra, amelyek a jelenlegi helyzetben, legalábbis Iraknak ebben a térségében megtarthatatlanok. Mivel a Sarm el-Sejk-i konferencián minden ország egyetértett abban, hogy a választásokat mindenképpen meg kellene időben tartani, ráadásul a választásokon majd győztesnek kihirdetett politikuscsoport csak akkor lehet valóban hiteles, hogyha mindenütt végrehajtják a választásokat, így azután mindenkinek elemi érdeke lenne, hogy a lázadásokat felszámolja.

– Az ENSZ közel-keleti megbízottja a napokban Damaszkuszban tárgyalt, megbeszéléseit követően úgy nyilatkozott, hogy a szír államfő feltétel nélkül kész a tárgyalásokra Izraellel. Vajon egy damaszkuszi próbaléggömbről lehet szó?

– Nem vagyok ebben olyan biztos, hiszen Damaszkusz részéről az utóbbi néhány hónapban, egy évben volt egy pár olyan kezdeményezés, ami ezt talán alátámasztja, én ezek között a legfontosabbnak a tavaly decemberben elhangzott javaslatot tartom, amelynek az értelmében Damaszkusz támogatta volna, és kezdeményezte, hogy végre hozzák létre a közel-keleti, tömegpusztító fegyverektől mentes övezetet. Na most bár úgy tűnik, hogy ez csak nagyon messziről kapcsolódik ide, de valójában egy ilyen övezetnek a tárgyalása nagyon sokrétű megfontolást igényel, hiszen itt nemcsak a különböző vegyi, biológiai, nukleáris fegyverekkel kapcsolatos álláspontjairól van szó az országoknak, hanem ez a hagyományos fegyverek arzenáljára is ki kell, hogy terjedjen, hiszen ezek a tömegpusztító fegyverek számos esetben éppen hagyományos arzenálokkal való egyensúlytalanságot is hivatottak kiegyensúlyozni.

– Más lesz-e, és mennyiben lesz más az új amerikai külügyminiszter közel-keleti politikája?

– Nagyon nagy várakozással tekint a világ annak elébe, hogy vajon tényleg Arafat személye volt-e az egyetlen akadálya a béketárgyalások folytatásának, mint ahogy ezt az elmúlt két-két és fél évben izraeli és amerikai részről is hallottuk. Az új külügyminiszter személyével kapcsolatban amerikai források azt hangsúlyozzák, hogy Rice asszony járt többször is a térségben, kedvező tapasztalatokat szerzett, ismeretségekre tett szert, valójában azonban, mint közel-keleti politikus konkrétan a Közel-Kelettel nem túl sokat foglalkozott, legalábbis a hírek szerint. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy az amerikai külpolitika most valóban el fog mozdulni a békefolyamatban, vagy a palesztin-izraeli kérdésben való jelentősebb, nagyobb részvétel irányába, bár vannak ilyen jelek is, elsősorban nyilatkozatok. De nagy kérdés az is, hogy Izrael hogyan fogja fogadni ezt az újabb amerikai kezdeményezést. Sokan mondják, hogyha az amerikai külpolitika ismét komolyan gondolja a közel-keleti folyamatban való részvételt, az Izrael számára mindenképpen egy visszalépés, és bizonyos fokig politikájának korlátozása lenne.

– A tervezett palesztin elnökválasztással kapcsolatban Saron meglehetősen engedékenynek mutatkozik, ez csak taktika, kivárás, vagy – hogy úgy mondjam – bizalomépítő magatartás?

– Saron életútját végigtekintve talán inkább a taktikai elemet gondolnám én, hogy erőteljesebb, nyilvánvalóan van benne egy várakozás is, hogy mi fog most történni a palesztin oldalon, hiszen ha békés úton kialakul az új palesztin vezetés, az nyilván egy egészen más helyzetet teremt Izrael számára is, mint hogyha esetleg – amitől sokan tartottak – kitör a különböző palesztin csoportok és hatalmi központok közötti, akár fegyveres harc is. Én azt gondolom, hogy Izrael most egy kicsit kivár, talán ez jellemző az egész világra is, várjunk, hogy hogyan is alakul a palesztin vezetés.

Ónody György

Comments are closed.