Bush: Rice lesz az USA diplomáciájának irányítója
2004. november 17., szerda 9:49
1306 olvasás
George Bush hivatalosan is megerősítette, hogy Condoleezza Rice eddigi nemzetbiztonsági főtanácsadót jelöli az Egyesült Államok új külügyminiszterének.
Történelmi jelentőségűnek mondják – politikusok és elemzők egyaránt – Condoleezza Rice kinevezését. Ha ugyanis a Szenátus is jóváhagyja az elnök döntését, ami kétségkívül így lesz, Rice lesz az Egyesült Államok történetében az első afro-amerikai nő, aki külügyminiszter.
A külügyminiszter Amerika arca a külvilág felé, és dr. Rice-ban a világ az erőt, a bájt és hazánk méltóságát látja majd – mondta az elnök, amikor bejelentette döntését, és méltatta Condoleezza Rice pályafutását, érdemeit.
Condoleezza Rice, aki Alabamában született, és épp a múlt héten ünnepelte 50. születésnapját, az egykori Szovjetunió kiváló ismerőjeként Bush elnök édesapja mellett is dolgozott már, az akkori nemzetbiztonsági tanács munkatársa volt. Utána a kaliforniai Stanford Egyetem dékánja lett, és igazgatótanácsi tagja volt a Chevron olajcégnek is.
George W. Bush elnök bizalmas tanácsadójának, egyik legbensőbb munkatársának számít, többnyire még a hétvégét is az elnökkel és családjával tölti. Nagyon ambiciózus politikusnak tartják, ám olyannak, aki – a lemondott Powell külügyminiszterrel ellentétben – mindenben azonos hullámhosszon van az elnökkel.
A lemondott külügyminiszter, Colin Powell egyébként a jövő héten Izraelbe és Ciszjordániába látogat.
Hogyan fogadták az új amerikai külügyminiszter jelölését Berlinben?
Elődjéhez képest katonásabb külpolitikát várnak az itteni elemzők az új amerikai külügyminisztertől, még ha egy értelmiségi nőről is van szó, elődje pedig katona és férfi. Az első német kommentátorok emlékeztetnek rá, hogy Condoleezza Rice az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként mindig minden körülmények között inkább hajlott a védelmi minisztériumot irányító úgynevezett „héják” álláspontja, mint Powell külügyminiszter kompromisszumos hozzáállása felé.
Például az iraki beavatkozás kapcsán Powell még várt volna, míg kialakul egy nagyobb nemzetközi támogatás a háború beindításához, de Rice asszony a védelmi minisztert, Rumsfeldet támogatta Powell-lel szemben, tehát azt mondta, hogy figyelmen kívül kell hagyni Németország és Franciaország, illetőleg az ENSZ-tagállamok többségének ellenkezését.
A Der Spiegel című hamburgi heti hírmagazin megírja, hogy Condoleezza Rice számít Washingtonban Izrael legnagyobb barátjának, hosszú időt tanult egyébként a zsidó államban, és komoly szerepe volt abban, hogy az elmúlt négy esztendőben az amerikai kormány minden elődjénél erőteljesebben tette magáévá az izraeli jobboldal kemény politikáját.
[b{Megbízható politikusnak tartja a német külügyminiszter frissen kinevezett amerikai kollégáját.[/b]
Joschka Fischer személyes tapasztalataira alapozza ezt, az elmúlt években ugyanis szoros munkaviszonyt alakított ki Condoleezza Rice-szal, aki az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt. Fischer szerint Condoleezzaa Rice érti, hogy közeledésre van szükség Európa és Amerika között, és ennek érdekében sokat is fog tenni. Ezt a véleményt visszhangozta néhány más német zöldpárti politikus is. A Joschka Fischer nevével is fémjelezhető zöldek pártját egyébként erősen foglalkoztatja ezekben a napokban, hogy mit kellene tenni az itt élő muzulmánok jobb beilleszkedéséért. Sokan félőnek tartják, hogy – akárcsak Hollandiában – itt is kiéleződhet a viszony a moszlim kisebbség és a keresztény többség között.
A zöldek egyik vezetője javasolta, hogy a moszlim vallás valamelyik nagy ünnepét tegyék országos, állami ünnepnappá Németországban. Erre föl hatalmas vita támadt, a külföldiek beilleszkedéséért felelős, tekintélyes kereszténydemokrata politikusasszony, Rita Süssmuth például úgy reagált, hogy a mohamedán társadalmakban senkinek sem jut eszébe ünnepnappá nyilvánítani, mondjuk, a Húsvétot, vagy a Karácsonyt.
Más német politikusok azért utasítják vissza a javaslatot, mert a világ minden országában természetes, hogy csak a lakosság többsége által szentnek tartott napokat ünneplik országosan, csak azokat nyilvánítják munkaszüneti nappá.
Járai Judit (Washington), Zentai Péter (Berlin)