Forrás: Magyar Rádió

Valaki rátalál valakire…

2004. november 15., hétfő 15:57

233 olvasás

Omar Shariff visszatért! A legendás szívtipró ezúttal egy bölcsmuzulmán bácsit játszik, aki a múlt század Párizsában vesz szárnyai alá egy különleges kisfiút.

Honfoglalás mozinézetből – avagy Herendi Gábor sikerfilmjének DVD kiadásába mászunk bele alaposan.

Mindez a Moziklubban pénteken 22h-kor, amiből természetesen nem marad ki Bridget Jones feltámadása sem!

Elhangzás: 2004.11.12. 22.00-23.00

A műsort a Hangtárban újrahallgathatják.

A műsorban olyan filmekről beszéltünk, amelyekben valaki rátalál valakire. Itt van például a hátramaradt hét vezér, akik végül utolérik népüket, avagy DVD-n a Magyar vándor.

Aztán itt van a zsidó fiú esete Omar Shariffal, ez a Monsieur Ibrahim és a Korán virágai

Megtaláltuk még magunknak Bridget Jones-t az ő folytatásában, bár nem tudom, fognak e ennek a hívők örülni.

Kezdjük mindjárt a pedofil Kevin Bacon sikerével Európa egyik legizgalmasabb filmfesztiválja kapcsán. A London filmfesztiválon tapasztaltakról Déri Zsolt számolt be.

– A Brit Filmintézet által szervezett fesztivál filmre és videóra készült játék-, dokumentum- és rövidfilmeket mutat be programjában. A szemlének nincs versenyszekciója.

Anglia egyik legfontosabb nemzetközi filmes eseménye, melyet 1956-ban alapítottak és az idén 48-szor rendeztek meg.

a Fesztivál honlapja

Megjelent DVD-n a Magyar vándor. A film születésének körülményeiről és utóéletéről, az egy és két lemezes kiadásról a forgatókönyvíróval, Harmat Gáborral beszélgettünk.

Magyar vándor

Hatvanas évek, Párizs, a Kék utca és környéke. Kis üzletek, kávéházak, itt még ismerik egymást az emberek, a kurvák inkább jó szomszédok, semmint rosszlányok.

Ibrahim idős, muzulmán fűszeres. Momo apjával élő, tizenhárom éves zsidó fiú, aki gyakran lopkod Ibrahim boltjából. Azonban ez sem lesz akadálya a kialakuló emberi köteléknek. A Moniseur Ibrahim és a Korán virágai című film számos fesztiváldíjat nyert, élén a főszereplő Omar Sharif-el. Abed-Hadi Forat szinkron dramaturg avatott ismerője enek a világnak. Őt kérdeztük a filmről.

Monsieur Ibrahim és a Korán virágai

Bridget Jones naplója – Mindjárt Megőrülök!Jegyzet[/b]

Amikor színre lépett, ő volt az akut önbizalom-hiányosok megtestesült ikonja. Bájos idiotizmusával ellene ment mindazon női ideáloknak, amelyet a magazinok akkortájt diktáltak felénk. Megmutatta a civilizált világnak, hogy szinglinek lenni nem betegség, és modell-értékűvé tett minden magányos, főzni nem tudó, munkájában teszetosza, súlyfelesleggel hadakozó nőszemélyt.

Bridget Jones-t akkor még kedveltük, bár már akkor sem értettük, mitől gyúlhat lángra felé két olyan mintahím, mint Daniel Cleaver és Mark Darcy. Nem értettük, de bájos volt a regény és a belőle készült mozi is, utóbbit visszanéztük többször, jó volt, űzte a gondokat.

Azóta eltelt néhány év, és Bridget meg a szingliség került egyfajta követendő mintaképként ugyanazon magazinok címlapjaira, meg jött a Szex és New York és a hozzá hasonló vicces párkapcsolati dolgozatok, amelyek nagyon élvezetesek, csak a helyezet az, hogy az ember egy idő után masszívan beleun abba a világba, amelyet megmutat. Nincs benne felelősség, nincs benne vállalás, és megélve egyre fájdalmasabbak a poénok.

Ez az a nézőpont, amelyből azt mondom: Bridget Jones második filmes jelenése, a Mindjárt megőrülök! csalódást keltő élmény.

Olyan, mintha az alkotók feltalálták volna minden fogyókúrázó álmát: a cukorral és sziruppal teli nullkalóriás étket. A Mindjárt megőrülök! lelki és szellemi tápanyagértéke kimutathatatlan, noha tele van mesterséges színezékkel és hozzáadott szintetikus panelekkel.

Túl sok ismétlés az első rész poénjaiból. Túl sok érthetetlen, önellentmondó momentum. A lírai, intim betétek hiteltelenek. A konfliktus kedvéért ugyan visszatér Daniel alias Hugh Grant, de ha nem tenné, végig sem néznénk. Pedig a regény és a film alapmotívuma érdekes: hogyan ne veszítsük el a szerelmet? Mi van, ha minden rendben? Ezzel a témával és ezzel a stábbal szórakoztató és érvényes romantikus komédiát is lehetett volna készíteni.

Csakhogy Renée Zellweger pont annyit szedett fel magára, mint amennyit az alkotók leadtak igényeikből: rengeteget. Vannak ugyan nagyon vicces pillanatok, de nincs dráma, nincs testközel, valami, ami közel hoz, elhitet. Bridget végig narrál, ami zavaró, és úgy lépked, mint Dagobert bácsi, ami kínos. Így, önmagában. Szóval az a nő, aki vakon hisz boldogtalan barátok ostoba tanácsaiban, aki nyilvánosan beégeti partnerét egy társasági eseményen, és utána azt rója fel neki, hogy nem vállalta fel, nos, ez a nő már nem vicces, hanem nevetséges. És talán épp ez az a pont, ahol a folytatást elszabták, talán egy méretesebb közönségsiker érdekében.

Még egy apróság. A két film alatt összesen egy mondatból derül ki, hogy egy férfi miért rajong Bridget-ért. A nagy tapasztalatú csábító árulja el, hogy eddig vele volt legjobb a kufírc. És a helyzet az, hogy ez az egyetlen hihető magyarázat, még akkor is, ha egy amúgy is önértékeléssel küszködő nő számára ez kevésbé építő jellegű észrevétel.

Az elvakult Bridget Jones rajongók számára talán élvezhető mozi a Mindjárt megőrülök!, de még ők is joggal követelhetnék vissza a magyar szinkronba Stohl Andrást, aki a legjobb magyar Hugh Grant hang.

Szóval, aki Bridget-re vár, kielégítetlen marad. Talán érdemesebb lenne egy életre valóbb lányt keresni.

Egy életre szóló történettel.

(hg)