Forrás: Magyar Rádió

Lovas István jegyzete

Elhangzott: 2004. november 14-én

2004. november 15., hétfő 16:12

503 olvasás

Míg a világ valamirevaló médiumaiban évek óta messze a leggyakrabban, minden híradásban elhangzó vezető téma a Tony Blair brit miniszterelnök által a világ legégetőbb problémájának nevezett izraeli-palesztin konfliktus, addig a Vasárnapi Újságban jegyzetben a témát nagyon régen említettük.

Most pedig, hogy a Nobel-Békedíjas palesztin vezető, Jasszer Arafat halálával új korszak kezdődik a Közel- Keleten, nem hallgathatunk ismét anélkül, hogy ne zúdítanánk fejünkre: lám, lám, a Vasárnapi Újság ismét nem foglalkozik e kulcsfontosságú kérdéssel. Vagyis antiszemita. Hogy ennek a vádnak mennyi köze lenne a valósághoz, az most érdektelen, de a hamis vád megelőzősére most mi is foglalkozunk a témával. Kezdjük azzal, ami fényt vet arra, hogy miért támadta meg és rombolta le az Al-Kaida 2001. szeptember 11-én amerikai célpontjait. Ezt magától a szervezet vezetőjétől, Oszama bin Ladentől tudjuk, mégpedig azon beszédéből, amelyet az amerikai elnökválasztási kampány hevében intézett az amerikai néphez. Ebben az első ízben vallja be, hogy ő rendelte el a szeptember 11-i terrortámadásokat, és elmondta, hogy amikor 1982-ben látta, miként rombolja le Bejrútban az amerikai pénzen felszerelt izraeli légierő a lakótornyokat, elhatározta, megbünteti az Egyesült Államokat, a Libanon és a palesztinok ellen elkövetett igazságtalanságok miatt. Mint tudjuk, ezt követően tervezte meg az iraki háborút Bush elnök neokonzervatív csoportja, amely a világsajtó szerint teljes mértékben a szélsőséges ultranacionalista Izrael barátja. A következményeket ismerjük – például azt, hogy megszállók egy vezető amerikai orvoscsoport két héttel ezelőtt egy brit orvosi lapban kiadott jelentése szerint százezer polgárt öltek meg. Ekkora népirtási hatékonysággal, ismerjük el, még a megdöntött iraki diktátor, Szaddám Huszein sem, hogy úgy mondjuk, büszkélkedhet. Az amerikaiak most éppen Fallúdzsát bombázzák a demokráciában, holnap majd talán Ramadit, holnapután pedig netán Bagdadot. Az amerikaiak eredeti terve az volt, hogy a megszállás nyomán kibontakozó iraki demokrácia láttán a Közel- Kelet átalakul, demokratikus lesz – ehelyett a mérsékelt arab vezetők mára a demokrácia szót sem merik kiejteni hazájukban, mert a teljes arab világ a pánarab televíziókon naponta órákon át azt látja, hogy Irakban az amerikai megszállók, Palesztinában pedig izraeli megszállók ölnek meg ártatlan polgárokat, köztük gyerekeket. A most Franciaországban méltóságteljes pompával búcsúztatott Nobel-Békedíjas palesztin vezető ez ellen harcolt, és a független palesztin állam megteremtéséért. Hogy halálát miként fogadták világszerte, csupán két idézet. Az egyik a magyarul is beszélő izraeli igazságügyi minisztertől származik: “Gyülőltem őt”. A másik Joachim Navarro Wals a Vatikán szóvivőjétől: “A Szentszék csatlakozik a palesztin nép fájdalmához Jasszer Arafat távozásakor; erősen karizmatikus vezető volt, aki szerette népét és nemzeti függetlenség felé vezette. Isten fogadja kegyelmébe az illusztris elhunyt lelkét, és adjon békét a szent földnek úgy, hogy ott két független és szuverén állam éljen egymás mellett teljes békében.” Két megnyilatkozó, két világ, amelyek találkozásának esélye gyakorlatilag a nullával egyenlő . Éppen ezért kételkedünk igen erősen abban is, hogy béke lesz valaha a Közel-Keleten, amelynek alapfeltétele lenne, hogy az ENSZ határozatainak megfelelően a megszállók kivonják csapataikat a palesztin területekről, és létrejöjjön a független palesztin állam; és sajnos emiatt Oszama bin Ladenről még sokat fogunk hallani a jövőben. Bár ne lenne igazunk.

Lovas István

Comments are closed.