Forrás: MNO

Hollandiában nőtt fel, mégsem ott élt?

Van Gogh halála és az európai iszlámosodás

2004. november 15. 8:53

Keresztes Lajos

“Mert a holland társadalom olyan szabad, ezért megengedhettünk magunknak egy olyan radikális, provokatív személyt, mint van Gogh. Legalább is ezt hittük eddig. Alig van a holland társadalmi elitben olyan személy, akit ne sértett volna meg. Az arabokat többször nevezte kecskeb&&-nak” – nyilatkozta a Die Welt című konzervatív napilapban Leon de Winter Theo van Gogh haláláról.

die tageszeitung (taz.de)

A radikálisan baloldali napilapban az izraeli író, Uri Avnery Nagy ellenség volt címmel búcsúzik Jasszer Arafattól.

“Izrael egy nagy ellenségét veszítette el, aki egy jelentős partner és szövetséges lehetett volna. Az esztendők múlásával alakja a történelmi emlékezésekben egyre csak növekedni fog. Ami engem illet, én tisztelem benne a palesztin hazafit; csodálom őt bátorságáért; megértem azokat a feltételeket, amelyek közepette dolgoznia kellett; azt a partnert látom benne, akivel a két nép jövőjét építhettük volna. Barátja voltam.”

Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)

A baloldali német napilapban az izraeli törtész, Moshe Zimmermann Ördög az örökkévalóságban című írásában elemzi Arafat halála utáni lehetséges szerepét.

Arafat legalább 35 éve Izrael számára az első számú bűnbak volt, az abszolút megtestesülése a “másságnak”, az “ellenségnek”. Erről lemondani kár lenne pusztán azért, mert Arafat immár a holtak közé tartozik. Az ördög szerepében továbbra is nélkülözhetetlen.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív napilapban Leon de Winter nyilatkozik Theo van Gogh haláláról. “Mert a holland társadalom olyan szabad, ezért megengedhettünk magunknak egy olyan radikális, provokatív személyt, mint van Gogh. Legalább is ezt hittük eddig. Alig van a holland társadalmi elitben olyan személy, akit ne sértett volna meg. Az arabokat többször nevezte kecskeb&&-nak. Más társadalmakban régen a peremre szorult volna, nem lett volna része a kulturális fősodornak.”

Majd a van Goghot meggyilkoló Mohammed B. kapcsán megjegyzi, ha a leveleit olvassuk, úgy tűnik, valaki olyantól származna, aki Fallúdzsában, Casablancában, Kabulban vagy Kairóban él. Ugyanaz a retorika, ugyanazok a zavart álmok, ugyanazok a betegségek. A döbbenetes nem az, hogy a gyilkos radikális, hanem, hogy úgy radikalizálódott, mintha sosem élt volna itt. Lehetséges, hogy valaki itt Hollandiában szülessen és felnőjön, s mégis egy teljesen más világban éljen.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilapban Nils Minkmar Az iszlám kihívás című írásában tesz kísérletet a van Gogh-gyilkosság következményeinek felmérésére.

A liberális európaiak számára teljesen új dimenziók közepette kezdődik a küzdelem a másikkal, ráadásul egyre barátságtalanabb körülmények közepette. Eddig még helyes volt az integrációért, a bevándorlók védelméért, az idegenellenesség és a rasszizmus ellen harcolni. Most a helyzet áttekinthetetlenebbé vált. Franciaországban és Svájcban már tanulmányozható, mi vár Európára, milyen fájdalmas lesz az összecsapás a liberális értelmiség számára, s pontosan akkor, ha azért kell harcolni, hogy ez küzdelem békés maradjon.

Most jelent meg egy megrendítő erejű leleplezéseket tartalmazó könyv a francia elővárosi gettókról, s emellett a helyi iszlámista közegről és a befolyásos prédikátorról, Tarik Ramadanról.

Caroline Fourest könyvében felszólítja Ramadant és híveit, hogy végre világosan mondják meg, hogyan szeretnék, ha az ő Európájuk a maga öntudatos muzulmán lakosságával kinézne? Milyen eszközöket tartanak legitimnek e célok eléréséhez, milyen a viszonyuk az iszlám terroristákhoz, és milyen szerepet játszanak ebben a világban a nők?

Hosszú ideig megengedhettük magunknak – fejezi be írását Minkmar-, hogy a lakosság muzulmán feléről ne vegyünk tudomást, s magukra hagyjuk őket. Ezek az idők legkésőbb Theo van Gogh halála óta végkép véget értek. Legalább 25 éves késésben vagyunk, hogy megkérdezzük az európai muzulmánokat, s ezzel létükről egyáltalán tudomást vegyünk: mit is akartok ti?

Bild am Sonntag (bild.t-online.de)

A legnagyobb példányszámú német bulvárlap vasárnapi kiadása Ismét lángol egy mecset című cikkében elemzi a hollandiai állapotokat, s ennek esetleges következményeit Németországban.

A bajor belügyminiszter Günter Beckstein (CSU) szerint: “A hollandiai összecsapások Németországban is elképzelhetőek. Pontosan a nagyvárosokban alakultak ki gettók és párhuzamos kultúrájú társadalmak. Beckstein szerint az ott történt konfliktusokért Hollandia is felelős, hiszen túl soká ringatta magát a multikulturális társadalom illúziójában. Párbeszédet kell folytatnunk a jóindulatú külföldiekkel és támogatnunk kell beilleszkedésüket, ugyanakkor ez utóbbit erőteljesen meg is kell követelnünk. A külföldieknek meg kell tanulniuk a nyelvünket, és el kell ismerniük a német kultúra vezető szerepét.”

Az SPD belpolitikai szakértője Dieter Wiefelspütz, kijelentette: “Hollandia mindenhol megtalálható, ez nálunk is megtörténhet. Senkinek sem szabad a biztonság hamis illúziójába ringatnia magát.”

Egyúttal felszólította a muzulmán közösségeket, hogy világosan határolódjanak el az erőszakos cselekmények elkövetőitől és a vallási őrülettel.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001-2005

Comments are closed.