Forrás: MNO

Gyurcsányi kapálózás napkeltétől napnyugtáig

A tévé műsoráról

2004. november 15. 9:38

Lőcsei Gabriella

Nincs még ilyen eszement kapálózás sehol a világon, mint amilyet a Gyurcsány-féle kabinet e napokban produkál: miközben demokratikus voltát hangsúlyozza, rettenetes kampányt folytat a köztársasági elnök által kiírt népszavazás ellen. Céljuk elérése érdekében a közszolgálati televíziókat is csatasorba állítják, a tévések pedig készségesen gondoskodnak róla, hogy reggeltől estig téma legyen az az “áldatlan állapot”, amelyet a kettős állampolgárság idézne elő.

Reggelente erre ébredünk, estelente ezzel hajtjuk álomra a fejünket: ne tekintsük rokonainknak, de még felebarátainknak sem a határokon túli magyarokat. Áttételesen erről papol a Nap-kelte s az esti műsor, ezt szajkózza Lendvai Ildikó és a mozgáskényszeres miniszterelnök, ezt az egész kormánykoalíció. Ne segítsünk rajtuk, ahogy jó rokonokhoz illik, az anyaország ne fogadja őket tárt karokkal, kettős állampolgársággal, a tárt karok – Magyarország részéről – csak a tömegesen betelepedő kínaiakat, a százezer-számra itt maradt egykori szovjet megszállókat, a földjeinket, erdeinket, útjainkat, de még a temetőinket is fölvásárló osztrákokat, németeket, az olcsó ingatlan-biznisz kedvéért ide érkező hollandokat, íreket és izraelieket illetik meg, de nem a magyarokat.

Nincs min csodálkoznunk, ha semmi másban nem is, a Kárpát-medencében élő magyarok sorsát illetően következetes maradt választási győzelme után a két baloldali párt azokhoz az elvekhez, amelyeket ellenzéki pozíciójában vallott. Akkor az Orbán-kormány által szorgalmazott magyarigazolványok rendszerét szidta, gyalázta (majd pedig, amint tehette, meg is szüntette), most, a magyarigazolványok visszavonása után keletkezett kétségbeesés enyhítésére tett javaslatot, a kettős állampolgárságot fúrja, veszettül. Nincs még ilyen eszement kapálózás sehol a világon, mint amilyet a Gyurcsány-féle kabinet e napokban produkál: miközben demokratikus voltát hangsúlyozza, rettenetes kampányt folytat a köztársasági elnök által kiírt népszavazás ellen, és minden eszközzel megpróbálja arra bíztatni a szavazati joggal rendelkező polgárokat, hogy ha, netalántán elmennek voksolni december 5-én, nemmel szavazzanak a kettős állampolgárság ügyében. Céljuk elérése érdekében a közszolgálati televíziókat is csatasorba állítják a szocialisták, a tévések pedig készségesen gondoskodnak róla, hogy reggeltől estig téma legyen az az “áldatlan állapot”, amelyet a kettős állampolgárság idézne elő. (Maga az érv is felháborító, amit a más helyzetekben a népek barátságát, testvériségét hangoztató politikusok harsognak: az anyaország lakossága sínylené meg, ha állampolgári jogaikkal élve tömegesen jelennének meg városainkban, falvainkban a határokon túlról érkező, szülőföldjüket elhagyó magyarok. Csak őket sínylenénk meg, a többi ideözönlő nációt semmi körülmény között. Azt sem, aki gőgös gyarmatosítóként érkezik, azt sem, aki idegen kultúrájának, vallásának, új földesúri hajlamainak akar érvényt szerezni a mi hazánkban&)

A Nap-keltének is a kettős állampolgárság a fő témája, az esti stúdióbeszélgetéseknek is, s a napközbeni adásokba is jut a témából, elegendő. Mivel kipróbált szakemberek szerkesztik, rendezik és vezénylik le ezeket a tendenciózus adásokat, nem is kérdés, kinek az elgondolásaitól visszhangzik az éter, az egész elektronikus média. A Nap-kelte kérdezz-felelek részébe azt a szocialista képviselőnőt hívják be (régebben Össztűz volt e műsorblokk neve, most szelídebb cím alatt fut e veszedelmesen kiagyalt játék), akinek a mondandójától függetlenül, már a puszta hangjától idegbénulás lesz úrrá az embereken. Azokon is, akiknek az a tisztük, hogy “meredek” kérdéseket tegyenek fel neki. A legbénább beszélgetőpartner “természetesen” a jobb oldalról érkezik, nem csoda, hogy a szaporaszavú képviselőasszonyság úgy hagyja el a Magyar Televízió stúdióját, mintha ő maga volna a határon túli magyarság legfőbb pártfogója. Patrona Transsylvaniae. Később, igaz, képbe hozzák a Nap-kelte munkatársai Csurka Istvánt is, ironikus megnyilatkozásaiból az egykori népszerű tárcaíró emlékét halássza elő az ember. Már aki emlékezik a zseniális íróra, aki Csurka István néven jegyezte dolgozatait. A többség azonban – hisz’ oly rövid a nagyközönség emlékezete – a politikai viharok által megtépázott, hiteltelenített pártelnököt látja maga előtt, hiába mond figyelemreméltó dolgokat is, nem igen ügyelnek a szavaira. A Nap-kelte stábja tehát elégedetten nyugtázhatja magában, a kormány kedve szerint kampányolt a kettős állampolgárság ügyében, három héttel a népszavazás előtt.

Amikor még puhíthatók az emberek. Hajlanak a szóra, kiváltképpen, ha legalapvetőbb félelmeiket veszik célba: jut-e holnap elegendő kenyér a családnak, ha azt a keveset, amink van, másokkal kell megosztani. Józan érvelést, erkölcsi hivatkozást, felelős emberektől szinte sehol nem hallani, a köztelevíziókból sem. Sőt, e tárgykörben még logikus kérdéseket sem szokás föltenni senkinek. Nem kérdi talán senki sem, miért jelentene nagyobb gondot az országnak az esetleg csakugyan minálunk megtelepedő magyar, mint az idegen. (A félreértések elkerülése végett kijelentem, szikrája sincs bennem az idegengyűlöletnek, szeretek kínai éttermekbe, ír kocsmákba, bajor sörözőkbe, holland kertészetekbe járni, szívesen hallgatom a klezmer zenekarok játékát. Az osztrák sógorokkal is jól megvagyok, ha szeretett Nyugat-Dunántúlomból legalább azt a kis földdarabot meghagyják nekem, hol őseim örök álmukat alusszák. Ám azt föl nem foghatom, miért nyomnak többet a latban ők, a messziről érkező letelepedők, mint a velünk egy nyelvet beszélő, közös történelmi múltra visszatekintő erdélyiek, kárpátaljaiak, vajdaságiak, felvidékiek? Akik – mellesleg szólván – nem is biztos, hogy éppen miköztünk szeretnének élni.) Azt a kérdést sem szögezi senki a miniszterelnök mellének, miért tartja jónak a kettős állampolgárság helyett az általa (kínjában?) javasolt, úgynevezett külföldi útlevelet, ami voltaképpen nem más, mint az egyszer már megfúrt magyarigazolvány zanzásított változata? S itt a harmadik megkerülhetetlen kérdés is: vajon milyen érzés töltené el azokat az egoizmussal degeszre tömött honfitársainkat, ha az itthonihoz hasonló kampány kísérné az Európai Unióban az új tagállamok, köztük Magyarország polgárainak az el- és befogadását, az elvek szintjén és a gyakorlatban egyaránt? Gyurcsány és köre egyébként is a számukra módfelett zavaró kérdéseket sorra, rendre kikerüli. De kikerülheti-e az a közszolgálati média, amelynek a fenntartásához szükséges pénzt valamennyi adófizető polgár adja össze, nemcsak azok, akik emberségből is, magyarságtudatból is, de még logikából is elégtelenre vizsgáznak!

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001-2005

Comments are closed.