Forrás: Magyar Rádió

A pozsonyi belváros szép, de lakni nem lehet benne

Elhangzott: 2004. november 7.

2004. november 11., csütörtök 14:29

587 olvasás

Egykori koronázóvárosunkat, a reformkori Pozsony színhelyét jóllehet, ma már kizárólag Bratislava néven ismeri a világ, de a szlovák főváros magyar, német és zsidó múltját azért őrzik a történelem és az irodalom lapjai, őrzik a falaik között élő polgárok, a hajdani Pozsonyiak, Presburgerek utódai.

Van mit őrizniük. Szalatnay Rezső így ír erről:

„A nemzet története a városokban tükröződik, mint a csillagok a folyó tükrében. Ez a város kincses Pozsony, ilyen tükrünk. Mindent látott és mindenre emlékszik. Látta Balassi Bálintot, Pázmányt Pétert, Csokonait és Petőfit, Kisfaludyt és Jókait, Tompát és Madáchot. Ezernyolcszázhuszonötben Széchenyi István itt állott fel a Magyar Tudományos Akadémia tervével az országgyűlésen. Kossuthot hallották e falak és Kölcseyt és Wesselényit és Deákot. Királyok magyar esküjét, Liszt muzsikáját hallották és Zichy Gézáét. Fadrusz itt emelte föl a vésőt szikrázó szemekkel, itt dolgozott titokzatos műhelyében Kempelen Farkas. Itt tanított és írt Bél Mátyás. „

A felsorolást folytassuk Éber Tibor soraival!

„Mátyás király egyetemet alapított a városban. A híres Academia Istropolitanát, melynek építésére húszezer körmöci arany fejében 1464-ben engedélyt kapott II. Pál pápától. A prímáspalota tükörtermében 1805 októberében írt alá békeszerződést Napóleon és I. Ferenc császár, és ugyanitt volt Görgey főhadiszállása Világos előtt, és itt írta alá a halálos ítéleteket Haynau. A hajdani katolikus főgimnázium mellett a klarisszák temploma. A diákmiséken itt orgonált Dohnányi Ernő, Bartók Béla meg Albrecht Sándor.”

Paloták, házak, kövek, emberek – maga a történelem. A változások a magyar feliratok hiányától eltekintve szembeszökők. Gyönyörű lesz az óváros, felújított palotáival, templomaival, polgárházaival. A barátságos és tiszta udvarokon díszkutak, dézsákban leander, felfutó borostyán, a körfolyosókon mindenütt muskátlis ládák. A falakat nem csúfítja firka, és az utcákon sem hord szemetet a Dévény felől fújó nyugati szél. Frideczky János azonban, a Pozsonyi Casino feltámasztója, lévén építészmérnök és régi pozsonyi, csak részben osztotta lelkesedésemet.

– Az való, hogy a történelmi óvárosban megmaradt épületeket szépen rendbe hozták, külsőleg jól néznek ki, a kihasználása persze, hogy eltérő az eredetihez képest nem lakások vannak benne meg műhelyek meg üzletek, hanem tényleg, irodák, hatóságok, vállalatok ülnek benne és a földszintek teli vannak vendéglátó-ipari egységekkel. Bevásárolni már nem lehet az óvárosban azoknak a maradék lakóknak, akik itt maradtak. Ennyi az óvárosról, szép, jó, de nem az a város, ahogy én azt megszoktam valamikor. És ahogy manapság is Olaszországban látszik, régi városok teli vannak élettel. Itt az élet megszűnik este, amikor bezárnak a kocsmák, a bárok.

Ami a többit illeti, sajnos, ez a szép Pozsony ez nem csak az óvárosból tevődött össze, hanem itten a századok folyamán a városfalakon kívül is épültek városrészek, melyek éppen magukon hordták a kor pecsétjét. Barokk korban nagyon sok épület épült, aztán a biedermeier hatása alatt nagyon elterjedt a klasszicizmus, meg hát, a körülötte lévő polgári házak, ezek java sajnos, eltűnt. Azért is, mert voltak itt olyan városrészek, ahol főleg zsidók laktak vagy főleg németek, a váralján például főleg németek laktak, a vár az óváros között és a várhegy között lévő területen zsidók. Ezeket elűzték, és a házaikat tönkretették, azaz nem törődött velük senki. Aztán nem volt pénz javításra, le kellett bontani.

A többi, az északi városrész, még aránylag jól megúszta, az óvárost, a vasútállomás közt lévő területet tizenkilencedik század vége felé építették be polgári házakkal, neobarokk, meg szecessziós épületekkel. Ez főleg a magyar lakosságé volt ez a városrész, akik mégiscsak tovább maradtak itt, mint a zsidók vagy a németek, és sokkal nívósabb lakóépületekben laktak, ezeket aztán úgy, ahogy megtartották, most ezt is, ezt a városrészt is kezdik javítani.

Keletre az óvárostól sajnos, sok minden tönkrement, egyszerűen letaroltak egy egész területet és építettek a helyébe lehetetlen épületeket. Itt van például a Grassalkovich palotával is, a Grassalkovich itt fölépített magának egy palotát, aztán ment az épület kézről kézre, az utolsó Habsburg-uralkodó rokona, a Frigyes főherceg lakott itt még a monarchia idején, akkor aztán átvette a csehszlovák állam, jelenleg a szlovák elnöknek a palotája. És előtte van egy tér, a tér körül összes házat lebontották és helyettük lehetetlen méretű, lehetetlen kinézésű épületeket építettek.

Cservenka Judit műsora nyomán