Forrás: Magyar Rádió

Még tippelni sem lehet, mi lesz Arafat után

Javulnak-e a béke esélyei Izrael és a palesztinok között?

2004. november 10., szerda 22:55

446 olvasás

Jasszer Arafat egy párizsi katonai kórházban van, állapotáról a szóvivők sejtelmesen nyilatkoznak, de lényegében már mindenki arra készül, hogy új korszak kezdődik a palesztin politikai életben, hiszen Jasszer Arafat neve összefonódott a palesztin üggyel, az egész világon harminc évig úgy tartották számon, mint az első számú palesztin vezetőt.

– Hogy is kezdődött ez a karrier?

– 1968-ban a karamehi csatával tűnt fel Arafat. Ez az esemény az önmagára ébredésnek valamifajta első jele volt, amikor az arabok először próbálták meg lemosni azt a szégyenfoltot, amit a nagyon súlyos katonai vereség miatt kellett elszenvedniük, és ennek a szervezője, véghezvivője Arafat volt – mondta Ónody György, Közel-Kelet szakértő.

– De honnan jött ő, hiszen a születési dátuma, helye tisztázatlan, ma se tudja senki pontosan, hogy tényleg 75 éves-e. Voltak olyan hírek, hogy ő tulajdonképpen Egyiptomban nevelkedett, és az egyiptomi titkosszolgálat által támogatott egyén, tehát nem nagyon világos, hogy ő hogyan is kezdte pályafutását, hogy jutott el idáig, hogy a nyilvánosság előtt is már megmutathassa képességeit.

– Egyetemre járt Kairóban, és az egyetemistáknak volt vezetője, azt lehet mondani, hogy a palesztin diákszervezetnek volt a főnöke, és mint ilyen, már 1965-ben azokban az első csatározásokban, amelyek rendkívül alacsony színvonalú és rendkívül rövid ideig tartóan az izraeliek ellen kezdődtek, már vezető szerepet játszott. Közben aztán volt egy bizonyos időszak, amikor elment Kuvaitba, építészmérnöki diplomát szerzett, és állítólag ott szerzett vagyont. Ezt más források cáfolják, és azt mondják, hogy nem szerzett vagyont, hanem egyiptomi cég mérnökeként dolgozott. Ezt éppúgy nem tudjuk pontosan, mint ahogy életrajzi dátumai, születési ideje és helye is tisztázatlan. Egy biztos, nem Jeruzsálemben született, Jeruzsálem besorolása az adatok közé azért volt szükséges, mert a palesztin ügy vezére, a palesztin nép felkent vezetője nem születhetett másutt, mint a palesztin nép önmaga által megfogalmazott fővárosában, Jeruzsálemben.

– A palesztin ügy azért elég sokat változott ezalatt a harminc év alatt, hiszen kezdetben még a teljes tagadás volt Izraellel kapcsolatban, később azért születtek valami fajta béke megállapodások, amelyek mögött Arafat valamennyire ott volt.

– Arafat kezdő álláspontja az volt, hogy fegyveres eszközökkel kell kivívni Palesztina felszabadítását. Lévén, hogy pragmatikus politikus, eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy nem lehet katonai eszközökkel győzni Izrael ellen, csak politikai rendezéssel. Tragédiája viszont az, hogy a felismerésig eljutott, de a cselekvésig nem. Nekem az a gyanúm, hogy ebben az játszott elsősorban szerepet, hogy attól tartott, amennyiben föladja a fegyveres harc koncepcióját, ha nem is programban, de a gyakorlatban, akkor elveszíti azt a vezető szerepet a palesztin tömegeknél, amelyet sikerült magának kivívni. Tehát így játszotta ezt a felemás szerepet, hogy a tárgyalóasztaloknál a politikai rendezés híve volt, hogy a nyilatkozataiban elítélte a terrorizmust, a valóságban viszont – fogalmazzunk úgy – szabad utat engedett a terrorizmusnak, másrészt a politikai rendezési lépéseknek a megvalósulását lehetetlenné tette.

– Arafat után felgyorsulhat ez a békefolyamat, lesz egyáltalán ilyen lehetőség?

– Teljesen kiszámíthatatlan minden, ugyanis semmi sem bontakozik a színfalak előtt, csak a színfalak mögött. S hogy a színfalak mögött mi történik, azt egyszerűen lehetetlenség tudni. Lehet polgárháború, lehet békés kibontakozás, lehet jobb tárgyalási készség, lehet hatalmi harc, amilyen lehetőség csak van és adódik, az mind előfordulhat, és egyszerűen nem lehet lényegében egyik dologra sem igazán és őszintén tippelni, mert a helyzet olyan – tette hozzá Ónody György.

Elhangzott 2004. november 7-én.

Lengyel Miklós