Forrás: MNOCharta a muzulmánokkal való együttélésre?
A német nyelvterület sajtószemléje
2004. november 11. 9:40
Keresztes Lajos
A Die Welt szerint az Európában élő muzulmánoknak szükségük van egy chartára, amely szabályozná a nem muzulmánokkal való együttélésüket – Hollandiában a közelgő polgárháború szaga érezhető a holland rendező, van Gogh ellen elkövetett merénylet után.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Zafer Senocak Hiányzik a saját hagyományok kritikájának készsége című írásában az ankarai születésű szerző bírálja az Európában élő muzulmánok mentalitását. A muzulmán türelmetlenség és a más vallásúak, vagy az iszlám bírálói elleni erőszak számos muszlim országban még a mindennapok részét képezi. Az istentelenséget nemcsak bűnnek tartják, hanem a jogi helyzet függvényében ebből bírósági ügy lehet, vagy társadalmi izolációhoz vezethet. Még az olyan szekularizált országban is, mint Törökországban, ahol a kilencvenes években is elkövettek vallási motivációjú gyilkosságokat.
Az Európában élő muzulmánoknak égető szükségük lenne egy chartára, amely szabályozná a nem muzulmánokkal való együttélésüket egy demokratikus, nyílt társadalomban. Aki a chartában lefektetett elvekhez nem tartaná magát, azt ki kellene zárni a hívők közösségéből, s nem hivatkozhatna az alkotmányban lefektetett vallásszabadságra sem. Egy ilyen értékkánon azonban csak akkor születhet meg, ha lezajlik egy belső vita az iszlámon belül a modernségről. Számos muzulmán azonban még arra sem hajlandó, hogy ezt a konfliktust felismerje. Nem készek arra sem, hogy kritikusan megvizsgálják saját hagyományaikat, s azt kíméletlenül szembeállítsák a modern társadalmak valóságával. Többek között ez is az egyik oka annak, hogy kultúrájukból olyan kevés művészet és kreativitás fakad, és ezekre megértés nélkül, gyakran ellenségesen reagálnak mások.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Dirk Schürner Multikulturalizmus: Európa alaphazugsága címmel számol le egy mítosszal. Egy iszlám fundamentalistának a holland rendező, van Gogh ellen elkövetett merénylete összecsapásokhoz vezetett. Bekövetkezett, amitől a bűntett után már sokan tartottak. Heerenveenben felgyújtottak egy mecsetet, Udenben egy korán iskola égett le, s a falakon cinikus sorok olvashatóak, „Theo, nyugodj békében”. Szerda reggel a Hága Laakkwartier városnegyedében a rendőrséget – miközben az megpróbált egy gyanús lakást kiüríteni – gránátokkal támadták meg; a hadsereget kellett bevetni és a légteret lezárni.
Mindenhol a közelgő polgárháború szaga érezhető, Balkenende miniszterelnök pontosan érzi ezt és kétségbeesetten szólítja fel honfitársait nyugalmuk megőrzésére. Mégis, az első napok eszkalációja hozzájárult ahhoz, hogy az európai alaphazugságot – s nem csak a hollandot – a multikulturalizmust a felszínre hozza. Hiszen semmi sem lesz olyan ezután a népcsoportok és vallások viszonyában, mint eddig volt.
Természetesen lehet a van Goghra kimondott fatvát a megszokott stílusban egy magányos fanatikus tetteként beállítani – miként ez történt Pim Fortuyn meggyilkolásakor is. Pedig a lehangoló elemzéseknek már akkor arra az eredményre kellett volna jutniuk, hogy itt azért halt meg egy politikus, mert a multikulturalizmus tabuit egyáltalán meg merte nevezni. Van Goghs munkatársnőjét, a liberális képviselő Ayaan Hirsi Alit a bűntudat gyötri, mert ő adta az ötletet ahhoz a rövidfilmhez, ami a rendező meggyilkolásához vezetett. Még a gyilkosság napján Hirsi Alit a jól őrzött, és állítólag titkos lakásában iszlamisták halállal fenyegették meg.
Mint egy harmadik világbeli diktatúrában, a képviselőnőnek egy nyitott társadalomban üldözött vadként kell élnie, bujkálnia.
Ezért nem segítenek az olyan állítások, hogy a közel egymillió hollandiai muzulmánnak csak öt százaléka potenciális veszélyforrás. Ez pontosan 50 000 erőszakra hajló szomszéd, aki remekül beágyazódott, s akit a család hűsége és a becsület kódexe véd. Ez a rémálma minden hírszerzésnek és biztonsági erőnek, amelyeknek be kellett vallaniuk, amit a van Goghot meggyilkoló iszlamista csoport megfigyelésekor tapasztaltak, nevezetesen egy kapcsolattartójuk titkos rendőrségi aktákat juttatott el hozzájuk.
Ilyen tehetetlenség láttán a különleges tolerancia országát, s a magát baloldali értelmiségieknek nevezőket hirtelen elöntötte a düh, maga a liberális frakcióvezető Jozias van Aartsen így írta le a veszélyt: 1940 óta sohasem álltunk szemben az együttélés hasonló ellenségeivel.
A francia belügyminiszter és leendő elnökjelölt Sarkozy felvette a fonalat, és hangosan panaszolta, hogy a laicista állam kellős közepén százszámra találhatóak olyan jogmentes övezetek, ahol nem a Code civil, hanem a sária van érvényben. Sarkozy első lépésként egy következetes állami mullah-képzést követel, ahol a végzetteket a jogállamiság tiszteletére nevelnék.
Amennyiben a politikusok továbbra is homokba dugják a fejüket, és a békére és szabadságra leselkedő veszélyt lebecsülik, akkor a választók – mint Fortuyn esetében -, olyan pártokat fognak támogatni, amelyek kemény fellépést követelnek egy rabiátus kisebbséggel szemben. Ezért kapcsolódik a Hollandiában történtekhez a hír, miszerint a szomszédos Belgiumban a legfelsőbb bíróság betiltotta a nyíltan rasszista szélsőjobboldali „Vlaams Blok”-ot.
A holland nyelvű Flandria legnagyobb pártja, mint azt elnökük Frank Vanhecke bejelentette vasárnap Antwerpenben, hogy „Vlaams Belang” (Flamand Érdek) néven újjáalakul. Az ideológiai ballasztoktól és utcai harcosoktól megtisztított párt, mint politikai partner hirtelen érdekessé válik a liberálisok és kereszténydemokraták szemében. A legnagyobb gyarapodást felmutató pártot továbbra is kizárni, ahelyett hogy az eddig letagadott problémákat végre felvegyék a politikai napirendre, az Flandriában öngyilkosság volna. A Vlaams Blok ideológusa, Gerolf Annemans hűvös nyíltsággal már bejelentette, hogy az új párt szabályzata is „kellően szennyes lesz, hogy az embereket megszólítsa.”
Az attól való félelemben, hogy az egész európai pártspektrum jobbra tolódhat, Hollandiában a szociáldemokraták a titkosszolgálatok és a rendőrség megerősítését követelik. Ez jól jelzi erős megrázkódtatásukat. Azt, hogy ezt az apokaliptikus figyelmeztetést még mindig nem mindenki érti, jól mutatja Volker Schlöndorff naiv és jellemző nyilatkozata: csodálkozik azon, hogy nem Michael Moore lett egy keresztény-fundamentalista fegyverőrült áldozata Amerikában. De Moore-nak egyetlen hajszála sem görbült meg, míg holland kollégája, aki egy sokhangú és színes Európa garanciájának számított, halott.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin Felhívás a szélsőjobboldal elleni harcra címmel ismerteti a birodalmi kristályéjszaka évfordulóján Paul Spiegelnek, a Németországi Zsidók Központi Tanácsa elnökének beszédét. Spiegel kerekasztal összehívását követelte a növekvő szélsőjobboldali veszély ellen, mint mondta: öt perccel tizenkettő előtt vagyunk. Intő jelként értékelte az NPD és a DVU sikereit a szászországi és brandenburgi tartományi választásokon.
Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001-2005
