Forrás: Magyar Rádió

Memoriter

2004. november 4., csütörtök 10:08

965 olvasás

Irodalmi segédanyag 16 éves diákoknak és az irodalom iránt érdeklődőknek. E-mail: mailto:[email protected]

Műsorainkat fél évre visszamenőleg meghallgathatja a Magyar Rádió Hangtárában – ahol adóra, évre, hónapra, órára lebontva böngészhetnek hallgatóink.

Adás: 2004. november 28. 15.40-16.00

Irodalmi segédanyag 16 éves diákoknak és az irodalom iránt érdeklődőknek

Válogatás: Csokonai Vitéz Mihály verseiből.

Közreműködik: Gera Zoltán, Hegedűs D. Géza és Major Tamás.

Vendég: Debreceni László irodalomtörténész

Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

e-mail: [email protected]

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

(1773-1805)

Egész élete harmincegy esztendő: 1773. november 17-től 1805. január 28-áig. E rövid idő alatt olyan gazdag, sokszínű és maradandó életművet hagyott hátra, hogy Vörösmartyig, Aranyig és Petőfiig sincs párja.

A Kollégium diákjaként kezd verselni, és már kamaszkorában tudomásul vett költő. Szomjazza a tudást, és szomjúságához példás kitartása és rendkívüli memóriája van. Mire elvégzi az iskolát, latinul, görögül, németül, franciául és olaszul tud, jártas kora irodalmában, filozófiájában, és tájékozott a természettudományokban. Egyszerre ragadja el a felvilágosodás haladó szelleme, a rokokó költészet kecsessége, az ókori latin és a XVII. századbeli francia klasszikusok pátosza. Ilyen műveltséggel és irodalmi megalapozottsággal fogadja magába a népköltészet hatását. És közben diákosan vidám örök tréfálkozó, életet szerető, nyughatatlan, mindent próbáló. Hamarosan kifejezője lesz az új, a polgárosodás felé néző haladó szellemnek. Már az otthon is errefelé irányította: apai nagyapja református prédikátor, apja felcser, vagyis sebészorvos, aki korai haláláig maga is tollforgató tudósféle, orvostudományi és történelmi szakkönyvek kéziratait hagyta hátra. A költő anyja cíviscsalád leánya. Művelt polgárok voltak a feudális Magyarország legpolgáribb városában…./Folytatás/

Műsorainkat fél évre visszamenőleg meghallgathatja a Magyar Rádió Hangtárában – ahol adóra, évre, hónapra, órára lebontva böngészhetnek hallgatóink.

Adás: 2004. november 21. 15.40-16.00

Irodalmi segédanyag 16 éves diákoknak és az irodalom iránt érdeklődőknek

Részlet Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója című művéből, valamint verseiből.

Vendég: Bíró Ferenc irodalomtörténész. Km.: Gáti József, Mádi Szabó Gábor és Végvári Tamás

Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

e-mail: [email protected]

KAZINCZY FERENC

(1759-1831)

Kazinczy Ferenc gazdag munkásságának nagyobbik része a felvilágosodás rövid emberöltője utánra esik, de nemcsak azért tartozik a világosság nemzedékéhez, mert akkor indul, és annak az egyik jellegzetes alakja, hanem azért is, mert éppen ő az, aki továbbviszi a felvilágosodás eszmevilágát és hevületét, hogy a sötétség évtizedeiben a legeslegfőbb ösztönző legyen, s megérve még a reformkor kezdetét is, összekötő kapocsként vehessük tudomásul a XVIII. század újító szelleme és a XIX. század romantikája között. Kazinczy még Bessenyeitől kapta az ösztönzést, és Kisfaludy Károlyon keresztül Vörösmarty nemzedékének is ösztönzője lett.

Kazinczy Ferenc 1759-ben született művelt, könyvet, zenét, képzőművészetet kedvelő módos középnemes családban. Írói hajlamai kisgyermek korában kezdtek gyaníthatókká válni, emellett jó érzéke volt a festéshez, rajzoláshoz is, az olvasás pedig szinte mámorba ejtette. S mindez nem volt szüleinek ellenére, akik örültek, hogy első gyermekük minden bizonnyal író lesz. A Kazinczy család ama ritka nemesi körökhöz tartozott, ahol becsülete volt az írónak. Apja tehát minden módon pártolta tanulni akarását, és amikor az apa viszonylag fiatalon meghalt, az egyszerre erélyes, gyengéd és céltudatos anya állt pártfogóan mögötte…../Folytatás/

______________________________________________________________

Adás: 2004. november 14. 15.40-16.00

Irodalmi segédanyag 16 éves diákoknak és az irodalom iránt érdeklődőknek

Batsányi János verseiből.

Vendég: Bíró Ferenc irodalomtörténész.

Km.: Latinovits Zoltán, Mádi Szabó Gábor és Mensáros László – Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

e-mail: [email protected]

Batsányi János (1763-1845)

Tapolcán született 1763. május 9-én. Kispolgári család fia, apja vargaként kereste családjának a kenyeret.

Gimnáziumi tanulmányait Keszthelyen, Veszprémben és Sopronban, a filozófiai tanfolyamot 1783-tól Pesten, a piaristáknál végezte. Itt tanára, Horányi Elek felébresztette történelmi érdeklődését.

Tanulmányai folytatásához az anyagiakat csak úgy tudta előteremteni, hogy állást vállalt; joghallgatóként Orczy Lőrinc házába került, mint a neves költő fiának tanulótársa. A tehetős és tekintélyes család mind életkörülményeinek, mind intellektuális arculatának alakulásában meghatározó szerepet játszott. Ők egyengették, amíg tudták hivatali pályáját, s bizonyosan hozzájárultak ahhoz, hogy az alacsony sorból származó fiatalember oly öntudatosan és magabiztosan mozogjon az életben. /Folytatás/

Batsányi János összes költeménye

____________________________________________________________

Adás: 2004. november 7. 15.40-16.00

Válogatás Bessenyei György verseiből.

Vendég: Csorba Sándor irodalomtörténész.

Km.: Básti Lajos és Pálos György

Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

BESSENYEI GYÖRGY

(1742-1811)

A magyar felvilágosodás kezdetét 1772-től, Bessenyei György Ágis tragédiája című verses drámájának megjelenésétől számítjuk. Bessenyei a magyar felvilágosodás főalakja. De nem eléggé él a nemzeti köztudatban. Úgy hat évtizeddel ezelőtt a kitűnő pedagógus-irodalomtörténész, Vajthó László, tanítványai segítségével ugyan kiadott jó néhány porladó Bessenyei-művet, ő maga cikkekben, tanulmányokban igyekezett népszerűsíteni a nagy kezdeményező alakját, múlhatatlan érdeme, hogy a tudományban Bessenyei méltó helyére is került, de közismertsége meg sem közelíti nem egy olyan tiszteletre méltó utódjáét, akinek életműve valójában kevésbé jelentékeny és kisebb történelmi-szellemi hatású, mint az övé.

Szabolcs megyében született, Bercel községben, mint egy hajdan nagy vagyonú, de az évszázadok folyamán szerény vidéki nemesekké parlagiasodott család gyermeke. Születési dátuma körül régóta vitatkozik az irodalomtörténet. Ha elfogadjuk, hogy 1742-ben született, akkor tizenkilenc éves fővel lett testőr, és harmincéves korában lép fel irodalmi vezérként.

folytatás

_____________________________________________________________

Műsorainkat fél évre visszamenőleg meghallgathatja a Magyar Rádió Hangtárában – ahol adóra, évre, hónapra, órára lebontva böngészhetnek hallgatóink.

Előző részek tartalmából:

Adás: 2004. október 31. 15.40-16.00

Válogatás Hölderlin verseiből

Vendég: Kukorelly Endre író, költő

Km.: Kézdy György, Vallai Péter és Végvári Tamás

Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

Friedrich Hölderlin válogatott versek

JOHANN CHRISTIAN FRIEDRICH HÖLDERLIN

(1770-1843)

Régi módos polgári család sarja volt. Egyik egyenesági őse a XVI. században egy kisváros polgármestere. A reformáció mozgalmainak kezdete óta az egyházi szervezetekhez közel álló protestánsok voltak. Papok, hitvitázók, tekintélyes egyházi gondnokok akadtak közöttük. A szigorú, áhítatos pietizmus meghatározta puritán életmódjukat. Ilyen háttérrel igen szomorú körülmények közt élte át gyermek- és serdülőkorát. Apját korán elvesztette, majd mostohaapja (anyja második férje) is hamar meghalt. Ridegen áhítatos anyja két férjét és négy gyermekét vesztette el. Életformája a gyász, a komorság volt, rettegett az öröm lehetőségétől is, bűnnek érezte a vidámságot, még a mosolyt is.

A fiú szinte menekült az iskolák adta tanulási lehetőségek közé. Csöndes, hamar bontakozó értelmű, könnyen tanuló fiú volt. A családi hagyomány és az anyai igény folytán kamaszkorától fogva papnak készült. Hamar megtanulta az akkor “szent nyelvek”-nek mondott örökséget, a Szentírás eredetiben olvasását lehetővé tevő héber, görög és latin nyelvet. Majd a középiskolát sikeresen elvégezve a nagy hírű tübingeni egyetemre iratkozhatott be teológiát tanulni. El is költözhetett a túl komor otthonból, az egyetem környékén két diáktársával közös albérleti szobát vehetett ki.

Folytatás

_____________________________________________________________

Adás: 2004. október 24. 15.40-16.00

Részlet: Goethe: Az ifjú Werther szenvedései című művéből, a Pesti Színház előadásában. Rendező: Marton László.

Vendég: Schein Gábor irodalomtörténész

Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

JOHANN WOLFGANG GOETHE

(1749-1832)

Nevét később Johann Wolfgang von Goethének mondta és írta. A Majna-parti Frankfurtban született polgárfiú, amikor már weimari kegyelmes úr volt, kedvtelve hangsúlyozta maga szerezte nemességét. Életében, életvitelében is szívesen alkalmazkodott a feudális életformákhoz, tetszetős külsőségekhez, holott életművével a feudalizmuson túllépő polgáriságnak világviszonylatban is legnagyobb hatású kifejezője volt.

Goethe könyveinek véghetetlen sora mintha magát az egész világot akarná megfogalmazni versben, prózában, lírában, szépprózában, drámában, elmélkedésben, természettudományban. Voltjogász is (eredeti diplomája szerint a “doctor iuris” címet viselte), de úgy értett fizikához és anatómiához, mint a szaktudósok. Volt pénzügyminiszter és volt színigazgató. Ha csak egyetlen versét, egyetlen regényét és egyetlen drámáját említjük, máris világos, hogy aki az “Erlkönig”-et, az “Ifjú Werther szenvedései”-t és a “Faust”-ot írta – a világirodalom leghíresebb és minden műfajban a legnagyobb irodalmi alkotóművészei közé tartozik.

Alig lépett ki a kamaszkorból, már zajos és botrányos sikerei vannak. Korábban egyszerre szidják és lelkesednek érte. Majd egész élete sikerek szakadatlan láncolata. Idősebb korában már világtekintély. Öregen a félistenek fényköre veszi körül csapodár szerelmes diákkorától késő aggastyán éveiig. De hűtlenségeinek lelkifurdalásaiból remekművek keletkeztek. Az epekedő szerelem halhatatlan lírai alkotását, a “Marienbadi elégiá”-t hetvennégy éves korában írta. És közel volt nyolcvanadik születésnapjához, amikor a Faust végső soraival hitet tett a testet-lelket felemelő örök nőiség mellett. /Folytatás/

____________________________________________________________

Adás: 2004. október 17. 15.40-16.00

Részlet Schiller: Ármány és szerelem című drámájából készült rádióváltozatból

Rendezte: Varga Géza

Vendég: Forgách András író – Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

Schiller, Friedrich (1759-1805) Német drámaíró, költő

1759. november 10-én született Marbachban. Szegény kispolgári szülők gyermeke, az apja felcser, később toborzótiszt volt a württembergi herceg hadseregében. Tizennégy éves korában maga Schiller is a katonaság felé indult el, a Karlsschule nevű stuttgarti katonai akadémián jogot és orvostudományt tanult. Karl Eugen herceg tisztiiskolájának despotikus fegyelme megviselte a költői lelkületű növendéket, az elszenvedett sérelmek életre szóló nyomot hagytak benne.

1780-ban kinevezték ezredorvossá, de őt ekkor már inkább első drámája, a Haramiák foglalkoztatta, amely a mannheimi ősbemutatóján, 1782-ben óriási hatással volt a nézőkre: egy egész nemzedék ismert benne elfojtott sérelmeire és vágyaira. Károly Jenő herceget felháborította ezredorvosának lázító “komédiája”, és kaszárnyafogságra ítélte Schillert azon a címen, hogy titokban megnézte a darabja egyik előadását. Schiller, amint tehette, megszökött Württembergből. Jövőjét a mannheimi színház intendánsának, Dalbergnek a biztatására alapozta, de már a következő darabját sem sikerült vele előadatnia.

Hányatott évek következtek ekkor Schiller életében. Egy-egy pártfogójánál és tisztelőjénél talált átmenetileg menedéket, így 1783-ban Henriette von Wolzogen asszony birtokán a türingiai Bauerbachban, ahol elkészült az Ármány és szerelem, 1784-ben egy ideig megint a mannheimi színháznál mint dramaturg, aztán a Drezda melletti Loschwitzban, Gottfried Körner házában. Itt meleg kapcsolat szövődött a fiatal költő és vendéglátója között, és a megtermékenyítő nyugalomnak köszönhetően, amelyet Körneréknél és baráti körükben két éven át élvezett, új drámáján, a Don Carloson dolgozott. /Folytatás/

Fridrich Shiller: Ármány és szerelem (az Elektronikus könyvtárból)

____________________________________________________________

Adás: 2004. október 3. 15.40-16.00

Részleteket hallhatnak Gotthold Ephraim Lessing: Bölcs Náthán című művéből készült rádióváltozatból. Rendezte: Varga Géza.

Vendég: Győrffy Miklós irodalomtörténész – Játék ajándékkönyvekért.

A Jeruzsálem alatt harcoló német kereszteslovagok egy csapata arab fogságba esik. Mindannyiukat kivégzik – egyetlen ember kivételével, akinek arcán Szaladin szultán fölfedezni véli rég eltünt öccsének vonásait, s ezért futni hagyja. A csodával határos módon megmenekült lovag véletlenül tanúja lesz egy tüzvésznek, és így alkalma nyílik, hogy élete kockáztatásával kihozza a házból Náthánnak, a gazdag kereskedönek egyetlen leányát, Rechát.

Szaladinnak pénzre van szüksége a háború folytatásához, s Náthánt szemeli ki hitelezöjéül. A bölcs kereskedönek ugyan nem szokása kölcsönt adni, de ebben az esetben lekötelezettnek érzi magát, hiszen ha Szaladin nem kímélte volna meg a keresztest, Recha is elpusztult volna a tüzben. Ám közben a jeruzsálemi pátriárkának tudomására jut, hogy a városban él egy zsidó, aki még csecsemö korában magához vett és sajátjaként nevelt fel egy keresztény leánygyermeket. Szaladint, a törvény örét szólítja fel, találja meg mindkettejüket – a nevelöapára büntetés, a leányra kolostor vár. A kereszteslovag azonban beleszeret megmentettjébe, és éppen Szaladin védelmét kéri a pátriárkával szemben: ha elvehetné a zsidó neveltlányát, egyszeriben minden megoldódna. Csakhogy Náthán olyan információk birtokába jut, amelyek alapvetöen megváltoztatják az amúgy is bonyolult helyzetet.

GOTTHOLD EPHRAIM LESSING

(1729-1781)

A felvilágosodás szelleme Angliában, az angol polgári forradalom befejeztével, a XVII. század vége felé bontakozott ki, de Franciaországban a polgári forradalom szellemi előkészítőjeként a XVIII. században kezdődött, és onnét terjedt szét úgyszólván egész Európára. Stílustörténetileg mindenütt a klasszicizmust folytatta és fordította ellenkező irányba, előkészítve a romantikát, amelyben már benne lappangott a realizmus igénye. Ahová átterjedt a társadalmi fejlődés folytán a felvilágosodás szelleme, ott sajátos nemzeti változatot alakított ki. A német felvilágosodásnak ugyanúgy megvolt a sajátos jellege, mint a csaknem párhuzamosan kialakuló magyar, orosz, skandináv, olasz felvilágosodásnak. Sajátos, de véletlennek mégsem mondható időbeli egybeesés, hogy a német felvilágosodás szépirodalmát megkezdő és ösztönző dráma, Lessing “Emilia Galotti”-ja és a magyar felvilágosodás indító-ösztönző műve, Bessenyei “Ágis tragédiája” ugyanabban az évben – 1772-ben – lát napvilágot. A magyar testőr és a német dramaturg aligha tudhatott egymás létéről. De Voltaire bölcsessége és hozzá Diderot dramaturgiája mindkettejük számára szellemi mozgatóerő és eszmei megalapozás volt. Ahogy nálunk Bessenyeivel, úgy a német irodalomban és gondolkozásban Lessinggel valami kezdődik. – A német irodalomban, kultúrában, szellemben ez a kezdődő új a “német felvilágosodás”, amit gyakrabban “német klasszicizmusnak” neveznek: Goethe és Schiller kora ez. Lessing a máig érvényes esztétika és dramaturgia kezdete, a világirodalmi jelentőségű német drámairodalom elindítója. Amihez ért, az kultúrtörténeti kezdetté erősödött. Folytatás/

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

_____________________________________________________________

Adás: 2004. szeptember 26. 15.40-16.00

William Blake versei. Vendég: Ferencz Győző irodalomtörténész. Km: Mádi Szabó Gábor és Rátóti Zoltán – Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

Blake angol költő, esszéíró és festő. 1757. november 28-án született Londonban. Apja jómódú divatáru kereskedő volt. Eleinte otthon tanult, majd 1767-ben szülei beíratták Henry Pars rajziskolájába. Már gyerekkorában látomásai voltak, angyalokkal találkozott, beszélt Gábor arkangyallal, Szűz Máriával és számos történelmi személlyel. Látomásai egész életén keresztül elkísérték. Tizennégy éves korában ismerte meg a rézmetsző James Basire-t, akinek művészete nagy hatással volt rá, és kitanulta a rézmetszést. Később maga illusztrálta köteteit. Miután elvégezte a Királyi Akadémiai Iskolát, illusztrációkat készített különböző újságok számára. 1773-ban feleségül vette Catherine Boucher-t. Blake megtanította rajzolni feleségét, aki ettől kezdve segítette munkájában. 1784-ben feleségével és öccsével metszetkereskedést nyitottak, de az üzlet hamarosan tönkrement.

Első verseit tizenkét éves korában írta. Első verseskötete, az 1787-ben megjelent Költői vázlatok még különböző költők, köztük Shakespeare és Milton stílusának utánzatait tartalmazta. Ezt követte Az ártatlanság dalai (1789) és A tapasztalat dalai (1794) című kötete. Blake a tapasztalati világot csak látszatnak tartotta, és a túlvilágot tekintette valóságnak. Nézete szerint születésünkkor az ártatlanságból lépünk át a tapasztalat világába, és a halállal kerülünk vissza a lelki életbe. Leghíresebb verse, A tigris A tapasztalat dalaiban jelent meg. A versben Blake szimbolikusan ábrázolta a bűnbeesett lét tragikumát. Szimbolikus költészetével Blake messze meghaladta korát, melyben a költők még alig távolodtak el az allegorikus ábrázolásmódtól. 1790-ben maga illusztrálta a Menny és Pokol házassága című kötetét, mely aforizmákat és más prózai munkáit tartalmazza. A könyvben Blake elítélte a kor értékvilágát, és támadta a hagyományos vallási nézeteket.

1790-ben a Blake család Lambeth-be költözött. Ebben az időben kezdett Blake dolgozni prófetikus-látomásos könyvein. A Vala vagy a négy Zoa (1804), a Milton (1808) éppúgy allegorikus jellegűek, akár legszebb festménye, Az idő és tér tengere. Blake-et elriasztották az ipari forradalom, az Új Jeruzsálem eljövetelében hitt. 1803 és 1818 között alkotta meg Jeruzsálem című költeményét, melyet száz rézkarccal illusztrált.

1800-tól Blake támogatóra lelt a gazdag költő és patrónus William Hayley személyében, és a Blake család három évre Hayley felphami házába költözött. 1818-tól egy fiatal tanítványokból álló csoport vette körül. Utolsó éveiben visszavonultan élt, csak néhány közeli barátjával tartotta a kapcsolatot. Ezekben az években készítette el rajzait és metszeteit az Isteni színjátékhoz, és Jób könyvéhez. 1827. augusztus 12-én halt meg Londonban.

Linka Ágnes, szerkesztő

_______________________________________________________________

Adás: 2004. szeptember 19. 15.40-16.00

Részlet Jonathan Swift: Gulliver utazásai című művéből készült rádiójátékból. Rendezte: Gál István. Vendég: Gyárfás Endre író – Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

JONATHAN SWIFT (1667-1745)

Sírfelirata, amelyet latin nyelven maga szövegezett, így hangzik: Itt nyugszik Jonathan Swift, ahol a vad felháborodás nem marcangolhatja többé a szívét. Ez a marcangolt szívű, vad felháborodások közt élt férfi társaságokban híresen kedves szavú, szellemes csevegő volt, költőként és irodalmi levélíróként érzelmesen gyengéd szavú, újságíróként józanságot és főleg békességet hirdető, templomi szónokként – hiszen pap volt – szívekre és elmékre egyaránt nagy hatású. Mégis örökösen vad felháborodást érzett, mivel mindenütt csak gonoszságot, ostobaságot, embertelenséget tapasztalt, és képtelen volt részvétlen lenni a nyomorgók, a megalázottak, a kisemmizettek iránt. Emberségessége, világot átölelő részvéte tette a világirodalomnak talán legnagyobb és legkíméletlenebb szatirikusává. Ehhez azonban az is szükséges volt, hogy birtokában legyen az írásművészet egész eszköztárának. Birtokában volt. Aligha vitatható, hogy ő a XVIII. század legnagyobb angol írója, aki egyéb remekművek között megírta a mindmáig egyik legtöbbet olvasott, ismert és idézett könyvet: a Gulliver utazásait.

Jonathan Swift életrajz

______________________________________________________________

Adás: 2004. szeptember 12. 15.40-16.00

Részlet Rousseau műveiből. Vendég: Pelle János író, irodalomtörténész – Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

Rousseau (1712-1778) svájci francia volt, a kálvinista Genfből került sihederkorában Franciaországba. Születésekor anyja meghalt, apja  egy svájci órásmester  nem sokat törődött vele. Gyermekkora jó részét egy Genf környéki falusi pap házában töltötte, a hegyóriások lábainál. Ott telt el érzékeny lelke a természet képeinek csodálatával. Tanulása igen szakadozott volt, műveltsége meg se közelítette a többi nagy felvilágosító  Montesquieu, Voltaire, Diderot meg a többiek  gyermekkor óta rendszeresen felhalmozódó klasszikus-ókori, történelmi, irodalmi, filozófiai ismereteit. De neki, a kamaszkorától fogva ide-oda vetődő szegény fiúnak sokkal több volt az élettapasztalata, sokkal több volt a személyes élménye a társadalom igazságtalanságairól. S ami könyvet elolvasott, ifjúkortól kezdve arra késztette, hogy csiszolja a stílusát. Hosszú ideig készült, hogy kifejezze magát és lelkében gomolygó eszméit. És volt az önkifejezésnek egy területe, amelyet hamar meghódított, s amely el is különítette későbbi író- és gondolkodótársaitól. Kitűnő muzsikus volt. Neve kihagyhatatlan százada zenetörténetéből. Volt olyan idő is, amikor sokan jobban ismerték dalait, menüettjeit, mint elméleteit és irodalmi műveit. Néha maga is elsősorban zeneszerzőnek vélte és vallotta magát. Valójában mint zenész egy volt a jók között, de mint filozófus, nemzedékek gondolkodását befolyásolta, és mint író, az európai széppróza egyik főalakja.

Rousseau életrajz

Montesquieu – Rousseau: Ember és polgár (válogatott írások)

______________________________________________________________

Adás:2004. szeptember 5. 15.40-16.00

Részlet Voltaire: Candide vagy az optimizmus című művéből készült rádióváltozatból.

Rendezte: Cserés Miklós dr.

Vendég: dr. Ferenczi László irodalomtörténész

Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

“A Candide a világirodalom egyik legszellemesebb (kis)regénye, amellyel az író a 17-18. század fordulóján élt német idealista filozófus, Leibniz és követőinek filozófiáját akarta kigúnyolni. Ezek a feudalizmus feltétlen hívei voltak, és azt vallották, hogy Isten a lehető legtökéletesebb világot teremtette. Vagyis minden úgy jó, ahogy van, bele kell nyugodni az isteni gondviselés akaratába azaz semmi értelme az emberiséget “fejlesztgetni”.

A címszereplő egy Candide nevű ifjú, aki idétlenül csetlik-botlik a világban, és filozófus-nevelője, Panglos mester elhiteti vele, hogy ahol él, az “a lehetséges világok legjobbika”. A srác hosszasan meg is van győződve erről, bármi is történik körülötte. Voltaire végigvezeti hőseit az egész földgolyón, és elszenvedteti velük mindazt, amit csak lehetséges: háborúk, vallási üldöztetések, kegyetlenkedés, ostobaság övezi útjukat, miközben hősünk még mindig azt mondogatja, hogy ez a lehető világok legjobbika. Hosszú utat és sok megpróbáltatást kell bejárnia, hogy végre belássa, mekkorát tévedett, s hogy kiábránduljon mestere tanításaiból. Végül azonban Candide megtalálja az élete értelmét, a boldogságot és megnyugvást, mégpedig a munkában.

Voltaire regényét szokás “utazó regénynek” és “fejlődésregénynek” is nevezni, legalábbis egyfajta paródiájának. Nem véletlenül kötelező olvasmány, amúgy meg rendkívül fordulatos, sziporkázóan szellemes, elképesztőn éles és groteszk: a világirodalom egyik vitathatatlan csúcsa, amelynek mondanivalója sajnos soha nem fog elavulni, bár a történelmi berendezkedés, aminek talaján született, már évszázadok óta a múlté. “

Voltaire életrajz

_______________________________________________________________

Adás:2004. augusztus 8. 15.40-16.00

A Memoriter Klubban Szűcs Ildikó színművészt és Tárkányi Imre költőt láttuk vendégül.

Részlet a X. Országos Ifjúsági Latinovits Zoltán Vers- és Prózamondó Verseny döntőjéből, Balatonszemesről.

Játék ajándékkönyvekért.

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

***

2004. augusztus 1. 15.40-16.00

A Memoriter Klubban Uitz Zsuzsanna mesemondót láttuk vendégül. Részlet a X. Országos Ifjúsági Latinovits Zoltán Vers- és Prózamondó Verseny döntőjéből, Balatonszemesről.

Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

_______________________________________________________________

2004. július 25. 15.40-16.00

Szerencsi ÉvaA Memoriter Klubban Szerencsi Évát láttuk vendégül. Részlet a X. Országos Ifjúsági Latinovits Zoltán Vers- és Prózamondó Verseny döntőjéből, Balatonszemesről.

Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

_____________________________________________________________

2004. július 18. 15.40-16.00

Részlet Móra Ferenc: Aranykoporsó című regényéből készült rádióváltozatból

Rendezte: Gál István

Vendég: dr. Cs. Tóth János, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó vezérigazgatója

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

“Az Aranykoporsó a 3. évszázad végén játszódik: a kereszténység terjedése létében veszélyezteti Diocletianus pogány hatalmát. A császár a törvények erejével akarja megszilárdítani uralmát. Serdülő fia számára őrzi a trónt, akiről azt jósolják az istenek, hogy a birodalom felvirágoztatója lesz, de ehhez feltételt is szabtak: húszesztendős koráig kiléte titok legyen mindenki előtt. Quintipor tehát saját atyja szolgájaként él az udvarban. Itt ismerkedik meg Galerius caesar lányával. Innen kezdődően két alapvető motívum húzódik végig a művön: a keresztény-pogány vallási küzdelmek és a fiatalok bontakozó szerelme, amely gyengéd líra szálaival szövi át a mű érdes szövetét. A szerelem a pogány császár fiának keresztényi vértanúhalálával ér véget, Quintipor mártíruma a kereszténység és a pogányság ütközetében szimbolikus értelmű; pontot tesz a császár hatalmi ábrándjaira. A két világszemlélet összecsapásában Móra a kereszténység, az új mellett tesz hitet, de érezhető: az antik kultúrák, az elbukó régi szépségeinek megbecsülése nehézzé teszi számára a régi világtól való elszakadást. A mértéktartó teatrizálással megrajzolt pompás korkép szépsége részben az egyes mozzanatok, epizódok finom rajzában, részben az antik kultúra közelségéből adódó sajátos pátoszban rejlik. “

Linka Ágnes

______________________________________________________________

2004. július 11. 15.40-16.00

A Memoriter Klubban Dunai Tamást láttuk vendégül

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

E-mail: [email protected]

______________________________________________________________

2004. július 4. 15.40-16.00

Részlet Daniel Keyes: Virágot Algernonnak című művéből.

Vendég: Mikes Lilla előadóművész – Játék ajándékkönyvekért

Munkatárs: Tircsi Anikó

Szerkesztő: Linka Ágnes

E-mail: [email protected]

VIRÁGOT ALGERNONNAK

“Algernon különleges egér: ugyanazon az agyműtéten esett át, mint a főhős, Charlie, és ettől valóságos egérzseni lett, logikusan tud tájékozódni bonyolult labirintusokban. Charlie hasonlóan járt: harminckét éves koráig kedves ám gyengeelméjű fiatalember volt, a műtét után rohamos szellemi fejlődésen ment át, szivacsként itta magába a műveltséget és a tudományt, intelligenciahányadosa messze felülmúlja a zseniszintet. Sajnos, az eredmény sem nála, sem Algernonnál nem lehetett tartós: amikor Charlie észrevette Algernon hanyatlását, kutatásaival maga bizonyította be, hogy a visszaesés törvényszerű, és minél magasabb az időközben elért szellemi szint, annál rohamosabb a végromlás. Utolsó “előmeneteli jelentéseiben” Charlie a kezdeti szintre esik vissza, szívfacsaró módon ismétli meg kezdeti helyesírási hibáit és fogalmazási primitívségeit.

A regény a fenti keretek közt maradó sci-fi is lehetne, – az író azonban sikeres “műtétet” hajtott végre rajta, szívet ültetett belé, s ettől a regény kitágult és általánosabb jelentést kapott. Először is a szerző a pszichológia professzora – meggyőzően bizonyítja, hogy a puszta intelligencia nem minden, hiába lesz Charlie zseniális, érzelmi-szociológiai vonatkozásban személyisége még sokáig visszamaradt. Továbbá, hogy a gyöngeelméjű is ember, s az, hogy embertársai kinevetik, rossz tréfákat űznek vele, és bolondot csinálnak belőle – méltatlan, aljas, embertelen dolog.

A scifit mélységesen hiteles lélektani rajzzal ügyesen egyesítő mű a tehetséges író-pszichológus vallomása az ember élni akarásáról, erkölcsi tartásáról, töretlen optimizmusáról. “

Linka Ágnes

Comments are closed.