Forrás: Magyar Rádió

A KABBALAH-ról

2004.11.02.

2004. október 29., péntek 16:10

211 olvasás

Raj Tamás rabbival Vízy Dorottya beszélget, a Kabbalah-ról és a divatjáról

A Kabbala hagyománya

A kabbala szó az ősi quibel-ből származik, ami azt jelenti, hogy „kapni” vagy „az amit kapunk”. Az ősi világban volt még egy sokkal általánosabb jelentése is: „Törvény” illetve „hagyomány”. Ez a zsidó miszticizmus egyik legrégebbi formája. Sok történet él a kialakulásáról, a legtöbb azonban megegyezik abban, hogy arra a tudásra épül, amelyet Mózes Istennel való találkozásakor a Sínai-hegyen kapott.

Azt is mondják, hogy a kabbalát Metatron arkangyal adta át Ádámnak, akitől aztán az továbbkerült Noéhoz, majd pedig Ábrahámhoz. Amikor pedig Ábrahám Egyiptomba vándorolt, akkor ott egy részét felfedte az ottaniak előtt. Így tehettek szert az egyiptomiak (más keleti népekkel egyetemben) a Tudásra. E változat szerint Mózes az egyiptomiak által nyert beavatást a rendszer misztériumaiba. Mózes halála után a Tudás szájról szájra, generációról generációra hagyományozódott. Valószínűleg a későbbi korokban Salamon és Dávid voltak a kabbala misztériumának és bölcsességének legbeavatottabb képviselői.

Abban minden hagyomány megegyezik, hogy ez az emberiség történetének, az úgynevezett „titkos” hagyományoknak a legősibb forrása, egy olyan heterogén gyűjtemény, mely magában foglalja az egyiptomi hierophantok, a káledusok mágiáját, az asztrozófusok tudását. Mindazt, ami Atlantisz műveltségéből fennmaradt. A most ránk maradt írások néhány darabja több ezer éves, míg vannak párszáz éves iratok is.

Az ősi atlantidák papírra mentett változatai is vannak ezek között a papiruszok között. Értelmük – mint általában a régi hieroglifáké – nem fejthető meg egy síkú próbálkozással, nem csupán betűk összeolvasásáról, hanem bonyolult, erővonalak és magasabb tendenciák ismerete szükséges megfejtésükhöz. Már az általunk dokumentált egyiptomi időkben is csak néhány kiválasztott tudhatta – részben – olvasni ezeket. Az ismeret az idők folyamán még jobban kopott, néhány írástudó bölcs mentette át azt, de fontos megjegyezni, hogy nem ismerjük ezeket teljes mélységükben!

A mágikus adeptusnak aki a kabbala útját járja, harmadik szemén keresztül – egy hosszú tanulási út során elsajátított folyamatban – életre kell támasztania a holt grafikai ábrákat, míg azok mindhárom síkon élővé nem válnak. Ez a mód az ősi írások megfejtéséhez is elvezet.

A kabbala legősibb része egykorú az atlantiszi tudással, ez

Enoch könyve

Enoch könyveHenochnak, vagy Énoknak is mondják. Ez az az írás, amelynek megfejtése egy ismeretlen adeptus meditációjának eredményeképpen került a templom neofitái elé az emberi fajta eredetéről szól, arról, hogyan kerültek a földre a bizonyos magasabb intelligenciák, amelyek GEA alacsony életnívójú gyermekeinek fejlődését új irányba terelték. Először feltehetőleg az óegyiptomi nyelvre ültették át, majd ennek különböző fordításai maradtak fenn, melyekből teljesen kikopott az eredeti magasabb rendű értelem. Mégis a héber fordítás volt az egyetlen, mely eléggé hűen tükrözhette az óegyiptomit, mert ennek segítségével és a Hermetika kulcsaival lehetséges megfejteni belőle az eredeti, kozmikus értelmet. A könyv egy fajta teremtésmítosz, mely két részre oszlik, és választ látszik adni az „eltűnt láncszem” tudományos kérdéseire.

(Bucher Katalin)

A modern kabbala

Egyaránt merített a zsidó kabbala hagyományaiból és a legősibb egyiptomi vallás alapgondolataiból. Egyes elemeit azonban megtalálhatjuk a kaldeus vallás és Pithagorasz tanításai között is. A kabbalát nem szabad felszínesen tanulmányozni. Ismerete elmélyültséget igényel, csak hivatásszerűen szabad hozzányúlni. A kabbaláról szóló írások csupán róla beszélnek, de nem tanítják magát a kabbalát.

A különböző energiák és szimbólumok az öntudat különböző szintjein jelennek meg számunkra. Mindenkor arra kell törekednünk, hogy minden egyes szefiránál azt próbáljuk megtalálni, ami legjobban megfelel egyéniségünknek és személyes világunknak.

Minden szefirának van egy mágikus, isteni neve. Minden isteni név egyazon Isten különböző transzcendens vonatkozásaira utal, egyazon erőre, mely az univerzumot behálózó összes energiát magában foglalja. Ez a legfelsőbb neve az erőnek, amely az adott szinten bennünk lakozó spirituális energia létét jelzi.

Minden szefirához tartozik egy arkangyal és az angyalok egy rendje. Azért vannak ott, hogy vezessenek, tanítsanak, óvjanak minket egy adott szint megismerése során. Az arkangyalok neveit helytelen célokság nélkül emelgetni, így ezeket nem írjuk le ide. A beavatásra vágyók úgyis megtanulják őket, a többieknek pedig úgyis semmitmondóak ezek a nevek.

„A Soharban lévő tíz szefira és a huszonkét héber betű rendszere annyit jelent, hogy a világ léte időtlen idők óta a látható megnyilatkozásának periódusában bizonyos szellemi öntőformák kombinációin alapul”- írja Szepes Mária. – „De azok az alapgondolatok, melyek a tíz szefira-központban megnyilatkoznak, éppúgy, mint a huszonkét betűvel jelölt irány-tendenciák, nem minden aeonban ugyanazok.” A Sohar-centrumok és a huszonkét nagy Arkánum a kabbala titkos meditációjának tárgyai. Tulajdonképpen értelmüket szavakkal fejtegetni, vagy magyarázgatni értelmetlen, mert azok valódi jelentésüket a kabbalisztikus jóga élményein keresztül bontják ki.

A Tarot nagy Arkánuma

A mai kor egyik legdivatosabb „jóskártyája”, mely a kabbala ismerete nélkül nem volna használható. A huszonkét héber betű magasabb szintű megértése a huszonkét ősi idea, mely ellentétes örvény-párokat képezve létrehozza és „forgatja” a látható világot. Ez elsősorban az önismeret, a világ megismerésének kulcsa, nem pedig jósrendszer, a szó hagyományos értelmében.

A kabbalisztikus jóga

Az egyetlen jóga praxis, mely összefüggésbe hozható a prehisztorikus ezotériával. Két pozitúrája ismeretes. Az egyik az „egyiptomi ülés”, amit Osiris-szobrokon láthatunk, a másik az embrió pozitúra: guggoló ülésben, felhúzott térdekkel, a fejet a térdek közé hajtva. Az embrió pozitúra az ősi teremtési szertartások kultikus póza is, mely sok jelentést hordoz, de talán legfőbb jelentősége az a biológiai stimuláció, mely a harmadik szem életre keltésének gyakorlata.

A Kabbalisztikus Mágia

(Magia Universalis) A láthatatlan erő-törvények iránythatóságának és azok kihelyezésének ismerete. Sok száz féle formája ismeret, a varázs-diagramoktól az amulettek, talizmánok készítésén át a varázspálca, varázstükör, kristály mágikus létrehozásán át az extázist okozó varázsitalok készítésének titkán át a szellemi energiák projekciójáig. A kabbalisztikus mágia célja, hogy a szellem birtokába kerítse azokat az erőket, amelyekkel az anyagba süllyedt ideát az Opus Magnumban felszabadíthatja. Tiszta magas rendű mágia.

Felhasznált irodalom: Szepes Mária Academia Occulta