Forrás: Magyar Rádió

Pusztító mákony a magyar nemzetiszocializmus – a beszélgetés teljes szövege

2004. október 27., szerda 17:15

130 olvasás

– A szélsőjobboldali radikalizmusnak milyen ágán termett és kapaszkodott meg a Szálasi-féle nyilaspárt és a hungarista mozgalom? Sikerült-e valamiképpen önállósodnia?

Ungváry Krisztián:- A magyar szélsőjobb egy önálló jelenség. Nem függ össze feltétlenül Hitler nemzetiszocializmusával, sőt Mussolini fasizmusával sem, ugyanis az eredői a sajátos magyar társadalmi viszonyokban keresendőek. Magyarországon az a szó, hogy nemzeti szocialista, 1920-ban már elterjedt volt. A nemzetiszocialista és fasiszta pártokból 1920. és 1930. között több tucatnyit lehet találni. Szálasi mindenképpen egy modern tömegpártban gondolkodott, és igazából az ő pártja volt a Szociáldemokrata Párt mellett – vagy után, vagy adott esetben előtt – ha az eredményeket nézzük, az igazi tömegmozgalom, amelyik a társadalom minden részét átfogta. Ha a kérdésének az első felét veszem, hogy mire reagál ez az egész mozgalom, és mi okozza a nagy népszerűségét, akkor egyértelmű, hogy a nemzetiszocializmus, a szélsőjobb azokra a társadalmi problémákra kínál egy megoldási javaslatot, mint a szélsőbal. A tőkés átalakulás visszásságaira próbál választ adni.

– A hungarizmus összeállt-e valamiféle ideológiává? Nem azoknak van-e inkább igazuk, akik azt mondják, hogy itt különböző gondolatok – nem utolsósorban marxista gondolatok – laza szövedékéről van szó, és olyan boszorkányfőzetről, amely bizony penetráns, kotyvalékszagú.

– Ez megközelítés kérdése. Önmagában az, hogy a nyilas gondolatok kuszák és nem logikusak mindig, még nem különbözteti meg ezeket a marxizmustól, vagy a szélsőbaltól, vagy a baloldaliságtól. A baloldaliságtól viszont mindenképpen megkülönbözteti az emberi értékekhez, a szabadsághoz, egyenlőséghez és testvériséghez való teljesen más viszonya, illetve a jóval alacsonyabb filozófiai megalapozottság. De ez ne tévesszen meg bennünket. Ha azt kérdezzük, hogy intellektuálisan melyik mákony tudott pusztítóbb lenni, akkor naiv dolog lenne azt gondolni, hogy azért, mert a köztudatban néhány elmebeteg nyilas mondata válik szállóigévé, azt gondoljuk, hogy ezek mind kusza őrültek voltak. Ez nem így van.

– A nyilasok első nagy áttörése 1939-ben a választásokon történt. Mit jelentett az a kilencszázezer szavazat, amelyet a nyilasok akkor kaptak? Ez ugye a szavazatok huszonöt százaléka& Valóban mint veszedelem jelent meg a horizonton ekkor már a szélsőjobboldali mozgalom, a hungarizmus, és vele együtt a párt, vagy pedig ekkor még legyintgethettek a politikai elemzők?

– Legyinteni egyáltalán nem lehetett, és a huszonöt százalék mint szám borzasztó megtévesztő: voltak szavazókörök, ahol egy szavazó több szavazatot tudott leadni, tudott megyei listára és egyénire szavazni, de volt, ahol nem tudott, és a nyilas párt a megyék felében nem tudott megyei listát állítani, azért, mert nem tudtak elég kauciót letenni.

– Tízezer pengő volt a kaució.

– Igen, az újonnan induló pártoknak – a régieknek pedig ezerötszáz, ebből is látszik, hogy a választási rendszer diszkriminálta az újonnan induló pártokat. S mivel ezt a rendelkezést 1938-39 között hozták, ezért már akkor a törvényhozó egyértelműen a nyilasokat akarta hátrányban részesíteni. A választási törvény úgy volt megszabva, hogy a szavazati jogot hat-nyolcévi helybenlakáshoz kötötték – Bethlen István is elvesztette szavazójogát, mert Budáról Pestre költözött -, és harmincéves kortól tette a férfiak számára lehetővé, és a nők számára is akkor, hogyha az illetőnek nem értelmiségi foglalkozása volt, és vidéken lakott. Ez azt jelenti, hogy a magyar lakosságnak egy nem jelentéktelen részét kizárták ebből a titkos választásból. Ha megnézzük, hogy egy olyan kerületben, ahol indult nyilas jelölt, a nyilas jelölt hány százalék szavazatot kapott, akkor azt találjuk, hogy általában negyven százalék közötti eredményeket kapott az átlag. Azokon a helyeken, ahol a nyilasok tudtak megyei listát is állítani és egyénit, ott a listán is negyven százalékot kaptak – ahol nem tudtak megyei listát állítani, csak egyénit, ott az egyéni kapott negyvenet – és ebből arra kell következtetni, hogy ha lett volna lista, arra is ennyit kaptak volna. Eleve nem huszonöt százalék a reális szám, hanem negyven százalék. A negyvenszázalékos választási eredményt a nyilas párt úgy érte el, hogy a teljes vezérkara le volt tartóztatva és internálva volt, hogy a nyilas sajtó be volt tiltva, semmiféle nyilas lap igazából nem jelent meg. Mi lett volna akkor, hogyha itt úgymond teljesen egyenlő feltételekkel zajlik ez a választás? És ha pont a legfiatalabbak, tehát a harminc évnél fiatalabb férfi és női lakosság is szavaz, akinek körében – erről persze becsléseink vannak, de nem alaptalan a feltételezés – a radikalizmusra való hajlandóság nagyobb? Akkor fel lehet tenni azt a kérdést, hogy nem tudta volna a nyilas párt megszerezni adott esetben az abszolút többséget ezen a szavazáson?

– A totális hatalom 1939-ben Magyarországon már megvalósulhatott volna?

– Megvalósulhatott volna; és gondolom, hogy Szálasinak azok a fantazmagóriái, amelyek szerint ő itt előbb-utóbb úgyis önállóan fog kormányt alakítani, abból erednek, hogy ő a választási eredményeket utólag kiértékelve arra jutott, hogy a magyar nép igazából a nyilasokat akarja megválasztani, csak ebben külső, sötét erők mindig megakadályozzák. 1944-ben természetesen ez egy teljes tévedés volt, de 1939-ben nem volt tévedés teljes mértékben és ez nagyon szomorú egyrészt, de másrészt megérteti velünk azt hogy miért gondolhatták a nyilasok azt hogy rájuk van egy nagyon komoly társadalmi igény.

– Milyen pénzforrásból meríthetett a nyilaskeresztes párt – amint az újabb kutatásokból tudjuk, és nem csak az újabb kutatásokból, a guruló márkából nagyon kevés jutott Szállasiéknak? Akkor hát honnan volt pénzük?

– Nem volt pénzük, és a ’39-es választáson, boldog-boldogtalan lehetett képviselőjelölt – és ez később meg is bosszulta magát, mert nagyon sok nyilas képviselő később lelépett és egy csomóan antifasiszták is lettek. Bárkit bevállalt a nyilas párt képviselőjelöltnek, aki hozott pénzt. ’44-ben már más volt a helyzet – de akkor is hozzá kell tennem, hogy a németek a nyilasokra igazából úgy tekintettek, mint a lehető legutolsó és legrosszabb opcióra az összes szövetséges közül. A nyilasokkal rengeteg gond volt. egyrészt mindig arra hivatkoztak, hogy ők egy önálló magyar ideológia, és egyenrangúságot követeltek a németekkel szemben. Szálasi, amikor Weesenmayer bemutatkozott neki, és megmondta, hogy ő a német birodalom Magyarországra delegált teljhatalmú megbízottja, megkérdezte, hogy Magyarország küldött-e Németországba teljhatalmú megbízottat? Amit Weesenmayer nem értett. Hiszen, mondta, mi szálltuk meg Magyarországot és nem maguk minket – és ezt Szálasi nem értette. Azt mondta: kérem szépen, a nemzetiszocialista mozgalmak egyenrangúak kell hogy legyenek, hiszen mindannyian felsőrendű népek tagjai, és nem lehet ilyet csinálni. Egy olyan emberrel, mint Szálasi, aki teljesen rugalmatlan volt, semmilyen elvi kompromisszumot nem kötött sosem meg, a németek nem szívesen tárgyaltak. Október 15-től nyilván támogatták a nyilasokat, sőt a nyilas mozgalom mint az egyedüli opció 1944. augusztusától a németek számára is támogatott volt, de csak ez után. ’44 augusztusáig a nyilasok különösebben pénzt vagy fegyvert a németektől nem kaptak.

– Amikor a nyilasok hatalomra jutottak, megszervezték a gyilkológépezetet. Központi irányítással működött-e ez, vagy inkább kaotikusan, úgy, hogy Szálasiék szabadjára engedték az ösztöneiket és aztán a terrorlegények, a szadizmus már megtette magáét?

– A nyilasoknak nem az volt az első tevékenysége, hogy gyilkológépezetet szerveztek központilag – a nyilasok tevékenysége az volt, hogy megpróbálták az országot a totális háborúra átállítani. Ez hatásában ugyanaz, hiszen a totális háborúnak az volt a lényege, hogy mindenki vagy pusztuljon el a győzelemért; vagy pedig úgyis mindegy, ha minden porba dől, az orosz nem örököl. Ez volt egy korabeli szlogen. Az egész gyilkolásnak és kilengéseknek az oka nem az, hogy a nyilas párt felső vezetése szándékosan ezt akarta volna; hanem az, hogy a nyilasok eleve egyrészt a zsidó vagyont akarták a hatalomátvétel után bevonni és kiosztani. A zsidó vagyon bevonása és kiosztása azzal járt, hogy aki ebben részt vett, az elkezdett rabolni és ez aztán a nyilas pártot is aggasztani kezdte, mert nem az volt a cél, hogy az egyes nyilas pártszolgálatos teletömi a zsebeit és kegyetlenkedjen, hanem az hogy központi utasításoknak megfelelően a zsidókat hasznosítsa úgymond a hadimunkában és az értéktárgyaikat úgymond a magyar nemzet számára vonja be. Kovarc Emil, aki a Totális Mozgósítási Minisztériumnak volt a vezetője, ő egyre nagyobb aggodalommal látta már ’44 végén, hogy a nyilas fosztogatások és kegyetlenségek egyre nagyobb mértéket öltenek, és ő aztán kilátásba helyezte, hogy a vérmezőn akasztatni fog párttagokat, ha ez így megy tovább, de nem volt a nyilasokban igazán akarat arra, hogy ezt a terrort megfékezzék.

Ocsovai Gábor

Comments are closed.