Forrás: Magyar Rádió

Bush és Kerry közt csak “formai” eltérés van

2004. október 27., szerda 15:10

242 olvasás

Amerikában itt a választási hajrá. Hogy mi a különbség a két jelölt között, azt már sokszor elmondtuk, de mi a hasonlóság? Mindketten milliomos családból származnak Új-Angliából, mindketten a Yale Egyetemen szereztek diplomát. Ezen az egyetemen az elitet abban a szellemben nevelték, hogy éppen úgy, mint a Római Birodalomban, méltónak kell lenni a világ első számú nagyhatalmának képviseletére, vagy esetleg vezetésére. Talán nem túlzás megállapítani, hogy mindkét jelölt Amerikát tekinti a világ közepének, ahogy a rómaiak saját városukhoz mértek mindent. Vagyis formában van eltérés Bush és Kerry között, a lényeget tekintve aligha.

A hangnem durva, a tónus támadó, kímélet nincs, mindenki bevetendő, családtagok és hírességek egyaránt. Kerry mellett a Parkinson-kórban szenvedő színész, Michael Fox és Dana Reeve, a minap elhunyt Supermannek, Christopher Reeve-nek az özvegye, Al Gore és a szívműtétből lábadozó Bill Clinton is. Kalifornia kormányzója, Arnold Schwarzenegger Ohióba siet, ő Bushnak segít. Egyszóval talpon Amerika, legalábbis a politikai osztály

Mindenki meghódítandó, a spanyolajkúak, az afro-amerikaiak, a környezetvédők, a nők, a zsidó szavazók, a módosak és a szegények, a fiatalok és a nyugdíjasok. A jelöltek immár a társadalom szűkebb rétegeihez is, helyi kérdésekben is naponta szólnak. Bush elnök például egyedül a pénteki napon Pennsylvaniában, Ohióban és Floridában kampányolt, kihívója, John Kerry Wisconsint és Nevadát járta meg, és onnan indult este Floridába. Mindenütt lokális ügyekben keresték a választók kegyeit.

Floridában a jelöltek az ottani nagy lélekszámú zsidó közösség szimpátiáját keresik, amely hagyományosan a demokratákra szokott voksolni. “Jártam Izraelben, sokszor” – mondta John Kerry, akinek az öccse egyébként zsidó hitre tért, és most rendszeresen kampányol az amerikai zsidó közösségi rendezvényeken a báty mellett, sőt a minap még Izraelbe is ellátogatott, ugyancsak kampánycélokkal. Bush elnök másként közelít e közösséghez: “Biztosítjuk, hogy a régről eredő antiszemitizmus soha ne leljen otthonra a modern világban” – mondta az elnök, aki éppen a napokban írta alá a globális antiszemitizmust figyelő törvényt. Bush a családok számára fontos értékekről beszél Ohióban, Kerry a női szavazókat akarja megnyerni Wisconsinban, oldalán egyébként Caroline Kennedyvel, a néhai Kennedy elnök leányával.

Ohio, Pennsylvania, Florida, Nevada, Wisconsin – itt csatatér államoknak is nevezik őket. Ezekben az államokban ugyanis még nem döntötték el a választók, hogy kit is látnának szívesebben a Fehér Házban. A két jelölt fej-fej mellett halad, és ezek az államok azért is különösen fontosak, mert nagy létszámú elektort adnak az elnököt megválasztó elektori testületbe. Ohióban, Pennsylvaniában, Wisconsinban a helyi gondok mellett a legnagyobb probléma a foglalkoztatás, mint ahogy egyébként az egész Egyesült Államokban is az iraki háború mellett ez borzolja leginkább a kedélyeket. Azt még a politikusok is elismerik nyilvánosan, hogy az elnöknek nyilvánvalóan nem az a dolga, hogy munkahelyeket teremtsen, ez az üzleti világ feladata, mindazonáltal az elnök az, aki befolyásolhatja a gazdasági, üzleti környezetet, légkört, feltételeket, egyszóval mindazt, ami munkahelyek teremtéséhez vagy éppenséggel elvesztéséhez vezet, vagy vezethet.

Az Egyesült Államokban és persze a kampányban is ma az egyik legnagyobb vitát az kavarja: vajon George Bush elnöksége alatt megszűntek-e a munkahelyek, illetve ezek pótlására létrejöttek-e újak, és hány termelőüzem vándorolt külföldre, többnyire az úgynevezett harmadik világba. “Az elmúlt három évben 2 millió 700 ezer munkahelyet veszítettünk el” – mondta a demokrata elnökjelölt, a republikánus pedig úgy replikázik, hogy szerinte tavaly az ötven államból negyvenhétben több munkahelyet hoztak létre, mint amennyi megszűnt, és Bush szerint a munkanélküliség aránya csak 5,4%-os. Nos, valamennyi megállapítás pontos, de az egyik, amelyet John Kerry tesz, méghozzá elég gyakran, mégiscsak aggodalommal tölt el sok amerikait. “Herbert Hoover óta mind a tizenegy amerikai elnök munkahelyeket teremtett Amerikában, csak George W. Bush nem” – mennydörgi John Kerry egy clevelandi kampánygyűlésen. Tény, hogy 900 ezerrel kevesebb munkahely van most az Államokban, mint négy évvel ezelőtt, amikor Bush elnök a Fehér Ház lakója lett. Kétségtelen, hogy az idén például másfél millióval is több munkahely jött létre, de ezzel még mindig nem sikerült behozni a lemaradást.

Az ok összetett, részben az, hogy 2001. szeptember 11-ét recesszió követte, aztán vállalati skandallumok gyötörték az országot, és az iraki háború, de az egész terrorizmus elleni küzdelem is jócskán megterheli az amerikai gazdaságot. Jeremy Siegel közgazdász professzor: “Bush elnöknek nem is volt módja, lehetősége arra, hogy kézben tartsa a foglalkoztatási gondokat” – mondta a professzor, aki szerint a körülmények hibáztathatók inkább, mint a gazdaságpolitika. Tavalyra mindazonáltal a Bush-kormányzatnak sikerült fordítania a helyzeten, tizennyolc hónap alatt masszív adócsökkentéseknek is köszönhetően 5,5 millió új munkahelyet sikerült létrehozni, és a munkahely-szaporítás most is tart, de a demokrata elnökjelölt is ígér, négy év alatt tízmillió új munkahelyet. “Csinálhatjuk jobban is Amerikában, és mi jobban is csináljuk majd” – ígéri Kerry, és ehhez azt is ígéri, hogy a többi között az új vállalkozásoktól a kormányzat két éven keresztül átvállalja a társadalombiztosítási hozzájárulás költségeit, azoknak a vállalatoknak pedig, amelyek az úgynevezett harmadik világba, ezen belül is elsősorban Indiába kívánják telepíteni a munkahelyeiket, szóval nekik inkább csökkenti az adóját, csak hogy Amerikában maradjanak, ne számolják fel a honi munkahelyeket.

Vajon működőképes-e ez az elképzelés, megvalósítható-e egyáltalán a valóságban? Jeremy Siegel nem igazán bizakodó: “Úgy látom, hogy jó három évtizeden keresztül nagyon erőteljes globális erők igyekeztek azon, hogy bizonyos munkákat, munkahelyeket a gazdag országokból a fejlődő világba vigyenek, ezért aztán nem hiszem, hogy ezeket a már egyszer – úgymond – kivándorolt munkahelyeket visszahozhatjuk” – véli a közgazdász professzor.

Washingtonban azt rebesgetik, hogy a következő elnök legfontosabb gazdaságpolitikai döntése az lesz, hogy kit választ majd a központi bank szerepét betöltő Fed elnökéül, hiszen Alan Greenspan megbízatása is nemsokára lejár.

Járai Judit (Washington)

Comments are closed.