Haraszti György történész, az Országos Rabbiképző Egyetem tanszékvezető professzora
Elhangzott: 2004. május 11.
2004. október 26., kedd 13:58
Sokat tanultam mesterimtől, sokat tanultam pályatársaimtól, de a legtöbbet és mindenkinél inkább tanítványaimtól. Ez az idézet egy Talmud-idézet a babiloni Talmud Tánit traktánusának 7/a oldala, hogy egészen precíz legyek.
És nagyon sokszor idézik, nyilvánvalóan van benne egy kis szerénység, egy kis álszerénység, egy kis nagyképűség, de alapvetően egy nagyon komoly gondolatot fejez ki, amelyik, azt hiszem, hogy a pedagógusi ethosznak az alapgondolata.
Sokat tanultam mestereimtől, ezt különösen nem kell magyarázni. Az ember a tanítóitól, oktatóitól tanul sokat, esetleg azt is lehet mondani, hogy még többet tanultam pályatársaimtól – ebbe beleértődik a konkurencia, barátok, ellenségek, nyilván az ember, ahogy az életben felnő és megpróbálja a helyét megtalálni.
De a legtöbbet az utánunk jövőktől, a tanítványainktól tanulja az ember. A velük való állandó kontaktusban marad friss szellemileg. Ennek a másik, ugyancsak jól ismert változata: a jó pap holtig tanul. Nyilván, az ember egy bizonyos idő után már a múlt felé néz, de ugyanakkor a jövőbe próbál valamiképpen beilleszkedni – ezt jelentik a tanítványok, akik a jövővel való folyamatos és élő kapcsolatot jelentik.
Azt hiszem, ez azért szép, ez az idézet, mert túl azon, hogy a zsidó tradíciónak és hagyománynak egy klasszikus gyűjteményéből való gondolata, ugyanakkor egy teljesen általános, minden emberi kultúrára érvényes gondolatot fogalmaz meg.
MR