Forrás: Magyar Rádió

A MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye

2004. október 26. kedd, 19.35-kb.21.20

2004. október 24., vasárnap 22:12

427 olvasás

Vez. Gál Tamás. Km. Benabdallah Marouan – zongora

Műsor:

Rahmanyinov: III. zongoraverseny

(Benabdallah Marouan)

szünet

Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei

A Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekart 1945-ben alapította az ország egyik legnagyobb vállalata, a Magyar Államvasutak, amely a mai napig is legfőbb támogatója a közel száz muzsikust foglalkoztató együttesnek. A MÁV Szimfonikusok 1953-ig a Magyar Állami Operaház utazó társulatának, a “Gördülő Operá”-nak zenekaraként a vidéken beinduló hangversenyélet főszereplője volt. Az együttes az elmúlt évtizedekben széles repertoárt alakított ki a barokk zenétől a modern, kortárs művekig. Hosszú éveken keresztül volt a Budapesti Szabadtéri Játékok zenekara és több teljes operát is játszott, így pl. Mozart, Verdi, Puccini, Bizet, Erkel és Bartók műveit. Ma egyike az ország élvonalbeli hivatásos zenekarainak. Fennállása óta számos kiemelkedő karmester egyéniséggel és szólistával dolgozott együtt bel- és külföldön egyaránt. Vezető karmesterei voltak többek között: Lukács Miklós, Obefrank Géza, Nagy Ferenc, Mark Gorenstein.

A zenekar jelenlegi karmestere, művészeti vezetője 1988 óta Gál Tamás. Koncertjeiket vezényelte Ferencsik János, Lehel György, Joó Árpád, Kulka János, Peskó Zoltán mellett a teljesség igénye nélkül Lamberto Gardelli, Kobayashi Ken-ichiro, Franco Ferrara, Nikolai Anosov, Roberto Benzi, Angelo Ephrikian, Franz Konwitschny, Ottmar Suitner, Hans Swarowsky, Carlo Zecchi, Moshe Atzmon, Arwid Janszonsz, Kurt Masur, Herbert Blomstedt. Közreműködő szólistái voltak: Lazar Bermann, Jeanne­Marie Darré, Gertler Endre, Tsuyoshi Tsutsumi, Ruggiero Ricci, David Geringas, Jevgeni Buskov, Sándor György, Vásáry Tamás, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Ruha István, Perényi Miklós, Onczay Csaba, Jandó Jenő és mások. A zenekar magas művészi tudását számos külföldi turnén is elismerték.

A külföldi utak során a zenekar járt Belgium, Németország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Olaszország, Spanyolország, Luxemburg, Norvégia, Svédország, Jugoszlávia, Svájc, Ausztria, Lengyelország nagyvárosaiban. Olyan nevezetes hangversenytermekben is fellépett, mint az Amsterdami Concertgebouw, a bécsi Musikvereinsaal, a stuttgarti Liederhalle és a müncheni Philharmonie am Gasteig Vendégfellépései mellet résztvevőveje az európai zenei fesztiváloknak: Lourdes, Bécs, Thessaloniki, Róma, Assisi. Az utóbbi fesztiválhoz kapcsolódva adott hangversenyt a zenekar Castelgandolfóban, a pápa nyári rezidenciáján, II. János Pál pápa tiszteletére, 1988-ban. A magyar és külföldi televíziók is rendszeresen foglalkoztatják az együttest (RAI, ZDF, TVE, TF1, stb). A Magyar Televízió többek között Beethoven: Fidelio című produkciójához kérte fel a zenekart, emellett a Magyar Televízió Nemzetközi Karmesterversenyének elődöntőin és döntőin is rendszeresen közreműködik.

A Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karmesterképző tanszakának tanára 1988 szeptembere óta.

1960-ban született Jászberényben. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés- és karmesterképző tanszakain Maklári József és Lukács Ervin tanároknál végezte.

Gál Tamás 1985-88 között a Pécsi Szimfonikus Zenekar karmestere volt. Rendszeresen vendégszerepel vezető magyar zenekaroknál. Vendégkarmesterként fellépett már Európa szinte minden országában és az Egyesült Államokban is. 1990 nyarán a Coloradói Fesztiválon vendégszerepelt, ahol a helyi sajtó az “Év sikerdíját” ítélte neki. A Zágrábi Szimfonikus Zenekar és a Berlini Szimfonikusok állandó vendégkarmestere. 1991-ben a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett Nemzetközi Benjamino Gigli-gála vezető karmestere volt.

SZERGEJ RACHMANINOV (18731943)

A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt Tanyejev, Arenszkij és Siloti voltak a mesterei. Első zongoraversenyét (fisz-moll) még konzervatóriumi évei alatt, 1892-ben mutatta be, majd Aleko című operájával aranyérmet nyert az oklevélpályázati vizsgán. Korai sikerek után kínos csalódást jelentett számára az első kudarc: I. szimfóniájának bukása (1897). Az alkotói hullámvölgyből csak a század első éveiben sikerült felemelkednie: 1901-ben írott c-moll zongoraversenyével ismét csúcsra érkezett. Egyidejűleg mint zongoraművész és karmester is megkezdte ragyogó pályafutását. 19041906-ig a moszkvai Nagy Színház karmestere volt, 1907-ben azonban visszavonult, hogy idejét a komponálásnak szentelje. Drezdába költözött, itt írta II. szimfóniáját és a Holtak szigete című szimfonikus költeményét. 1909-ben turnézott első ízben Amerikában, New Yorkban bemutatta III. zongoraversenyét. Hangversenykörútján hármas minőségben szerepelt: mint zongoraművész, karmester és zeneszerző. Rövid svájci tartózkodás után végleg az Egyesült Államokban telepedett le, és amerikai állampolgár lett. Beverly Hillsben halt meg, hetvenéves korában.

Rachmaninov művészete Csajkovszkij nyomdokain halad: bár egy emberöltővel fiatalabb volt Csajkovszkijnál, mégis a konzervatív stílus mellett foglalt állást, és mint ilyen, szemben állt az orosz Ötök törekvéseivel vagy Szkrjabin irányával. Ahhoz, hogy ez a stílus mégse tűnjék idejétmúltnak, porosnak a XX. század első felében, a zeneszerzés technikájának olyan mérvű virtuóz elsajátítása és az ihletnek olyan forró heve kellett, mint ami Rachmaninov néhány művét jellemzi.

III. ZONGORAVERSENY, D-MOLL, OP. 30

(I. Allegro ma non troppo; II. Adagio; III. Alla breve)

A III. zongoraverseny 1909-ben készült: szerzője ugyanabban az évben, New Yorkban mutatta be Walter Damrosch vezényletével.

Az első tétel szlávos jellegű főtémáját  a zenekar két ütemes bevezetője után  a zongora mutatja be; ennek bővebb kifejtése után halk vonósokon csendül fel a melléktéma. A tétel kidolgozása nagyszabású és szenvedélyes, zenekarral kísért kadenciához vezet, majd visszatérés következik. A lassú tétel intermezzo, csodaszép orosz dallamot szólaltatnak meg a fafúvósok, majd a vonósok és a szólózongora. A második téma a vonósok keringő-ritmusa közben klarinétokon és fagottokon hangzik fel. Megállás nélkül visz tovább a zene a zárótételhez, amelyet a zongora erőteljes futama vezet be. A ritmus nyugtalan lüktetése csak akkor csillapodik le, mikor az első tétel zenei anyagát idézi fel újra a komponista. Ez azonban csak átmenetileg vet gátat annak a sodró áradatnak, amely a versenyművet a befejezéshez hajtja.

MOGYESZT PETROVICS MUSZORGSZKIJ (18391881)

Karevóban született. Bár már kilenc éves korában feltűnt zongorajátékával, apja katonai pályára szánta. Muszorgszkij életében az 1856-os esztendő jelentett döntő változást: ekkor ismerkedett meg Borodinnal, Dargomizsszkijjal, Kjuival és Sztaszovval. Elhatározta, hogy muzsikus lesz. 1859-ben lemondott katonatiszti rangjáról, 1863-ban Pétervárott hivatalt vállalt. Tagja lett az Ötök csoportjának. 1865-ben betegsége miatt kénytelen volt egy időre vidékre költözni, ekkor már több kompozíciója készült el, és a fővárostól távol sem hagyta abba a munkát. Pétervárra visszatérve, 1868-72 között írta Borisz Godunov című operáját, de csak két évvel később sikerült színre vinnie. Élete utolsó hét esztendejét barátja, Golenyiscsev-Kutuzov házában töltötte; megrongált egészséggel, és hallatlan erőfeszítéssel dolgozott tovább. Pétervárott halt meg, negyvenkét éves korában.

EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI

(Promenade. Allegro giusto, nel modo russico; senza allegrezza, ma poco sostenuto  I. Gnomus. Vivo  Promenade. Moderato commodo e con delicatezza. II. II vecchio castello. Andante  Promenade. Moderato non tanto, pesante. III. Tuileries. Allegretto non troppo, capriccioso. IV. Bydlo. Sempre moderato pesante  Promenade. Tranquillo. V. Ballet des Poussins dans leurs Coques. Scherzino. Vivo leggiero. VI. Samuel Goldenberg und Schmuyle. Andante. VII. Limoges  Le marché. Allegretto vivo sempre scherzando. VIII. Catacombae. Sepulchrum Romanum. Largo  Cum mortuis in lingua mortua. Andante non troppo, con lamento. IX. La cabane sur des pattes de poule. Allegro con brio, feroce  Andante mosso  Allegro molto. X. La grande porte de Kiev. Allegro alla breve. Maestoso. Con grandezza.)

Muszorgszkij 1874-ben írta azt a zongoraciklusát, amelyet elhunyt festő barátja, Viktor Hartman emlékkiállítása ihletett. A sokarcú, szellemes sorozat összekötő Séta című tételeiben a zeneszerző mintegy önmagát rajzolta meg, amint a kiállítás különböző hangulatú képei között járkál. A ragyogó zongoradarab adekvát zenekari feldolgozása Maurice Ravel nevéhez fűződik. A kiállítás egyes képei a következők: Gnóm (Groteszk-fájdalmas rajz az esetlenül mozgó törpéről); Ódon kastély (trubadúr zengi szerenádját az olasz várkastély ablaka alatt, dallamának az olaszos ritmika ellenére is keleties ízét a bővített másodhangközök kölcsönzik); Tuileriák (a téren játszadozó gyermekek); Bydlo (nehézkesen baktató ökrösszekér): Kis csibék tánca a tojáshéjban (ezt a rajzot Szerov Trylby című balettje ihlette); Samuel Goldenberg és Smüle (egy gazdag és egy szegény lengyel zsidó tragikomikus párbeszéde); A limoges-i piac (civakodó kofák vidám zsibongása); Katakombák (a katakombák kísérteties látomása, a képen Hartman önmagát is ábrázolta, lámpással kezében a sírok között); Halottakkal a halottak nyelvén (Hartman sorra szólítja a koponyákat, amelyek belsejében fény gyullad fel); Baba Jaga kunyhója (az orosz népmesék vasorrú bábájának kacsalábon forgó háza és a lármás boszorkányszombat); A kijevi nagykapu (diadalmas orosz népi hangú finálé).

Comments are closed.