Forrás: Magyar Rádió

Sárközi Mátyás: Az 56-os londoni emigráció idén először angol nyelven emlékezik

2004. október 23., szombat 22:16

383 olvasás

Egységes volt a londoni emigráció; olyannyira, hogy angliai vagy brit magyarokként tartották/tartják magukat számon. Ők ’56-ban már körülbelül tízezren lehettek, s a forradalom következményeként körülbelül ugyanennyien menekültek még Londonba.

Októberben is együtt ünnepelnek már ’57-től, köszönhető ez – többek között Pátkay Róbertnek, az angliai evangélikus püspöknek, aki összefogta a magyarokat. Megemlékeznek az idén is a forradalomról, de az ünnepi beszédet – most először – angolul mondja el az előadó, mert a második, harmadik generáció magyarul már nem biztos, hogy értené. Annak ellenére sem, hogy élénken érdeklődnek ’56 iránt – is.

Az itthoni modernül túlcicomázott, és a hivatalosság látszatát kelteni igyekvő szövegezéseinkhez képest revelatív élmény elolvasni azt a kis meghívót, amelyet a Magyarok Angliai Országos Szövetsége és a Kulturális Központ küldött szét tagjainak. Ennyi áll benne: „Kérjük, hívogassák angol, magyarul nem tudó barátaikat is! Műsor után büfé: pogácsa, pohár bor, vagy üdítő. Ünnepi előadó: Rónay Gábor író-újságíró. Angol nyelvű beszéd.”

Az angliai „56-os megemlékezésekről Sárközi Mátyás számolt be a Tizenhat órának. Megtudtuk, hogy szinte csak ilyenkor találkoznak a magyarok egymással, hiszen London egy tízmilliós város, több órányiak a távolságok: csak nevezetes alkalmakkor adódik ilyen célú utazgatásra lehetőség. Bensőséges kis ünnepség szokott kialakulni, egy néni minden évben süt egy szekérderéknyi pogácsát, az egyre idősödő táncosok pedig töretlen lelkesedéssel kis néptáncbemutatót tartanak hagyományosan, minden évben. A svéd evangélikus egyház adja ehhez kultúrtermét az angliai magyaroknak, akikért egy időben igazán nagy volt a lelkesedés Anglia-szerte.

Olyan szívélyes volt a fogadtatás annak idején, hogy még Oxfordban és Cambridge-ben is akár érettségi nélkül tanulhattak a magyar diákok. Pedig 1956 előtt nem voltak túl jó véleménnyel a honfitársainkról, ami nem csoda, hiszen addig a II. világháború előtti és alatti zsidó- és demokrataüldözések határozták meg a rólunk kialakult képet.

MR