Forrás: Magyar Rádió

Spinoza ház – teljes szövege

2004. október 20., szerda 15:06

209 olvasás

Ágoston István szerkesztő-műsorvezető: – Legszívesebben azt mondanám, hogy Sándor Anna Budapesten fészket rakott a holland kultúrának. Hogyan és miképpen történt ez az önzetlenség? Erről tudunk meg részleteket Farkas Éva beszélgetéséből.

Riporter, Farkas Éva: – Van a Dob utcában egy ház, a Spinoza-ház, tehát a Dob utcába beköltözött Spinoza szelleme egy kicsit, a XVII. századi holland filozófus szelleme, ugyanakkor Rembrandt-képek vannak a falon, a kortárs szintén holland festőművész képei, holland ételeket lehet itt enni, és itt van egy Spinoza-emléktábla is, amit október 8-án most hivatalosan avatott fel a ház. Sándor Anna a ház ötletének gazdája, létrehozója, jelen pillanatban igazgatója, és én tudom, hogy nem véletlen ez a holland kötődés, hiszen Hollandiába ment férjhez, és most egy kicsit elhozta nekünk Hollandiát Magyarországra.

– Sándor Anna, a Dob utcai Spinoza-ház igazgatója: – Valahogy úgy van, hogy nem az ember választja a témákat, hanem a téma választja az embert. Tehát azért, mert 30 évet Hollandiában éltem, ezért úgy gondoltam, hogy kicsit a holland kultúrát hozom ide, annál is inkább, mert Hollandia gazdaságilag iszonyúan jelen van a magyar piacon, kulturálisan pedig folyamatosan nincs jelen. Tudjuk, hogy létezik Goethe Intézet, Francia Intézet, Spanyol Intézet, Olasz Intézet stb., és gondoltam, hogy Hollandiának, a holland kultúrának is lehetne egy ilyen fix helye. Úgyhogy így nyitottuk meg egy jó évvel ezelőtt ezt a Spinoza Kávéházat, ami kávéház, színház, vendéglő, koncertterem, kiállító terem, és ezt mindig egyben.

Miért éppen Spinozára esett a választás, mint névadóra?

– Sándor Anna, a Dob utcai Spinoza-ház igazgatója: – Kerestem egy olyan nevet, ami kicsit fedi a holland kultúrát, Hollandiát. Ez a Spinoza Kávéház itt van a Dob utca 15-ben, a zsidó negyedben. Mint tudjuk, Spinoza egy XVII. századi, Hollandiában élő filozófus volt, tehát tulajdonképpen spanyol-portugál zsidó eredetű. Nagyon érdekes a története, ahogy az amszterdami zsidó közösség kivetette őt, és miért vetette ki? Vajon egy 23 éves fiatalembernek mi lehetett az a nagyon veszélyes gondolata, amiért egy közösség kiközösíti? A szabad gondolkodás, és ehhez térnék vissza, hogy ez a 3., hogy egy nyílt szellemű helyet szerettünk volna létrehozni. Olyan nevet találni, ami holland és kicsit zsidó is és a szabad szellemnek a szimbóluma, ennél jobbat nem lehet találni, mint Spinoza.

–

– Ez a név jól cseng magyarul is.

– Sándor Anna, a Dob utcai Spinoza-ház igazgatója: – Az elmúlt egy év alatt itt legalább 50 ezer ember fordult meg, ami nagyon nagy dolog. Úgy gondoljuk, hogy akkor ez az 50 ezer ember valahogy kapcsolatba került a holland kultúrával. Nagyon sok visszatérő programunk van. Mit ne mondjak, például évi 80 ingyenes déli koncertünk van, minden szerdán és minden szombaton egy félórás ingyenes koncert, szerdán könnyű klasszikus kamarazene, és minden szombaton opera. És hát, az ételeinket, az éttermünket is megszokták. Spinoza-korabeli, XVII. századbeli holland ételeink vannak.

Miért?

– Sándor Anna, a Dob utcai Spinoza-ház igazgatója: – Valahogy a mai holland konyha nem jó. A XVII. században úgy látszik, minden jól ment a hollandoknak. A tengerek ura volt, a legnagyobb tőkefelhalmozó volt, a németalföldi nagy festészet, a világkereskedelem ura, tehát a XVII. században minden jól ment a hollandoknak, így a konyhájuk is nagyon jó volt. És aztán a XVIII. század második felében elkezdték lányoknak ezeket a bentlakásos háztartási iskolákat, és hirtelen francia konyhát kezdtek tanítani. Úgyhogy a hollandok szépen leszoktak a saját konyhájukról. Mi pedig ételtörténészekkel kikutattattuk azokat az ételeket, amiket a XVII. században ettek. Ez annyira érdekes, hogy most nem csak itt Budapesten érdekes, hanem Hollandiában is, és az amszterdami Van Gogh Múzeum most ugyanezt csinálja.

Azt hittem, hogy a hollandok ide jönnek és Magyarországon, a Dob utcában esznek XVII. századi holland ételt.

– Sándor Anna, a Dob utcai Spinoza-ház igazgatója: – Bizony-bizony, már ilyen is van. Sőt, mi több, ami még érdekesebb, hogy holland kultúrát exportálunk mi innét a Dob utcából Amszterdamba.

Hogyan?

– Sándor Anna, a Dob utcai Spinoza-ház igazgatója: – Hogyan? Például az első kiállításunk A századfordulós holland plakátok voltak. A hollandok nem ismerik a saját 100 évvel ezelőtti plakátjaikat, csak a párizsiakat, mi pedig árveréseken meg antikváriumokban ezeket összeszedtük, felvásároltuk, itt csináltunk egy kiállítást, és ezt a kiállítást aztán elvittük Amszterdamba. Ugyanez, hogy itt mutattuk be az egyik holland operát, a Mata Hariról szóló operát, itt volt ennek a világbemutatója, ezt aztán exportáltuk Pozsonyba is, meg most visszük Amszterdamba.

A holland konyháról beszéltünk, az étteremben fogyasztják el értelemszerűen a vendégek ezeket a XVII. századi holland ételeket, élő zongorajáték kíséri az étkezést, és hogyha egy picit beljebb megyünk, akkor rögtön az étterem szomszédságában ott vannak a Rembrandt-képek, mert innen indítottuk a beszélgetést. Most Rembrandt is erőteljesen jelen van a Spinoza-házban.

– Sándor Anna, a Dob utcai Spinoza-ház igazgatója: – Pillanatnyilag egy Rembrandt-rézkarc kiállítás van, ami november végéig van nyitva. Ezt az amszterdami Rembrandt Múzeummal karöltve csináltuk. Nagyon vicces, hogy ezután a Rembrandt-kiállítás után egy magyar Rembrandt hamisítványokból nyílik kiállítás majd.

Nagyon komoly apparátusok szoktak ilyen komoly kultúr missziót betölteni, Ön meg szinte egy személyben végzi.

– Sándor Anna, a Dob utcai Spinoza-ház igazgatója: – Nem teljesen egyedül csinálom. Említésre méltó, hogy ez komolyabb anyagi segítség nélkül történik, tehát a hollandok anyagilag azért nem támogatják. Nem ellenzik, tehát szép szavakat, meg szép leveleket kapunk, meg néha egy-egy kiállításba egy kicsit beszállnak, de ez az első ilyen kulturális hely, ami egy országot hoz ide, és ez saját erőből történik, s nem állami erőből.

És a magyarok támogatják?

– Sándor Anna, a Dob utcai Spinoza-ház igazgatója: – Tavaly kaptam valamennyi pénzt a Holland Kulturális Minisztériumtól és a fővárostól. A kulturális kiadásunknak 7 százaléka az, ami támogatás, tehát többi saját erőből történik.

Ágoston István szerkesztő-műsorvezető: – De miért csinálja Sándor Anna? – kérdezhetnénk most sokan együtt az alapítótól. Számos válasz közül talán az egyik legkézenfekvőbb, hogy az eltelt harminc év alatt a hollandusoktól megtanult valami olyat, amit jó, ha mi is megszívlelünk.