Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Amit egy híradósnak nem illik

A kedvenc nemzeti nagyapa és a gusztusos politikus

2004. október 18. (7. oldal)

Szikszai Péter

Bosszantó lehet az Index ötven legirritálóbb magyarja között lenni. (Az internetes portál szavazását lapunk is kifogásolta.) Valószínű, így gondolhatta Pálffy István, az MTV Híradójának műsorvezetője is, aki sok más ismert ember között felkerült az on-line lap listájára. Igazságtalan is ez egy olyan ember esetében, aki nemrég főműsoridős híradóban hívta fel a nézők figyelmét az ország éhező gyerekeinek nagy számára, és aki maga vallotta be egy női magazinnak, hogy az általa felolvasott hírek nagy része nem is igaz. Ugyanakkor – a lapértesülések szerinti – 2,4 milliós havi fizetésért (amit a műsorvezető a bulvárlapokban persze mindig cáfol) némi kritikát egy közszereplőnek el kell tudni viselni, a színes magazinok meg majd úgyis kiköszörülik a hírnéven esett csorbát.

Pálffy azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és jegyzetet írt a köztévé honlapjára, amelyben az Index szavazásával szemben öszszeállította az ötven általa leggusztusosabbnak ítélt magyart Laky Zsuzsától Dés Lászlóig. A „gusztusos” kifejezés egy szépségkirálynőnél még helyénvaló, orvosok, művészek esetében azonban nem túl szerencsés, de ez legyen a legkisebb baj. Ez a lista ettől függetlenül nemes kezdeményezés, nagyjából egyet lehet vele érteni. Két Pálffy-kedvenc kivételével. A szóban forgó személyek politikusok, mégpedig nem is akármilyenek: szabad demokraták. Tehát nem a szürke szocialisták a favoritjai a köztévé arcának, hanem az igazi egyéniségek, az állítólagos liberálisok. Pálffy listája, amelyen jobboldali politikus egyáltalán nem szerepel, „nemzeti nagyapaként” emlegeti Göncz Árpádot, „gusztusos politikusként” Gusztos Pétert. Nyilván csak a szójáték miatt esett ez utóbbira a választás, gondolhatnánk, ha nem lenne köztudott a magyar médiaszemélyiségek általános SZDSZ-rajongása. Pálffytól persze nem meglepő ez a politikai állásfoglalás, hisz néhány napja a Híradó esti kiadásában épp a multikulturális világot dicsérte két hír között. Ami nem is baj, ha a következő adásban majd a magyar nemzeti értékek védelmének fontosságára hívja fel a figyelmet.

Nem mondom, hogy a médiatörvény [4. § (3) szakasza] nagy teret engedne az ilyen megnyilvánulásoknak, de láttunk már hasonlót; néhány napja például Simon András fűzött értékelő magyarázatot a zsidó holokauszton viccelődő Zuschlag-hírhez az Estében. A hírek kommentálását a jogszabály kifejezetten tiltja, és nem is túl elegáns, de hát időnként egy Pulitzer-emlékdíjas műsor vezetője is elragadtathatja magát, legfeljebb majd a mókás kedvű ifjú szocialisták feljelentik az ORTT panaszbizottságánál, úgyhogy nem is érdekes az egész.

És az is harmadrangú kérdés, hogy Pálffy Istvánnak, rendre az adófizetők pénzéért kilincselő köztelevízió műsorvezetőjének illik-e nyilvánosságra hozni politikusokkal kapcsolatos szimpátiáit egy közszolgálati honlapon. (Ennek például a médiaszemélyiség utána tudna nézni a saját maga által írt illemtankönyvben.) Talán ez a legkisebb baj az MTV-vel, a probléma inkább a hírműsorokkal van, amelyhez ő és mások is az arcukat adják. Köztudott, hogy az ORTT panaszbizottságának ülésein a Magyar Televízió híradós szerkesztőinek és a köztévé jogászainak igen gyakran kell védőbeszédet mondaniuk amiatt, hogy miért maradnak ki szisztematikusan az ellenzék megszólalásai a hírműsorokból. A nagyszámú kifogás minimum jelzésértékű mind az MTV vezetése, mind a médiahatóság számára, mert minden egyes elhallgatott hírt nem lehet a szerkesztési szabadsággal magyarázni, ha már a médiatörvény rendszeres átfogó és kiegyensúlyozott tájékoztatást ír elő. Bár tudjuk, hogy a jelenleg baloldali többségű ORTT még a kormányszócső Nap-kelte sorozatos botrányait is tétlenül nézi, nem várható el, hogy a Híradó manipulációi és elhallgatásai szemet szúrjanak a monitoringszolgálatnak és a testületi tagoknak. Legfeljebb a nézőknek, akik már azzal is beérnék, ha valaki egyszer elismerné, hogy egy köztévének a tényeket nem illendő sem elhallgatni, sem eltorzítani. Különösen modortalan például A passió című film nézőit plazaközönségnek nevezni (még akkor is, ha ezt egy műsor vendége teszi), főként, ha azok között megtalálható II. János Pál pápa, a magyar püspöki kar és sok ezer ember, aki nem jár plazába. Nem kifejezetten ízléses és etikus összemosni a katolikus egyházat Pándi Andrással, a többszörös gyilkossal, mint azt az Este tette, és nem járja az sem, ha a Híradó csak érintőlegesen számol be arról, hogy a Tilos Rádióban a keresztények kiirtásáról beszélt az egyik műsorvezető karácsonykor. E rövid, de korántsem teljes felsorolás azt sejteti, hogy a keresztény értékek nem állnak a szerkesztőségek védelme alatt, különben az ezzel kapcsolatos hírekbe, témákba nem csúsznának be állandóan szemet szúró hibák.

A január 14-i híradásban például a Tilos Rádió előtti zászlóégetésről egy olyan manipulatív tudósítást sugározott a Híradó, amelyben külön hangsúlyozták, hogy az egyik zászlóégető a Károli Gáspár Református Egyetemre jár – mintha mindenki, aki ott tanulna, általában izraeli zászlókat égetne közterületeken! Nyomatékul még az intézmény emblémáját is bemutatták. Történt mindez azután, hogy a balliberális média egyszer már jogtalanul meghurcolta az egyetemet a homoszexuális hallgató ügye miatt. Az ORTT panaszbizottsága emiatt el is marasztalta az MTV-t, csupán nem hozta nyilvánosságra állásfoglalását. Talán azt gondolták, nem érdekelné a közvéleményt, hogy (a reformátusok adójából is működő) köztévé szándékosan rossz hírét kelti a református egyetemnek.

De ne foglalkozzunk a múlttal, amikor az utóbbi hetekben is számos érdekes témafeldolgozással találkozhattunk a Híradóban és az Estében. Különösen nagy igyekezettel dolgoztak a szerkesztők azon, hogy a Kulcsár-vallomásról (amelyben szocialista politikusok szerepelnek) eleget hangsúlyozzák azt az álproblémát, miszerint a brókerügyben valaki kiszivárogtatja az információkat a Magyar Nemzetnek, illetve hogy az álbróker közlései úgysem igazak. Azt persze nem árulták el Simon úrék, hogy honnan tudják, Kulcsár hazudik-e vagy sem, hiszen az korrupciós brókerügy még korántsem zárult le. Az pedig már szinte megmosolyogtató, hogy hogyan vált a balliberális média és így a köztévé Híradójának is első számú közellenségévé a Magyar Nemzet. Az Este például az átvilágításról és az ügynökökről szóló riportjában, amint az elvárható lett volna, nem jelölte meg lapunk nevét forrásként, amikor Forró Tamás exriporter III/III-as dokumentumainak napvilágra kerüléséről beszélt, sőt, a felelős szerkesztő kínjában inkább a Blikk címlapját mutatta be a nézőknek. Az sem volt illő szerkesztési mód, hogy Kondor Katalin esetéről szólva nem említették a bíróság jogerős ítéletét, amely szerint a Népszava nem tudta bebizonyítani, hogy a rádió elnök asszonya kapcsolatban állt volna a hetvenes-nyolcvanas években az állambiztonsági szolgálat kémelhárításával. A Híradóban például azt az illetlenséget is elkövették, hogy miután az egyik kórházban turnézó Gyurcsány Ferenc szerint az egészségügyi dolgozók béremelésének kérdésében az ellenzék nem mond igazat, egyszerűen nem szólaltatták meg sem a Fideszt, sem az MDF-et, amely pártok állítólag hazudtak ebben a kérdésben.

E rövid példatár bőségesen elegendő okot szolgáltathatna a médiahatóságnak egy régóta esedékes MTV elleni vizsgálat lefolytatására. De szerkesztőségünk ahhoz is hozzájárul, hogy Pálffy István vezető hírolvasó – amennyiben a médiaillemtanról is írna egy könyvet – a fentebbi közszolgálat-ellenes, szomorú példákat felhasználhassa.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001