Forrás: Magyar Rádió

Mi a célja a gázai kisháborúnak?

Elhangzott 2004. október 10-én.

2004. október 14., csütörtök 8:36

282 olvasás

Izrael kétszáz páncélos támogatásával több mint egy hete folytat hadműveleteket a Gázai övezetben. Az akció célja a tel-avivi jelentések szerint az, hogy véget vessenek az izraeli települések elleni rakétatámadásoknak.

Az izraeli vezetés szerint az volt a gázai kisháború célja, amely tulajdonképpen szeptember utolsó napjaiban kezdődött el, hogy megakadályozzák a palesztinok rakétatámadásait a Gázában lévő izraeli települések ellen. Nos, ez azt jelenti, hogy a palesztinok valóban rendelkeznek rakétafegyverekkel?

– A képek tanúsága szerint valóban rendelkeznek ilyen fegyverekkel, ezek azonban rövid hatótávolságú, kézzel vagy akár a helyszínről indítható kisebb rakéták, amelyek azonban átlőve a közelben levő izraeli településekre, igen nagy kárt tudnak okozni – mondta Nagyné Rózsa Erzsébet, a Teleki Intézet főmunkatársa.

– Vajon a rakétákat a palesztinok maguk gyártják, vagy ha nem, kitől kapják, esetleg milyen országoktól vásárolják?

– Én nem tudok arról, hogy palesztinok maguk rakétákat gyártanának, de hát az egész világ tele van mindenféle fegyverekkel. Több alkalommal felmerült már annak a gyanúja, hogy más országokból – itt Szíriát szokták emlegetni, különböző libanoni csoportokat, Irán neve hangzik el, vagy Egyiptom – csempészik be a fegyvereket a Gázai övezetbe. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy voltak olyan vélemények is, melyek szerint ez egy provokáció volt, és esetleg izraeliek szervezték volna, ez azonban természetesen soha nem nyert bizonyítást.

– Sokan attól tartottak, hogy ez a gázai kisháború nagyobb konfliktusba torkollik. Volt-e ennek reális veszélye?

– Én azt gondolom, hogy a mai helyzetben egyetlen arab ország sincs abban a helyzetben, hogy háborút indítson. Természetesen más kérdés az, hogyha védekeznie kell. A palesztin kérdés pedig jóllehet, folyamatosan évtizedek óta szerepel az arab országok külpolitikai napirendjén kötelező feladatként, igazából egyetlen arab ország sem indítana pusztán a palesztinok kedvéért háborút, akármennyire nehéz is ezt így elmondani. A támogatás, amit a palesztinok kapnak mind az arab közvéleménytől, mind a hivatalos arab kormányzatoktól, sokkal inkább politikai jellegű. Tehát a politikai nyomásgyakorlás eszközeivel próbálnak eredményeket elérni, próbálnak segíteni, közvetíteni adott esetben a palesztinok és az izraeli kormányzat között, illetve próbálnak különböző nemzetközi fórumokon mindent elkövetni és minden támogatást megadni a palesztinoknak.

– Korábban sok szó esett azokról a dollármilliókról, amelyek az Öböl-országokból áramlottak a palesztinok bankjaiba. Vajon ezek a pénzek ma is érkeznek?

– Itt valószínűleg több szálat kell figyelembe venni, hiszen azért ne felejtsük el, hogy az Európai Unió is támogatja és támogatta a palesztinokat különböző segélyekkel, programok finanszírozásával, ugyanakkor az Öböl-országok is jelentős támogatást nyújtottak nemcsak palesztin szervezeteknek, hanem magának a palesztin hatóságnak is. Ennek a formája és intenzitása is nyilván különböző, és különböző lehet ma is, országról országra változhat, és talán még az első Öböl-háború előtt, tehát 1990-t megelőzően az is egy jelentős, látszólag az Öbölből palesztin területek felé irányuló támogatás vagy pénzügyi támogatás lehetett, amit az akkor még az Öbölben élő palesztin kolónia, az ott dolgozó palesztinok utaltak haza adott esetben. Mára ez vélhetően igen jelentősen lecsökkent, hiszen az Öböl-háború után a palesztinok nem voltak többé már kívánatos személyek az Öbölben.

– Mi motiválhatja a palesztinoknak azt a döntését, hogy éppen most kezdték ezt a kis rakétaháborút a Gázai övezetben, akkor, amikor Saron éppen a Gázai övezet kiürítéséről beszél?

– Itt is legalább két motívumot lehet megemlíteni, az egyik egy kicsit jelképes, hiszen ez a mostani kisháború szinte napra pontosan a második intifádának a negyedik évfordulóján kezdődött. Ugyanakkor a másik, ami szerintem ennél sokkal súlyosabb probléma, az Saron miniszterelnök Gázából való kivonulásának a terve. Jóllehet, ez első pillanatra egy nagyon jól hangzó és nagyon átgondolt terv, amely az izraeli társadalomnak, ha a politikai elitnek nem is, de a társadalom túlnyomó részének a támogatását élvezi. A palesztinok első pillanattól kezdve úgy vélték, hogy a gázai kivonulás terve tulajdonképpen megakadályozza az úgynevezett Útitervnek a végrehajtását, és a két állam, Izrael és egy palesztin állam egymás mellett élését, illetve ily módon a palesztin állam létrehozását.

– És most fordítsuk meg a kérdést: tulajdonképpen mi motiválja az izraelieket abban, hogy akkor, amikor egy gázai kivonulásról egy tervet dolgoznak ki, és azt el akarják mindenképpen fogadtatni, akkor egy kisháborút indítanak a térségben egy olyan katonai akció miatt, aminél sokkal nagyobbakat is tapasztalhattunk az elmúlt évek és hónapok során?

– Mint említettem, az izraeli társadalom túlnyomó része támogatja a Gázából való kivonulást, azonban a társadalomnak egy kisebb szegmense, elsősorban a vallásos csoportok egy része, illetve a telepesek maguk, akiknek a helyéről, az eddigi otthonáról szó van a kivonulás kapcsán, nagyon vehemensen ellenzik. A gázai kivonulás körülbelül nyolcezer telepest érintene, itt Gázáról van szó, illetve négy kisebb településről, amely Ciszjordániában található. Természetesen a telepesek kivonulásával kivonnák az őket védő izraeli csapatokat is a Gázai övezetből, amelyeknek a fenntartása elég komoly anyagi terheket ró az izraeli államra. A vélekedések szerint éppen ezeket a “keményvonalasokat” és a telepeseket – akiket Saron az elmúlt évtizedeken keresztül folyamatosan támogatott – próbálná egyes vélekedések szerint Saron így megnyugtatni, hogy az ő kedvükre téve is keményen lép fel az őket támadó palesztinokkal szemben.

– Tulajdonképpen ez a középméretű offenzíva nem azt a célt szolgálja, hogy egy katonailag szétvert és infrastrukturális szempontból teljesen értéktelen területet hagyjon egy későbbi palesztin államra?

– Nagyon sok ilyen vélemény is van, azonban azt hiszem, hogy ez már nem nevezhető teljesen új motívumnak, hiszen az elmúlt négy évben, ebben az új intifáda szakaszában a palesztin területeken lévő infrastruktúra igen komoly károkat szenvedett, sőt volt olyan pillanat, amikor maga az Európai Unió is fontolgatta, hogy nemzetközi bírósághoz fordul ebben a kérdésben. Való igaz, hogy az infrastruktúra egyre rosszabb állapotban van, azt is tudjuk, hogy ennek a jelenleg folyamatban lévő hadműveletnek, amelyről az izraeliek azt ígérték, hogy igen nagymértékű és elhúzódó hadművelet lesz, nagyon sok az áldozata, amelyet most már nemcsak a palesztinok tesznek szóvá, hanem az ENSZ tizenkét különböző szervezete állított össze egy olyan jelentést, amelyben igen komolyan felszólítják Izraelt a műveletek leállítására és abbahagyására. Ugyanakkor az amerikai külügyminiszter, Colin Powell azt mondta, meg van róla győződve, hogy Izrael csakis olyan mértékű csapást vagy retorziót fog alkalmazni a palesztinokkal szemben, amit ez az ügymenet megkövetel – ennek a megítélésében nagyon sokféle vélemény ütközik.

Ónody György

Comments are closed.