Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Guminők és lábon járó szteroidok

2004. október 13. (15. oldal)

Varga

T e l e v í z i ó

Carl Gustav Jung egyik legfontosabb gondolata az emberről, hogy mindannyiunk lelke azonos szerkezetű. A tudatos „alatt” helyezkedik el bennünk a személyes tudattalan, az „alatt” pedig a kollektív tudattalan, amelynek szívében ott a Selbst, mindannyiunk isteni énje, a transzcendens leszállópályája. Isten képére teremtettek vagyunk tehát mindahányan, ebből fakad emberi méltóságunk, amely a sárból is kiragyog. Páratlanul fontos megállapítás, a hagyomány újjáfogalmazása ez egy olyan korban, amikor az igazi eredetét, egzisztenciáját feledett, küszöbök alatt élő ember láttán azt kérdezzük, ez az ember is ugyanabból az örök matériából, ugyanabból az isteni szeretetből született-e a világra, mint mi magunk. Írók, költők, filozófusok, filmrendezők faggatóznak egy évszázada, söpredék-e a söpredék, ember-e minden ember. Jung válasza arra kötelez, empátiánkkal, megértésünkkel, aggodalmunkkal, szeretetünkkel kövessük a küszöb alá eső, bűnös, ostoba, megkísértett, beszűkült világú embert is. Ne engedjük el az ő kezét se. Ne képzeljük magunkat sokkal különbnek nálánál.

Most, tisztelettel, a Kísértés című, maszturbatív fantáziaképek életre keltését célzó, fedeztetési tornagyakorlatok kapcsán bedobnám a törülközőt. Két lábon járó, dzsipes, karlánccsörgető, kockahasú anabolikus szteroidoknak, csempeagyú, nejlonkörmű mosórongyhercegnőknek, lélegző bioguminőknek, akik szerint szerelmük legjobb tulajdonsága annak masszív életszínvonala, a leghelyesebb, ha ilyen tévéműsorokban üzekednek médiapénzen az ország nyilvánossága előtt. A leggyümölcsözőbb, ha itt nyüszítenek, omlanak össze agyaglábakon álló önképeikkel együtt. Ha itt számolják fel túlzott önbecsülésük utolsó morzsáit. Nem képzelem, hogy ettől jobb emberek lesznek, vagy legalább elszégyellik magukat. Nem gondolom, hogy ebből az egészből bármit is megértenek. Nem hiszem, hogy ezentúl lesznek őszinte kérdéseik a világra és magukra vonatkozóan. Nem reménykedem abban, hogy érzékenyebbek és nyitottabbak lesznek, hogy egy szemvillanásból, egy kézmozdulatból, elvétett szóból tudják, milyen úton jár titkon a társuk. Nem álmodom, hogy más embereket és más értékeket megtanulnának becsülni. Nem. Nincs mit sajnálni rajtuk. Senki nem tévesztette meg őket. Senki nem kényszerítette őket. Semmit nem értettek félre. Nekik ez az élet. Nekik ez az ázott, elmálló papundeklivilág az álom, korunk kollektív vágyképe műmellestül, műizmostul, szteroidostul – mit számít, hogy potenciacsökkentő -, s ebből őket semmi se zökkentheti ki. Ők ebben a dantei pokolkörben pörögnek, amíg élnek, s meglehet, még azután is. Az „alkotók” meg a saját pokolköreikben, nézőszámostul, irányított, célprémiumos konzumáltatásostul, néphülyítős, önhülyítős praxisostul. Nincsen semmi dolgunk egymással. Nincsen kérdés, nincsen válasz. Nincs kontakt. Ha lehetett volna is, megszakadt örökre.

(Kísértés. RTL Klub, október 8., 21.00)

Sebeők János író: Kezdjük ott, hogy néztem az első adást, s folytassuk ott, hogy valószínűleg nem fogom nézni a másodikat. A valóságshow-kban – gondolok itt a Való Világra és a Big Brotherre – a hozzávetőleges egyidejűség ragadott meg, a Survivorhoz és a Kísértéshez hasonló műsorokban pedig a megkésettség és a túlszerkesztettség az, ami elkedvetlenít. Szeretnék úgy gondolni a Kísértésre, mint televíziós műsorra, de a műsor kapcsán óhatatlanul szólásra emelkedik bennem a homo ethicus, igaz, mondandója összetettebb és szerteágazóbb annál, semmint hogy egy ilyen röpinterjúban hitelesen volna tolmácsolható.

Gyulay Endre megyés püspök: manapság józan ésszel követhetetlenek bizonyos tévécsatornák húzásai. Ami épít, ami normális dolog, az való az emberek elé, ami rombol, az nem. A műsort nem láttam, de az elmondás alapján úgy tűnik, az utóbbi kategóriába tartozik.

Radnóti Zoltán rabbi: A zsidó hagyomány szerint a házastársi hűség a Szentírásból eredeztethető. Olyannyira fontos kötelék a párok között, hogy még másik ellenkező nemű érintése is tilalmas. A Szentírás azt mondja, a férfi és a nő, Ádám és Éva a házasságban egy testté vált. A zsidó hagyomány ezt komolyan veszi. Vallásos közösségben sem a férfi, sem a nő nem pillanthat rá a csábítóra. A bölcsek a középkor folyamán a házastársi hűség megtartását azzal könnyítették, hogy még szigorúbb szabályokat hoztak. Például tilossá vált, hogy egy férfi és egy nő, akik nem házasok, egy szobában tartózkodjanak, tilos egy férfinak két nő között elmennie. Nő nem viselhet térd fölött, könyök fölött érő ruhát, nem hordhatja kibontva a haját, nehogy megkívánja egy idegen férfi. E viselkedési formák a Chiut, a szemérmetesség törvénykönyveiben találhatók meg. A zsidó hagyomány szerint a törvény – bármikor hozták is meg – nem változik. Vallásos zsidó közösségben a reality show-k megbuknak.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001