Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Kentaurtermészet

Az európai alapértékekről, a régiók, a közösségek szerepéről és a kanti örök békéről

2004. október 9. (31. oldal)

Ferch Magda

Magyarság és európaiság szerves egységét bizonyították azon a találkozón, amelyet Magyarország az Európai Unióban: új értékek, új intézmények címmel rendeztek meg nemrég Trócsányi László jogászprofesszor vezetésével Szegeden. Az előadások többségét évtizedek óta Belgiumban élő magyar professzorok tartották.

Mintha mediterrán országba csöppentünk volna, olyan a hangulat az Europa Nostra díjas szegedi Kárász utcában és a hozzá csatlakozó tereken. Mindenütt sütkérező, sétáló, beszélgető emberek. Sehol egy hivalkodó reklám, giccses portál. Rengeteg növény, egyszerű, elegáns díszburkolat. (Jótékony kárpótlás az utazónak, aki piszkos és döcögő – noha gyorsnak hirdetett – vonaton érkezik a városba.) Két sarokra innnen, a dóm mögött a Hild József által tervezett volt Hungária Szálló klasszicista épülete. Szépen felújítva ma az MTA Szegedi Bizottságának székháza. Itt zajlott az a konferencia, amely egy új sorozat kezdetét jelzi. A Szegedi Tudományegyetem Európai Tanulmányok Intézete Trócsányi László volt belgiumi nagykövet vezetésével arra vállalkozott, hogy rendszeres időközönként tanácskozásokat rendez, hogy jobban megismertesse az Európai Unió intézményeit és a tagságunkból következő új lehetőségeket.

Az elsőt Martonyi János egyetemi tanár, volt külügyminiszter nyitotta meg (lásd: Két sebesség? MN Magazin, 2004. szeptember 25.) hangsúlyozva, hogy Magyarország az erősödő, mélyülő integrációban a XIX. századi nemzetállam-koncepció fokozatos leépítésében érdekelt. Ugyanezt a gondolatot bontották ki más és más szempontból az utána következő előadók, mindnyájan nemzetközi hírű szakemberek, köztük a Belgiumi Magyar Professzorok Baráti Körének tagjai: Lámfalussy Sándor, Rezsőházy Rudolf, O’sváth György, Mándy Pál, B. Nagy János és fivére, B. Nagy Ottó, Frühling János, Deutch Gyula.

A baráti kört Trócsányi László hozta létre nagyköveti szolgálata idején, négy éve. Az volt a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a belgiumi egyetemeken tanító magyar professzorokat, akik annak idején kényszerből hagyták el Magyarországot, s ma úgy érzik, meg kell osztaniuk honfitársaikkal azt a tudást, amelyet Brüsszelben, az európai integráció székhelyén szereztek. E témakört illetően kétszer nyílt levélben fordultak a magyar közvéleményhez.

A szegedi születésű Rezsőházy Rudolf (Louveni Katolikus Egyetem) szociológiaprofesszor 1949-ben Lámfalussy Sándorral együtt ment el Magyarországról. Ott volt a Louveni Magyar Kollégium alapítói között. Saját szavai szerint „részrehajló, mert a múltból csak a pozitívumokat kiemelő” történeti áttekintésében az európai azonosságot huszonöt alapértékben határozta meg. A zsidó-keresztény eredetű civilizációtól kezdve a társadalom alapsejtjéig, a családig. Szerepel az értékek között a görög civilizáció mint a tudományos gondolkodás megalapozója, a filozófia alapkérdéseit fölvető prométheuszi szellem forrása. A római kultúra, amelynek államszervezési és magánjogi tételei ma is hatnak. A távolról sem „sötét” középkor, amelyben az 1054-es egyházszakadáskor kettéválik a Kelet és Nyugat sorsa, megkezdődik a polgári fejlődés, kialakulnak a demokrácia kezdeményei, létrejönnek az első egyetemek. A nagy felfedezések kora, amely megváltoztatta a világról kialakított képünket. A reformáció és a tolerancia előhírnökének, Rotterdami Erasmusnak a kora. Az ipari forradalom győzelmének az időszaka. A felvilágosodás százada, az emberi jogok, a modern demokrácia alapjainak meghirdetése. Az állam és az egyház szétválasztása. A kapitalizmus győzelme és a kapitalizmus ellen ható társadalmi reformok időszaka. A XIX. századi nemzetállamok kora, amely fegyveres konfliktusokkal terhes, de pozitív eleme is van: a népek önrendelkezési joga. A második világháború után a jóléti társadalom kialakulásának időszaka, a szolidaritás, az emberi méltóság, az egymásért való felelősség eszméje és így tovább.

– Az érték eszmény is – hangsúlyozta Rezsőházy Rudolf -, s noha napjainkban szerte a világon értékvesztés tanúi vagyunk, a nevelés, az oktatás feladata, hogy az értékeinket továbbvigyük.

Lámfalussy Sándor (Louveni Katolikus Egyetem) közgazdászprofesszor, az MTA külső tagja, aki jelentős szerepet vállalt az euró életre hívásában és bevezetésében, úgy látja, Magyarországnak alapvető érdeke, hogy csatlakozzon az eurózónához.

– Magyarország gazdasága az egyik legnyitottabb gazdaság – állapította meg -, az ország gyakorlatilag már integrálódott az eurózónába. A csatlakozás azért fontos, hogy a forint árfolyama stabilizálódjon. A kérdés csak az, mikor. Minél előbb, de csak akkor, ha képes az előnyöket is kihozni a csatlakozásból. Ha az államháztartási deficit magas, vagy csökkentésének fenntartása valószínűtlen, nem szabad belemenni. A belépés előkészítésének reformokra kell sarkallniuk, de azok egy kormánycikluson belül nem valósíthatók meg. Az alapkérdés az, hogyan garantálható a folyamatosság a lényeget tekintve – magyarázta a professzor, és a többszöri halogatás veszélyeire is felhívta a figyelmet. A hitelét veszítheti el vele az ország.

– Nem annyira a csatlakozás ideje, hanem az előrejelzés hitele a lényeg – értett egyet vele Martonyi János. – Ha nem tartjuk be, amit ígértünk, annak drámai árfolyam-következményei lehetnek.

B. Nagy Ottó (Louveni Katolikus Egyetem) arról beszélt, hogy a mindenkori kormányoknak sokkal jobban oda kellene figyelniük arra, milyen anyagokat adnak ki Magyarországról. Olykor olyan kiadványok jelennek meg, amelyek kiadói nem ismerik az országot, ezért tárgyi tévedések és rossz értelmezések miatt Magyarország negatív beállításba kerülhet.

– Lassú tudatállapot-változásnak vagyunk tanúi – válaszolta Martonyi János arra a kérdésre, mit lehetne tenni a „homo occidentalis” földrajzi-történelmi tájékoztatlanságának kivédésére. – Az információhiány minden új tagállamra vonatkozik, most itt az alkalom, hogy tegyünk ellene.

Az 1956 óta külföldön élő O’sváth György, az Európai Bizottság nyugdíjas igazgatója, aki 1990 és 1994 között a magyar miniszterelnök személyi tanácsadója volt, a közvéleményt rendkívül foglalkoztató kérdéskört érintett. Hogyan érvényesíthetők az Európai Unióban a nemzeti érdekek? Kellő diplomáciával van erre lehetőség, az aggodalmak elsősorban azzal magyarázhatók – fejtegette -, hogy még nagy a tájékozatlanság az európai intézmények működésének céljait és módjait illetően. Történeti folyamatában idézte fel az európai gondolat kialakulását, és elemezte az EU intézményrendszerét. A középkori egységes Európa a nemzetállamok XIX. és XX. századi háborúi miatt kettészakadt. Az újraegyesítést csak az európai békerendszer létrehozásával lehetett elképzelni. Az Európai Szén- és Acélközösség azért alakult meg 1951-ben, hogy lehetetlenné tegye az európai háborút, megakadályozva a háborúhoz szükséges eszközök (szén és acél) ellenőrizetlen gyártását. Ettől kezdve az újraegyesülés hosszú folyamat eredményeként valósult meg.

– Magyarországnak az az érdeke – hangsúlyozta O’sváth György Martonyi Jánossal egyetértve -, hogy erős Európához tartozzon. Érdeke a szubszidiaritás és az, hogy az összetartozást, a szolidaritást jelentő erőket támogassa a további bővítés során is. Európa akkor lesz hatékony, ha magasabb szintet jelent, mint a nemzeti. Törekedni kell arra, hogy Európa a régiók Európája legyen, hogy lerövidítsük az átmeneti diszkriminációk időtartamát, s biztosítsuk a magyar jelenlétet az EU intézményeinek bizottságaiban.

Arra a kérdésre, hogyan látja Törökország csatlakozásának esélyeit, O’sváth György elmondta: az Európai Unió nem fog engedményeket tenni a saját jogrendszerét illetően, de mivel elkötelezte magát amellett, hogy megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, nem hazudtolhatja meg önmagát. Magyarországnak visszafogottnak és óvatosnak kell lennie e kérdésben – javasolta.

Paczolay Péter (Szegedi Tudományegyetem) jogászprofesszor azt vizsgálta, mit jelent a szuverenitás és a szubszidiaritás az Európai Unióban és tagállamaiban. A latin subsidium (segítség) szóból származó kifejezés azt jelenti, hogy a döntéseket a lehető legközelebb vigyék az állampolgárokhoz. Hogy ami helyi szinten eldönthető, azt ott döntsék el. A szubszidiaritás kezdetben a tagállamokat védte az Európai Közösség központosító törekvéseivel szemben. Később azonban erősödött a helyi autonómiák szerepe, a Régiók Bizottságának létrejöttével a régiók is bekapcsolódtak a döntéshozatalba. Ebben az esetben a szubszidiaritás kimondatlanul föltételezi, hogy az EU kvázi már föderációként működik, amelyben a hatalom „függőlegesen” megosztódik az uniós közösségi intézmények és a tagállamok intézményei vagy az alacsonyabb szintű intézmények között. Lehetőséget ad a közösségi hatáskörök növekedésére. A konvent vitaanyagaiban ez a két ellentétes álláspont ütközik, és kentaurtermészetű kompromisszumként jelenik meg.

A bácskai származású Mándy Pál (Louveni Katolikus Egyetem) közgazdászprofesszor A béke és a jólét Európája című előadásában arra figyelmeztetett: az euroszkeptikusok tömege arra int, meg kell határoznunk, milyen Európához akarunk tartozni. Európa történelmét a XIX. századtól máig áttekintve abból indult ki, hogy a régi Európa két pilléren alapult: a birodalmak hegemóniáján, a szövetségek egyensúlyi politikáján és három háború (1870, 1914-1918, 1939-1945) „békeszerződésein”. Az új Európa ezzel szemben a demokrácia Európája – még ha az nem is valósul meg eszményien -, a kiengesztelődés, a közös politika és szinte a kanti örök béke Európája. Amint az új Európa félszázados fejlődésén végigvonuló német-francia megbékélés is bizonyítja. Hogy ez az együttműködés mennyire fontos, arra az is rávilágít, hogy De Gaulle és Adenauer első találkozásának színhelyén, a reimsi katedrálisban még a nagy esemény percét is megörökítik az emléktáblán: „1962. július 8. 11 óra 2 perc”. A német-francia megbékélést azóta mintaértékűnek tekinti a világ az új Európa kialakulásának folyamatában.

Trócsányi László azt vizsgálta, hogyan bontják le a nemzetállam hatalmát Európa különböző országai a második világháborútól kezdve, s mi a szerepe ebben a folyamatban a területhez kötődő régióknak, illetve a személyekhez, nyelvhez, kultúrához kötődő közösségeknek. Az Európai Unióban a kettő egyszerre van jelen. Érdekes ebből a szempontból a három régióra és három nyelvi közösségre felosztott Belgium esete. Egy bonyolult, de rendkívül demokratikus államszervezeti megoldásnak köszönhetően Belgiumban a flamandok, a vallonok, a kétnyelvű brüsszeliek és a német nyelvűek valóban otthon érezhetik magukat. Belgium a régiók és a közösségek országa, ahol az egyes szervezeti egységek autonóm módon dönthetnek a hatáskörükbe tartozó ügyekben.

Nagy hangsúllyal merült fel a vitában az autonómia és a kulturális közösségek problematikája. A határon túli magyarság megoldásra váró gondjai miatt sokan épp ezt tartják napjaink egyik legérzékenyebb kérdésének. Az autonómia szóra sokak füle érzékeny, pedig nem jelent kiválási törekvéseket. Mindenki egyetértett abban, hogy a környező országokban is törekedni kell valamilyen módon a nemzetállam lebontására, de ez az ott élő politikusok felelőssége. Ehhez Magyarország csak szellemi segítséget adhat. A belgiumi példa arról győzte meg a világot, hogy lehetséges a személyi autonómia. A más nyelvterületen élő kisebbségeknek joguk van a saját nyelvükhöz, az anyanyelvű oktatáshoz, és mindez meg is valósítható.

B. Nagy János (Namuri Egyetem) kémikusprofesszor, az MTA külső tagja úgy látta, az erdélyiek számára jó példát jelenthet Dél-Tirol autonómiája, ahol a második világháború utáni kiélezett helyzetet követően sikerült elismertetni az autonómiát. A professzor szerint az Európai Uniónak – noha már vannak biztató jelek, így az a tény, hogy a kisebbségi jogokat elismerik az alkotmányos szerződésben – többet kellene törődnie a nemzeti kisebbségek ügyeivel.

Martonyi János hangsúlyozta: elméleti modellekről beszélnek a résztvevők, noha az elmúlt tizenöt év történetéből már konkrétumokra is hivatkozhatunk. A határainkon túl élő magyarok több autonómiakoncepciót dolgoztak ki. Erdélynek, úgy tűnik, két lehetősége van: vagy létrejön a területi autonómia (vagy ha úgy jobban tetszik, önrendelkezés) a két és fél székely megyében, ahol hatvan-hetven százalékra tehető a magyar lakosság. (Elszakadástól nem kell tartani, szó sem lehetne róla, hiszen ez a terület Románia geometriai közepén helyezkedik el.) Vagy személyi alapon közelítünk a problémához, mondván: Erdélyben többségben van a szórványmagyarság, az ő gondjaikat megoldaná az is, ha kulturális közösségként értelmeznénk. Ez a személyi, kulturális önrendelkezés látszik megoldhatóbbnak a Felvidéken is.

– Addig kell támogatni a kisebbségeket, amíg még léteznek – hangsúlyozta Martonyi professzor. – Számuk drámaian fogy, néhány évtized alatt teljesen megszűnhetnek, asszimilálódhatnak.

B. Nagy János részletesen ismertette, mit tesz a gyakorlatban az általa tizenegy éve létrehozott nonprofit civil szervezet (Comité pour les droits de l’homme en Europe centrale) a Közép-Európában élő kisebbségek emberi jogainak érvényesítéséért. Felvilágosítanak, tudósítanak szoros kapcsolatban a brüsszeli intézményekkel. Diákokat fogadnak a Felvidékről, Erdélyből, egyetemi jegyzeteket küldenek szlovákiai fiataloknak, új ruhát, cipőt Macedóniába, Koszovóba. Sajtókonferenciákat tartanak az Európai Parlamentben a szlovákiai nemzetiségek helyzetéről, tényfeltáró utakat szerveznek kisebbségek lakta vidékekre és így tovább.

Frühling János (Université libre de Bruxelles) onkológusprofesszor, az MTA külső tagja lendületes, finom humorral átszőtt előadásában azt fejtegette: mit tehet ma az emigráció azért, hogy a nagyvilág hiteles információkat kapjon rólunk. Tanulhatnának tőle azok, akik ezért felelősek.

Ezek a tudós professzorok mindnyájan saját költségükön jöttek el Szegedre. Úgy ismerik a gondjainkat, mintha itthon élnének. Sok mindent nem értenek, ahogy mi sem. Olykor elfogja őket az „érted haragszom” érzése, de sohasem az indulat vezeti őket. A tanácskozás végén Budapest felé tartva, az autóban egymással versengve idézik azokat a verssorokat, amelyek megírására a lenyugvó nap ihlette a magyar költőket. Vajon hány itthoni diák volna képes versenyre kelni velük ebben?

Kisebbségek és autonómia

Az európai államok számára nem hátrányt, hanem előnyt jelent a nemzeti kisebbségek léte – jelentette ki Bukarestben, a Vallások és az európai kultúra című konferencián nemrég Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki Európa kisebbségei címmel tartott előadást. Ezt a tanácskozást a Román Tudományos Akadémia szervezte, fővédnöke Adrian Nastase román miniszterelnök volt, megjelent számos ország bukaresti nagykövete, több kormánytag, valamint az ortodox és a katolikus egyház képviselője is.

Az MTA elnöke elsősorban az európai, azon belül a kelet-közép-európai kisebbségek helyzetével foglalkozott – jelentette az MTI tudósítója.

Az MTA elnöke a kulturális sokszínűség és a demokrácia kérdéskörével összefüggésben vizsgálta a kisebbségek problémáját, és úgy nyilatkozott, hogy az európai államok számára nem hátrányt, hanem előnyt jelentenek a kisebbségek. Helyzetük megoldását Vizi E. Szilveszter a közeljövő egyik legnagyobb kihívásának tartja. Különösen fontosnak látja a székelyföldi területi és kulturális autonómia megteremtését, amely gazdasági előnyökkel is járna, ha megvalósulna, és a román többségi lakosságnak is hasznos lenne. Vizi E. Szilveszter hangsúlyozta: Magyarországnak és a kisebbségben élő magyaroknak is érdekük, hogy Románia mielőbb az Európai Unió tagja legyen.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001