Forrás: Magyar Rádió

Furtwängler mű a Francia Rádiózenekar koncertjén

2004. október 8. péntek, Bartók: 20,05-kb.22,13

2004. október 7., csütörtök 21:53

261 olvasás

Kapcsoljuk a párizsi Olivier Messiaen-termet

A Francia Rádió Filharmonikus Zenekarának hangversenye. Vez. Manfred Honeck. Km. Martin Gantner – ének

Műsor:

1. Furtwängler: Esz-dúr nyitány,

2. Smetana: I. vonósnégyes (a szerző hangszerelése vonószenekarra),

3. Zemlinsky: Szimfonikus dalok op. 20.

(Martin Gantner – ének),

4. Hindemith: Mathis, a festő – szimfónia

a) Angyal koncert,

b) Sírbatétel,

c) Szent Antal megkísértése

A Fracia együttes műsorát ritkán hallható művel Furtwängler nyitányával kezdi. A berlini születésű karmester Münchenben tanult zenét és művészettörténetet mások mellett Joseph Rheinbergertől és Max von Schillingstől. A fiatal Furtwängler sokat utazott: 1905-ben Breslauban vállalt korrepetitori állást, 1906-ban Zürichben karnagy, a következő évben Münchenben, 1911-ben már Strassburgban dolgozott. 1911-ben a lübecki operaház szerződtette igazgatónak, 1915-től öt évig Mannheimban látta el ugyanezt a tisztséget. 1920 és 1922 között Richard Strauss utódjaként a bécsi Staatsoper szimfonikus hangversenyeit dirigálta, 1921-től a Bécsi Zenebarátok Társaságának hangversenyigazgatója, emellett Frankfurtban is rendszeresen vezényelt. 1922-ben Arthur Nikitsch utódjaként a lipcsei Gewandshaus-zenekar, majd később a Berlini Filharmonikusok karmestere lett. A berlini zeneigazgató címét 1928-ban nyerte el. 1931-től Furtwängler a Bayreuthi Ünnepi Játékok igazgatója, 1933-tól a Birodalmi Zenei Kamara alelnöke és a Berlini Staatsoper igazgatója. Mivel 1934-ban a nemzetiszocialista kultúrpolitika megakadályozta őt Hindemith “Mathis, a festő” című operájának bemutatásában, Furtwängler tiltakozásképpen minden hivataláról lemondott. 1935-től azonban – igaz, csak külföldön – ismét felvette a pálcát. 1945-ben a szövetségesek “feketelistájára” került, s csak 1947-ben vezényelhetett ismét. Ezután előbb Salzburgban, Milánóban, Bayreuthban és a bécsi Staatsoperben dolgozott, míg 1952-ben ismét a Berlini Filharmonikusok vezetője lett, s halálig velük is maradt.

Az 1954-ben elhunyt kiváló német karmester nyitánya után az 1824 és 1884 között élt cseh zeneszerző Bedrich Smetana vonósnégyesének vonószenekari átirata szólal meg.

Smetana Litomsl-ben született. Tizenkilenc éves korában kezdett hivatásszerűen zenét tanulni. Liszt támogatásával egy prágai zeneiskola élére került, ahol 184856-ig működött, majd Svédországban vezette a göteborgi Filharmonikusok zenekarát 1861-ig. 1862-ben végleg Prágában telepedett le mint kóruskarnagy és zenekritikus, továbbá a cseh Nemzeti Színház karmestere. 1866-ban mutatták be Az eladott menyasszony című nagyszerű vígoperáját, amely a zeneszerzőt világhírűvé tette. 1874-ig még három operát írt, ekkor azonban vissza kellett vonulnia a nyilvánosságtól, mivel elvesztette hallását. Elvonult Jabkenic-be, ahol Hazám című zenekari sorozatát és még négy operáját megírta. Élete utolsó szakaszát elborult elmével szenvedte végig, Prágában halt meg hatvanéves korában.

A hangverseny második részében Martin Gantner szólójával Zemlinsky Szimfonikus dalait halljuk. Alexander von Zemlinsky 1871-ben született Bécsben, és 15 évesen lett a bécsi konzervatórium növendéke. Pályája látványosan indult: Brahms segítségével jutott kiadóhoz, és 1900-ban Mahler mutatta be első operáját. A kezdeti lendület azonban hamar alábbhagyott: a zeneszerző arra kényszerült, hogy operetteket vezényeljen, s bár 1904-től a bécsi Volksoper, 1907-től pedig – Mahler asszisztenseként – a Hofoper karmestere lett, a kirobbanó siker tovább váratott magára. Ezért vállalta el 1911-ben a prágai Német Színház zeneigazgatói posztját. Előadásai ugyan hírnevet szereztek neki (aszszisztensei közé tartozott többek között Erich Kleiber, Anton Webern és Széll György is), de – talán a cseh főváros periférikus helyzete folytán – ekkor sem sikerült Európa vezető karmesterei közé kerülnie. Az elégedetlen zeneszerző ezért 1927-ben elfogadta Klemperer meghívását, s a berlini Kroll-Oper karmestere lett. Zsidó származása miatt azonban 1933-ban el kellett hagynia Németországot, és 1938-ban Bécsből is távoznia kellett. Mint oly sokan, ő is Amerikába emigrált. 1942. március 15-én hunyt el New Yorkban.

A koncert befejező műsorszáma -az 1895. és 1963. között élt Paul Hindemith- Mathis, a festő című szimfoniája csendül fel.

Hindemith Hanauban született. Gyermekkorában kávéházakban, mulatókban és színházi zenekarokban hegedült, ebből tartotta el magát, közben a frankfurti Hoch-féle konzervatóriumban tanult. 191523-ig a frankfurti operazenekarban hegedült, majd az Amar vonósnégyesben brácsázott. 1927-ben a berlini Zeneművészeti Főiskola tanára lett. A fasiszta rendszer elől Törökországba emigrált, majd 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Itt a Yale Egyetemen és a Berkshire Music Centerben tanított. 1953-ban tért vissza Európába. Frankfurtban halt meg hatvannyolc éves korában.

Pályafutása elején a neoklasszicista törekvések (“Vissza Bach-hoz!”) jegyében komponált, az archaizálás azonban távol állt tőle: az ellenpont virtuóz alkalmazásával jól megfért művészetében a disszonancia, sőt, olykor az atonalitás is. Zenei nyelve eredeti és erőteljes, kifejezése azonban a legtöbb esetben személytelen, ez bizonyos fokig hideggé, tartózkodóvá teszi műveit. Pedig a zeneszerző mindenkor mélyen elkötelezte magát a társadalomnak; ennek az elkötelezettségnek megnyilvánulása részben a húszas évek idején buzgón művelt “használati zene” (Gebrauchsmusik), részben a fasizmus ellen állást foglaló Mathis a festő című opera.

A Mathis, a festő eredeti koncepciója opera volt. Hindemith maga írta a szövegkönyvet, amely a XVI. században élt Matthias Grünewald festőművész alakját mintázza meg: egy viharos történelmi korszak harcait, kétségeit, a művész énjének és pályájának kríziseit, végül diadalmas tetőpontját, az isenheimi szárnyasoltár megalkotását.

Az opera bemutatója a fasiszta Németország hivatalos fórumainak tiltakozása folytán meghiúsult; Wilhelm Furtwängler kérésére a zeneszerző az operából háromtételes szimfóniát írt, amit 1934 márciusában bemutattak. Az előadásnak azonban a hatalmas közönségsikeren kívül egyéb “eredményei” is voltak: Furtwängler kegyvesztett lett, és Hindemith zenéjét a kiátkozott művészi produktumok közé sorolták.

Ily módon a Mathis-operát 1938-ban, Zürichben mutatták be, Németországban pedig csak 1946-ban kerülhetett színre. A szimfónia időközben világszerte nagy sikert aratott, ma már a műfaj modern klasszikusai között tartjuk számon. Három tétele az Isenheimi Oltár képeit eleveníti meg, mély és erőteljes fogalmazásban, tömör és meggyőző kifejezéssel, a modális középkori hangzásvilágtól az atonalitásig ívelő zeneszerzői technikával.

Az első tétel  az első kép  címe: Angyalok koncertje. A kép címe egyszersmind az “Es sungen drei Engel ein süssen Gesang” kezdetű régi népénekre utal, amelynek dallamát a tétel zenei anyaga cantus firmusként használja fel. A három részből álló tétel befejező szakasza fugato. Ez a tétel volt egyébként az opera nyitánya. A lassú második tétel címe: Sírbatétel, az opera hatodik jelenetét idézi fel mély megilletődöttséget sugalló gyászzenéjével. A szimfónia legterjedelmesebb és legjelentősebb része a befejező, harmadik tétel, amely az opera fináléjának egyik részletét dolgozza fel: Szent Antal megkísértése. Nem titok, hogy Szent Antal és Matthias Grünewald alakja a zeneszerző képzeletében eggyé vált, a szent megpróbáltatásainak látomása a művész küzdelmeinek drámai ábrázolása során nagyon is konkrét formát, nagyon is világos értelmet nyer. A poklokon aratott győzelem és a magára talált művész erkölcsi diadala a tétel végén felhangzó gregorián dicsőítő ének (Lauda Sion Salvatorem) és Alleluja hangjaival fejeződik ki.

A szimfónia tételei: I. Engelkonzert. Ruhig bewegt; II. Grablegung. Sehr langsam; III. Versuchung des heiligen Antonius. Sehr langsam, frei im Zeitmass  Sehr lebhaft.

Comments are closed.