Forrás: Magyar Rádió

Nina Lagergren a budapesti Wallenberg konferencián

2004. október 6., szerda 11:07

“Jogunk van ahhoz, hogy megtudjuk az igazságot és mindaddig fogjuk keresni , amíg meg nem találjuk azt! – mondta Nina Lagergren, Raoul Wallenberg húga azon a tudományos konferencián, amelyet szeptember 27-e és 29-e között rendeztek Budapesten a 60 évvel ezelőtt eltűnt fiatal, svéd diplomata emlékére.

Csodálatos emberként emlékszem rá- mondta a konferencia szünetében Nina Lagergren, aki rendkívüli érdeklődéssel hallgatta az előadásokat ,de a pihenőidőben szívesen mesélt a család életéről is. “Az édesanyám és Raoul édesapja nagyon fiatalon házasodtak össze. Anyám hamarosan áldott állapotba került, azonban Raoul édesapja rákban megbetegedett és három hónappal Raoul születése előtt meghalt. S ennek következtében egyfajta mítosz vette őt körül. Nagyon közeli kapcsolatban álltunk, annak ellenére, hogy tíz évvel fiatalabb vagyok, mint ő. Én mélységesen csodáltam őt, mert jó humorú, gyors észjárású ember volt. Nagyon tehetséges zenész volt-énekelt és nagyon nagy tehetsége volt a nyelvekhez. Amint itt a szimpóziumon elhangzott, folyékonyan beszélt németül, de ugyanilyen tökéletesen beszélt franciául és angolul is. Jól tudott imitálni másokat, amin természetesen nagyon jókat nevettünk később.

-Mi ragadta meg leginkább abból a három napos tanácskozásból?

-A szimpózium résztvevői rendkívül alaposan tárgyalták Raoul életét. Mi, a család kissé másképpen éltük meg ezt a dolgot. Számunkra óriási tragédia volt, amikor az oroszok elfogták őt. Utána édesanyám szinte a nap minden órájában arra gondolt, hogy mit tudna tenni annak érdekében, hogy Raoul kiszabaduljon. Eleinte arra számítottunk, hogy majd a svéd kormány foganatosít intézkedéseket annak érdekében, hogy Raoul kiszabaduljon, de egy idő után rájöttünk arra, hogy erre hiába várunk. Ezt követően megértettük azt, hogy a családunkon múlik az, hogy tegyünk valamit annak érdekében, hogy Raoul kiszabaduljon a fogságból.

Az előadások során is kiderült az, hogy nagyon sokáig Magyarországon nem lehetett nyíltan beszélni Raoul Wallenbergről. Egyszerűen nem volt mód arra, hogy méltón megemlékezzenek a bátyámról. Mi ezt becsapásként éltük meg , ugyanis sem a svéd, sem az amerikai kormány nem tett eleget annak érdekében ,hogy méltón megemlékezzenek róla. Csalódtunk abban is, ahogy a zsidó túlélőket, akiket maga Raoul Wallenberg mentett meg, nem jöttek elő és nem beszéltek emlékeikről. Dehát- ahogy ezt itt hallottuk- ezt nem is tehették meg, mert a politikai rendszer nem támogatta az efféle megemlékezést. Sajnos csak 1979-ben, a szüleim halála után bukkant elő egy olyan hiteles tanú, akinek a tanúvallomása következtében hírek jelentek meg szerte a világban Raoulról. Korábban ez nem volt. Akkor azonban elterjedt a híre annak, hogy mit is tett Wallenberg és ekkor indult a az mozgalom, amelynek keretében Tom Lantos , a prominens amerikai politikus is , aki az egyik túlélő, elkezdett mindent megtenni annak érdekében, hogy Raoul Wallenberg Amerika díszpolgára legyen. Mi -a család- mindig is azt állítottuk, hogy 120 ezer zsidó élte túl a náci vérengzést Magyarországon. És mi mindig is azt gondoltuk, hogy ennek a l20 ezer embernek a megmentése kollektív erőfeszítés eredménye volt. Tehát a pápai nuncius, a svéd, a svájci nagykövetség együttes összefogásának eredményeként élték túl az emberek ezt a szörnyűséget.

Sok verzióját hallottuk annak a történetnek, hogy mi történt Raoul-lal. Eleinte azt állították az orosz hatóságok, hogy úgymond védelmük alá vették Wallenberget. Később- l2 éven keresztül -azt állították, hogy Raoul egyáltalán nem is járt a Szovjetúnióban .Csak l2 év után, amikor olyan meggyőző bizonyítékok kerültek elő, amelynek alapján már nem, lehetett tovább tagadni, akkor merültek fel újabb és újabb verziók.

Én azt gondolom, jogunk van ahhoz, hogy megtudjuk az igazságot és mi mindaddig ezt az igazságot fogjuk keresni ,amíg meg nem találjuk. Ez a mi családunk álláspontja.

Bokros Katalin

Comments are closed.