Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

A szőlő összeköt

2004. október 1. (15. oldal)

Muray Gábor

L U G A S

Dlusztus Imre Szepsy Istvánról írott portrékönyvét bújom. Az év borászait bemutató sorozat lélekerősítő olvasmány: többször talajt vesztett, újra és újra talpra álló, a kihívásokkal, az emberi kapzsisággal, irigységgel és az elemi erőkkel bátran szembenéző borászcsaládok, arcok sejlenek fel; istenfélő, föld- és a hazaszerető gazdák életútja körvonalazódik. Az év borászai felráznak, csendesítenek: példát adnak. Ezek a bortermelők nemcsak a szőlőt, de a nemzetet is nevelik. Egy megalázott, kisemmizett, teljesen tönkretett szakágazatot élesztenek fel, visszaállítják a magyar bor egykoron megkérdőjelezhetetlen jó hírét, sokszor akaratlanul is felpezsdítik egy község életét, és ráébresztenek, hogy a magyar kultúra a szó szoros értelmében a földben gyökerezik.

Dlusztus Imre Alkonyi Lászlót idézi, aki szerint ami Bordeaux-ban a Chateau d’Yquem (csúcspincészet), az Magyarországon és Tokajban Szepsy István. Csak utóbbinak jobb a bora. Amikor pár éve Magyarország örökös sommelier-bajnokát, Kovács Antalt arról faggattam, hogy mit jelent neki a Szepsy név, egészen átszellemülve mondta: hja, ő a király. A tarcali Királyudvar borásza csendes ember. Nemigen beszél, beszélnek helyette a töppedt szőlőszemek, szamorodnik és aszúk; a díszes oklevelek.

A portrékönyvben életre kel a sok száz esztendős tokaji bortörténelem, a török kor, amikor csak néhány szőlőskert – köztük Hegyalja – maradt meg, a Rákóczi-idő, a lengyel-zsidó borkereskedők világa, a tizenkilencedik-huszadik század fordulója, majd a szövetkezetesítés és a tokaji reneszánsza. Dlusztus Imre szól a presztízsről, a díjakról, az üzletről és a marketingről is, a Szepsy-portré fényét mégis az utolsó ecsetvonások adják: „A szőlőre egyre kevésbé gondolok úgy, mint a gazdasági tevékenység egy részére, inkább, mint életformára, amibe remélhetőleg belépnek majd a gyerekeim is. Ez keretezi be az életünket. A legszebb tájrészletek a szőlős hegyek mindenütt a világon. A szőlő a történelem és a kultúra folytonosságának szimbóluma. Amit apám és nagyapám teremtett nekem, az a szőlőhöz és az élethez való viszonyom. Fölmásztam a körtefára, és élveztem az illatokat. Engem a szőlő köt össze a világgal” – vallja Szepsy István, a magyar borász.

(Dlusztus Imre: Magyar borászok, sorozat – Szepsy István, Alexandra Kiadó, Pécs, 2004.)

SZÜRETI NAPOK országszerte. Tokaj-Hegyalja szüreti napokat rendez mától vasárnapig, a rendezvénysorozatot folklórprogramok, borkóstolás, kirakodóvásár, tájgasztronómiai kóstoló színesíti. Villányban ma kezdődnek a Bacchus-napok: a vörösborfesztivál programja kiállításmegnyitóval kezdődik a művelődési házban. Szintén mától tartják Móron a szüreti bornapokat és a nemzetközi fúvószenekari fesztivált. Domoszlón holnap rendezik meg a szüreti felvonulást és a Vidróczky betyártalálkozót.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001