Forrás: Magyar Rádió

Birtokba vette a közönség a lendvai művelődési házat

Elhangzott 2004. szeptember 21-én.

2004. szeptember 24., péntek 15:02

Rend van, szeptember 18-án felavatták a Makovecz Imre tervei alapján készült művelődési házat, ezzel egy időben költözhetett új, korszerű médiaépületbe a Magyar Nemzetiségű Rádió és Televízió Központ, a Muravidéki Magyar Rádió és a Hidak TV műsorszerkesztősége.

– Az építész meddig dédelgeti magában a tervét, meddig képes túlélni a különböző nehézségeket?

– Lendvának az eredeti neve egy Zala megyei kisváros, ahol magyarok és zsidók éltek egy szimbiózisban együtt. Gyönyörű vidék, egy kicsit belelóg a Graz alatti hegyeknek a világába is, sőt egy rendkívül termékeny gyönyörű völgybe, a néhai Cilleiek birtokába is. Bent a mélyben volt az óváros. Amikor 1992-ben ezzel foglalkozni kezdtem, az óváros romjai léteztek, szűk kis utcákkal és szép kis terekkel. És nekem az volt a feladatom, hogy egy olyan színházat, művelődési házat, könyvtárépületet tervezzek ide a város számára, amelyik mellett állt egy gyönyörű kis zsidó iskola eklektikus stílusban. Ezt belementettem az új házba és felhasználtuk, valamint a 60-as években ott épült ronda, egyemeletes lakóépületet is belekapcsoltam ebbe és így egy teret alakítottam ki. Ehhez szolgálatomra volt egy tehetséges fiatal szlovén építész-városrendező, akivel együtt ezt a tervet első lépésben megcsináltuk. Az épületet először a magyar kormány megbízásából kezdtem el tervezni, és hogy hozzájáruljak a szlovén-magyar intenzívebb kapcsolatokhoz, ezért a tervezési díjnak az egynegyedéért vállaltam el, a munkát és a többit felajánlottam magához az építkezéshez. Így is lett, azonban az elkészített kiviteli tervekhez a város polgármestere olyan szlovén színházi szakértőket rendelt ki, akik bebizonyították, hogy ez a terv nem alkalmas színházi előadásokra. Noha én túl voltam akkor már egy húszéves népművelői szolgálaton és jól megtanultam azt, hogyan kell olyan színházat csinálni, amely nem csak színház, hanem kongresszusok, összejövetelekre és egyéb funkciókra is alkalmas, mégis tudomásul kellett vennem ezt a szakvéleményt. Megcsináltam az új tervet a legnagyobb meglepetésükre, mert ez a húzás azért volt, hogy tűnjek el innen. Megterveztem, de sem akkor, sem azóta ennek a második, komplett kiviteli tervnek a tervezési díját nem kaptam meg. El tudott jutni az épület végre oda, hogy ezen az őszön felavatják és megnyitják a kapuit, ez azt jelenti, hogy 12 éven keresztül épült. A kellemetlenségek ellenére rendkívüli jelentőségű nemcsak az én számomra, hanem a szlovén-magyar viszonylatok számára is. Mert én nagyon fontosnak tartom azt, hogy a Trianon utáni Kárpát-medencében ne elvakult nacionalizmusok válasszák el és kössék össze az embereket, hanem egy józan belátás, hogy ebben az isten áldotta medencében együtt kell élni. Örömteli dolog, hogy végre Lendván megépülhet ez az épület.

– Végül is elkészült az épület, akárhogy is, de ez elégtételt jelent egy építész számára?

– Elégtételt nem jelent, hanem azt jelenti, hogy amiért dolgozott, annak megvan az eredménye, és ez nagyon fontos egy olyan világban, ahol mindig minden meg van kérdőjelezve, mindig minden viszonylagos. Ha egy épület, amely képest közösségeket fizikai formában, de szellemi eszközökkel egybetartani, megvalósul, az egy jó dolog.

A lendvai közösség szomjazza az igényes műsorokat

Lendván a Makovecz-féle új épületet már birtokba vehette a város közössége.

– A szlovéniai magyar kisebbség ajándékba kapta ezt a tervet. Jó választás volt, mivelhogy a Makovecz-féle organikus építészet kötődik a helyhez, a hely szelleméhez, az emberekhez, szóval jól lehet beilleszteni a környezetbe, és az emberek is könnyebben elfogadják az ilyen épületet – mondta Simonka Tanja, a Művelődési Központ és Promóciós Iroda vezetője. 444 fő befogadására alkalmas, az eredeti terv nagyobb teremről szólt, 800 hely volt, de átalakították. A reakciók nagyon pozitívak, várják az előadásokat, szép, tetszik az embereknek az épület.

– Milyen típusú rendezvényeket hoznak ide?

– Lendván eddig kisebb színdarabokat, monodrámákat lehetett látni, mivelhogy nem volt ilyen lehetőség. Új dimenziót hoz a lendvaiak és a környékbeliek életébe ez a ház, komolyabb színházi darabokat, táncelőadásokat, koncerteket lehet ide hozni, ahol nem annyira a nyelv fontos, hanem a koreográfia. Az emberek várják és igénylik is az igényesebb műsort. Minél szélesebb közönséget kívánunk idecsalogatni, nálunk a közönség szlovén-magyar, de remélem, hogy pár éven belül össze fognak valahogy csiszolódni.

A magyarságtudat fejlesztésre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni

– A rádió már 1958. november 29-től áll a hallgatók szolgálatában, kezdetben 3×10 perc adás hetente, és jelenleg 13 óra 15 percnél tartunk naponta. Ezt 13 főállású kollega csinálja, és jó néhány külsős munkatárs is besegít abba, hogy a rádióműsor kerek egész legyen. Magyarországról is vannak munkatársaink, akik nélkül nem lenne a rádióműsor olyan, amilyen – mondta Vígh József, a Muravidéki Magyar Rádió felelős szerkesztője. A határon túli magyar szerkesztőségekkel, a felvidékivel, kárpátaljaival, erdélyivel és újvidékivel, vajdaságival, valamint a horvátországival is közösen készítünk egy műsort, amely most már hetente jelentkezik Térerő címmel. Megadott témára készítünk riportokat, interjúkat, tudósításokat, kerek egésszé szerkesztik, és ezt a rádióműsort a szerkesztőségek, ahogy tudják, úgy jelenítik meg a saját frekvenciájukon.

– A sajtó igen sokat tehet azért, hogy a kultúrát, a hagyományokat megőrizzék. Ez itt Szlovéniában, a Muravidéken adott, hiszen említette, hogy már „58-ban elindultak a magyar nyelvű adások, a magyarság száma mégis folyamatosan és eléggé nagymértékben csökken.

– Próbálnak erre megfelelő magyarázatot adni, véleményem szerint nem sok sikerrel. Azt hiszem, hogy itt magyarságtudat fejlesztésre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni elsősorban, másodsorban nem mindegy, hogy Magyarországot milyen fényben mutatják be Szlovéniában, hiszen ha van kire felnézni, akkor tudok vele azonosulni. Amennyiben a magyar image rossz, vagy nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, akkor nem tudok kire felnézni, esetleg egy picit belül valahol szégyellem is magam emiatt, és itt látom az első számú problémát. Véleményem szerint Magyarország nem fektet elég nagy hangsúlyt Szlovéniában az imázsának az építésére. Kialakult egy sztereotípia: paprika, bográcsgulyás meg a ménes. Nagyon sok fiatal vándorol el Muravidékről, gazdasági problémák vannak, 18-20%-os a munkanélküliség.

Dormán László, Benkei Ildikó