Forrás: MNOLázadnak a bankok
A német nyelvterület lapszemléje
2004. szeptember 22. 8:14
Keresztes Lajos
A magyarországi bankok hangot adtak ellenvetéseiknek a nyereségadó felemelése ügyében, azonban Gyurcsány hajthatatlannak tűnik. – Egyre kevesebb támogatást kap New York a Bush-kormánytól. – A német közszolgálati adóknak gondot okoz, hogyan viszonyuljanak a szélsőségesekhez.
Die Presse (diepresse.com)
Az osztrák konzervatív napilap a Bankok lázadása címmel tudósít a költségvetési lyukak befoltozásának legújabb budapesti ötletéről.
„Akinek több van, annak több adót kell fizetnie”. Ezzel a rövidke mondattal indokolta a kijelölt miniszterelnök Gyurcsány Ferenc a balliberális kormány döntését, hogy 2005-ben felemelik a bankok nyereségadóját, az eddig 16-ról 24 százalékra. Ettől lépéstől a kormány 30 milliárd forintos bevételt vár.
A bankok hangot adtak ellenvetéseiknek. Az ország legnagyobb pénzintézete az OTP létszámleépítést, magasabb hitelkamatokat, és a nyereséges ágazatok külföldre telepítését is kilátásba helyezte, ha a kormány beváltja a bejelentését.
A fenyegetések ellenére Gyurcsány eddig hajlíthatatlannak tűnik. Vele szemben a pénzügyminiszter valamivel rugalmasabb. Tekintettel a bankszektorral küszöbön álló tárgyalásokra kijelentette, a pénzügyminisztérium nyitott az alternatív javaslatokra. A bankok érdekképviselete már felvetette a kamatadó lehetőségét.
die tageszeitung (taz.de)
Az ultrabalos berlini napilapban Sebastian Moll Félelem az urbanitástól címmel elemzi Bush, az amerikai neokonzervatívok és New York viszonyát.
Évről évre kevesebb forrást kap New York a Bush-kormánytól. E várossal szembeni ellenérzés az amerikai konzervatívok alapvető tulajdonsága – állítja a szerző. „A keresztény jobboldal Amerikában mindig jelen volt, – állítja Richard Sennett, az urbanizmus teoretikusa – és őket mindig a másoktól való félelem mozgatta”. Hogy a „mások” az iszákos írek voltak, akik Boston puritán erkölcseit az 1730-as években tönkretették, vagy a feketék, Puerto Rico-iak, katolikusok és zsidók, ők a Nixonban már annak a vágyát is felkeltették, hogy atombombát dobjon New Yorkra. A város elleni agresszió Sennett szerint abból az érzésből fakad, New York valami idegen, valami fenyegető, ellenőrzés nélküli valami.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net.)
A konzervatív napilapban Cai Tore Philippsen A televízió kínlódik a jobboldallal címmel elemzi, hogyan mutatták a német közszolgálati adók a vasárnapi tartományi választásokon a DVU-t és az NPD.
A választások estéje szigorú rituálét követ. Előrejelzések, reakciók, becslések, köszönetnyilvánítások és egyéb közhelyek, kevés csalódott és sok állítólagos győztes, izzadó riporterek és végre sör. Szintén a hagyományok közé tartozik a görcsös viselkedés a radikális jobboldali pártok képviselőivel. Kétségbeesetten próbálják úgy megszólaltatni őket, hogy ne hirdethessék eszméiket.
Ez a tiszteletreméltó közszolgálati törekvés azonban rendszeresen kudarccal végződik. Egyetlen riporter sem teheti meg a vele szemben állóval, hogy az orra alá dugja a mikrofont, ugyanakkor megpróbálja megakadályozni, hogy az illető megszólaljon. Az ARD (az első közszolgálati csatorna K.L.) riportere Drezdában ezt többször is megpróbálta. Ennyire félni kell a lapos jelszavaktól? Az állandó közbevágások a jobboldali riportalany esetében ezt az érzést erősítik. Talán hagyni kellene őket beszélni.
Amikor Potsdamban a DVU képviselőnője a kamerák elé lépett, a zöldek, az SPD és a CDU képviselője elhagyta stúdiót. Liane Hesselbarth mondhatott néhány „elegünk van” mondatot és minden néző láthatta, igazából nincs mondanivalója.
A szászországi radikálisnak, Holger Apfelnek nem csak az NPD-t sikerült 9,3 százalékkal a drezdai tartományi gyűlésbe juttatnia, de a ZDF stúdiójában botrány is kerekedett, amikor a riporternő a következő szavakkal köszöntötte: „Apfel úr, mikor mondják meg végre a választóknak, hogy maguk neonácik? Erre a jogosnak nevezhető kérdésre jött, aminek jönnie kellett. „A mai, egy nagyszerű nap minden németnek, aki még német akar maradni. És így tovább, a többi politikus elhagyta stúdiót, miközben a kérdést feltevő Bettina Schausten „Maradjon kérem csöndben, maradjon kérem csöndben – kérlelte kétségbeesetten Apfelt.
Apfel ellentétben a legtöbb eszmetársával, felkészülten várta az újságírók kérdéseit. Néha izzadt, de nem dadogott. Kihasználta a kínálkozó alkalmat, hogy a sokak számára ijesztő jelszavait terjessze.
Mint nem is olyan régen Ronald Schill Hamburgban, úgy Apfel Szászországban keskeny pallón egyensúlyoz. Még csak nevetséges, vagy már veszélyes? A televízió nem tudta megválaszolni ezt a kérdést a választások estéjén. Vasárnap megmutatta, hogy nem csak a demokratikus pártoknak, okoz nehézséget, hogy miként viszonyuljanak szélsőségesekhez, és miként szálljanak szembe velük.
Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001-2005
